Sankebetsu medvetámadás 三毛別羆事件
Hokkaidō távoli, zord, kietlen szeglete, 1915 decembere. A vadon peremén található Sankebetsu járás egy kis falvát, Rokusensawát (六線沢) véres halálesetek rázzák meg pár nap leforgása alatt, melyben számos család veszíti el szeretteit borzalmas körülmények között. Mi több, a mai napig Japán történetének legkegyetlenebb állattámadásaként tartják számon. Ez volt a Sankebetsu barnamedve-incidens (Sankebetsu higuma jiken, 三毛別羆事件), vagy más elnevezésekben Rokusensawa barnamedve-támadás (Rokusensawa yūgai jiken, 六線沢熊害事件), avagy Tomamae barnamedve-támadás (Tomamae higuma jiken, 苫前羆事件) esete*, 1915 december 9-15 között, a Taishō-korszak kezdetén, mely során egy hím Ezō barnamedve megtámadott több háztartást, hét embert megölt, és további hármat megsebesített.
Az előzmények
背景
A helynév, Sankebetsu (三毛別) ainu kifejezésből származik (Sanke-petsu, サンケ・ペツ), és valami olyasmit jelent hogy a lefelé áramló folyó. Először valamikor 1915 november közepének egy hajnalán egy Ezō barnamedve jelent ezen Sankebetsu Rokusensawa kis falvában élő Ikeda (池田) család házánál, és megdézsmálta az eresz alá aggasztott kukoricát.
 |
| Sankebetsu elhelyezkedése Hokkaidō szigetén. Pontos lokáció alább: |
Hokkaidō nagy része ekkoriban még nagyjából a senki földje volt, a Meiji-kormányzat alig pár évtizede kezdte megvetni a lábát a szigeten, sörfőzdét, whisky lepárlót, meg úgy általánosságban az infrastruktúrát kezdte kiépíteni, Rokusensawa pedig eme emberi terjeszkedésnek az egyik új, peremvidéki településéve volt, ahol teljesen megszokott volt a vadállatok jelenléte, főleg a vadállatok számára. Ellentétben az emberekkel, az Ikeda családot igencsak aggasztotta a medve felbukkanása, mely miután megdézsmált némi kukoricát, visszarohant az erdőbe.
November 20-án azonban a család újból találkozott a medvével. Elsősorban lovaikat féltették, ezért az Ikeda család feje második fiával, Kametarōval, valamint két matagaival a szomszéd faluból - a matakigról, a medve japán mitológiában betöltött szerepéről ebben a posztban írtam korábban - elindult levadászni a medvét, de nem akadtak nyomára.
November 30-án aztán a medve újból felbukkant, ezúttal meglőni bár sikerült nekik, leteríteni nem. Következő reggelen a medve lábnyomatit, valamint vérnyomokat követve cserkészni kezdték az Onishika (鬼鹿山) hegy irányában, ám egy erős hóvihar visszafordulásra kényszerítette a vadászcsapatot. A vérnyomok alapján a csapat úgy vélte, hogy a sebesült állat ebben az állapotban nem fog visszatérni a település közelébe, ha egyáltalán túléli az esetet.
December 9, az első támadás
第一の襲撃事件
1915. december 15-én, délelőtt 10:30-kor egy hatalmas barnamedve tört be az Ōta család (太田) otthonába - ami ezekben a régi japán nyitott kialakítású paraszti lakásaiban nem volt túl nehéz mutatvány a medve részéről - ahol az asszony Abe Mayu (阿部マユ), és a kisbaba Mikio (幹雄) tartózkodott. A medve fejen harapta a csecsemőt aki ebbe azonnal belehalt, Mayu tűzifával próbált védekezni, de esélye sem volt a medve ellen, mely elragadta és a Sankebetsu erdejébe vonszolta. Korabeli beszámolók szerint a család lakása egy mészárszékre emlékeztetett, a földpadló szinte tocsogott a vérben.
 |
| Ezen, és a további manga illusztrációkat erről az oldalról szedtem |
A családfő Saburō (太田三郎), aki a hegyekben dolgozott, nem volt otthon a támadás alatt, hazaérve pedig az irori mellett ülve találta a kisbaba Mikiót. Először azt hitte, hogy Mikió alszik, de közelebb érve felfedezte, hogy Mikió torkán és halántékán ujjnyi méretű lyukak voltak, és már nem volt életben. A medve valószínűleg Mayu testét vonszolva ment ki a földes szobán keresztül az ablakon, mivel az ablakkeretben több tucat hajszál akadt fenn. Mivelhogy már későre járt, a napnyugta közeledtével a lakosoknak nem volt lehetőségük a medve üldözésére.
December 10, a keresés
討伐隊の組織
Másnap kora reggel egy harminc fős társaság kerekedett a medve elfogására, illetve Mayu maradványainak megkeresésére. Alig 150 méternyit gyalogoltak az erdőbe, amikor megpillantották a medvét. Öt férfinél volt bár fegyver, mivel többségük rosszul volt karban tartva, csak az egyiknek sikerült elsülnie, a medve pedig elmenekült. Egy jegenyefenyő melletti véres hóban megtalálták Mayu maradványait, először csak a fejét és a lábának egy részét, mivel a testét elvermelte a földbe.
Visszatérés az Ōta tanyára
太田家第２の襲撃
A falusiak úgy gondolták, ha a medve egyszer emberhúshoz jut, egészen biztosan rászokik, így biztosak voltak benne, hogy újfent támadni fog.
Ugyanezen a napon este, Ōta házában tartották Mikio és Mayu virrasztását, de mivel mindenki félt a medve újabb támadásától, így csak kilencen vettek részt, köztük Mikio szülei illetve azok ismerősei, valamint a gyászoló Ōta Saburō.
Beigazolva a félelmeket, este fél kilenc körül a medve ismét az Ōta házba tört. A lámpák kialudtak, a koporsó felborult, és a holttestek a földre estek*. A rémült gyászolók felmásztak a tetőgerendákra, mások kirohantak a házból, teljes káoszt eredményezve.
Horikuchi Seisaku (堀口清作) nevű személy a házban maradt, míg Hasumi Kashichi (蓮見嘉) gyorsan felmászott a felesége, Chise (チセ) hátára lépve a tetőgerendára, Chisét pedig Horikuchi segítette fel a mennyezeti gerendákra. Mindannyian túlélték, gondolj csak bele hogy néznél ezek után a feleséged szemébe, vélhetőleg Kashichinak sem sikerült.
Mire a közeli tanyáról idesereglettek a szomszédok, a medve ismételten eltűnt.
 |
| Egy fotó a Myōkei családról éppen 1915 novemberéből, még a tragédia előtt egy hónappal |
Bár mindenki megkönnyebbült, hogy ezúttal nem végződött áldozattal a medvetámadás, többen úgy döntöttek, hogy átmenetileg Myōkei család (明景) házába vonulnak a folyó alsóbb szakaszán.
Vérengzés a Myōkei családnál
第二の襲撃事件
Amikor a közeli Myōkei családban tartózkodók tudomására jutott az Ōta családot ért medvetámadás híre, már tizenegyen gyűltek össze a házban.
Este a férfiak éppen vacsoráztak, amikor elérte fülüket, hogy a bestia visszatért az Ōta tanyára, ezért odasiettek segítséget nyújtani, és csak egy ember hagytak hátra, hogy vigyázzon a nőkre és a gyerekekre. Csakhogy, ahogy az imént említettük, a medve már történetesen elmenekült az Ōta tanyáról. Amit nem tudtak viszont, hogy az állat éppen a Myōkei tanya irányába loholt.
Myōkei Yasutarō felesége (明景安太郎), Yayo (明景ヤヨ) a lakásban tartózkodott negyedik, legkisebb gyermeküket, a baba Umekichit (梅吉) a hátán hordva, amikor hatalmas zörömbölések közepette a medve betört a szobába. Az irori tűzhelyen függő forró fazék felborult, tűz ütött ki a lakásban, az egyetlen fényforrást biztosító olajlámpa a kaotikus jelenetek közepette kialudt, sötétségbe borítva a lakást. Yayo a babával a hátán menekülni próbált, második fiuk, a rettegő Yūjirō (勇次郎) azonban a lábába csimpaszkodott, mire Yayo elesett.
A medve nekik esett, erre az egyetlen tanyán maradt férfi, Nagamatsu Yōkichi (長松要吉、オド), becenevén Odo, berohant a lakásba és elterelte a medve figyelmét, így Yayo és a két gyermek megmenekült. Odo a bútorok között keresett menedéket, a medve durván megkarmolta bár, túlélte az esetet. Mindazonáltal a család harmadik gyermeke Kinzō (金蔵), és a szomszédos Saitō család kisdede Haruyoshi (春義) a vérengző medve áldozataivá váltak, Iwao, a Saitō család további gyermekét is megharapta bár, ő túlélte a támadást. A medve következő célpontja Take (斉藤タケ), Saitō Ishigorō（斉藤石五郎）várandós felesége volt, a szemtanúk elmondása szerint a rémült asszony üvöltött a medvére hogy ne bántsa a hasát és a babát, vegye saját torkát inkább (腹破らんでくれ！のど喰って殺して！), az állat azonban vele is vele is végzett. Később a magzatot sem sikerült megmenteni. Mindezen túl, kisvártatva Iwao (巌) is belehalt sérüléseibe.
A súlyosan sérült Yayo találkozott a visszatérő férfiakkal az úton, és elmondta nekik hogy a medve megtámadta a házat távollétükben. Amikor visszatértek a házhoz, továbbra is a medve jelenlétére utaló, aggasztó zajokat hallattak a sötét ház belsejéből, ezért először fel akarták gyújtani a házat, ám Yayo megtiltotta azt, abban bízva hogy esetleg valamelyik gyermeket még meg lehet menteni.
Az férfiak ezután két csoportra oszlottak: az egyik, tíz fős csapat az ajtónál állt őrt, míg a másik csoport a ház hátsó részéhez ment. Amikor jelt adtak egymásnak, a hátul lévő csoport lármát csapott, kiabáltak és fegyvereiket csörgették hogy az ajtó felé tereljék az állatot.
A terv működött, medve újfent megjelent az első ajtónál, azonban a várakozó fegyveresek túlságosan összetömörültek, és elzárták egymás látómezejét, mi több az első vonalban álló férfi puskája besült, a többiek pedig a kereszttűz kockázata miatt nem merték meghúzni a ravaszt: a medve ezúttal is eltűnt.
Kesagake, az emberevő
袈裟懸け
Eközben Saitō Ishigorō jelentést tett a hatóságoknak és a kerületi rendőrségnek, akik egy vadászcsoport szervezésébe kezdtek.
 |
| Yamamoto Heikichi |
Myōkei Yasutarō közben értesült arról, hogy él itt a környéken egy Yamamoto Heikichinek (山本 兵吉) nevezett embere, az orosz-japán háború veteránja, egy híres medvevadász, ezért ellátogatott a házához és elmesélte az elmúlt napok történéseit. Yamamoto biztos volt benne, hogy a medve az a rettegett emberevő, akit Kesagake (袈裟懸け) néven becézett a medve hátáról a mellkasáig húzódó fehér mintázata miatt (a kesegake jelentése egyébiránt a válltól keresztbe mért, karddal való lekaszabolást jelent), s mely medve számlájára három további környékbeli nő halálát írták. Yamamoto úr viszont történetesen ekkorra már masszív alkoholista volt, aki a puskáját is zálogba adta hogy egy kis piát vehessen, és visszautasította Myōkei segítségkérését.
December 11
11日
December 11-én Myōkei Yasutarō és Saitō Ishigorō újabb csapat férfit verbuvált a medve megölésére, s abban a hitben, hogy a medve újra felbukkan, úgy döntöttek, hogy Miyoke házánál várakoznak, de az éjszaka támadás nélkül telt el.
December 12
12日
Három nappal az első támadást követően a Sankabetsuban történt medvevérengzés híre eljutott a Hokkaidōi Kormányhivatalhoz, és a Hoboro városi rendőrkapitányság (羽幌警察署) vezetésével egy hatfős vadászcsapatot csapatot szerveztek, köztük Yamamato Heikichivel, aki a rendőrfőnök kérésére végül beadta a derekát. Mindazonáltal a medve e nap nem jelent meg.
 |
| téli Hokkaidō |
Ekkor arra az elhatározásra jutottak, hogy a medve vélhetően visszajön majd a megölt áldozatok maradványáért. Mindez azért volt lehetséges, mert sok ragadozó, beleértve a medvéket is, gyakran visszatér a zsákmányuk maradványaihoz, hogy tovább fogyasszák azt. Ez különösen igaz, ha a ragadozónak nem sikerült teljesen elfogyasztania a prédát, vagy ha az élelem forrása szűkös.
A medve visszacsalogatásához pedig az éppen jelen lévő családok legközvetlenebb hozzátartozóiknak a maradványait gondolták felhasználni, amit bár hevesen ellenzett a három érintett család, a falu jövője szempontjából elengedhetetlen volt a medve kilövése, így végül mindenki belement a tervbe.
Egy kiválasztott ház elé tették a holttesteket, a házban pedig egy hétfős fegyveres társaság gyűlt össze, köztük Yamamoto Heikichivel. S a medve bár megjelent, mintegy tétovázva visszament az erdőbe, még azelőtt hogy célpontba vehették volna, és aznap éjszaka már nem jelent meg többet.
December 13
13日
December 13-án hajnalban - e már számos alkalommal elvileg megsebesített barna medve - újfent feldúlta az Ōta család - akkor már üres - lakását, valamint a környék számos szomszédos házainak éléskamráját, mintegy gondtalanul vegzálta Senkebetsu tanyáit. Ekkor már hatvan fegyveres ember verbuválódott össze, hogy egészen a környező hegyekbe kövessék az állatot, és ott végezzenek vele.
December 14: az elejtés napja
事件終息
Következő reggel a vadász csapat véres nyomokra bukkant - és mivel kemény téli időjárásban bármikor jöhetett egy újabb hóvihar, ami elsöpörhette volna a nyomokat - azonnal követni kezdték azt, de mivel hatvan ember egyszerre nehézkesen mozgott a hegyi terepen, Yamamoto és Ikeda Kamejirō duó ment a csapat élére, és sikerült becserkészniük a medvét.
A tapasztalt medvevadász Yamamoto 20 méteres közelségbe lopakodott az éppen pihenő medvéhez, majd célra tartotta fegyverét. Hátulról lőtt, és eltalálta a medve szívének környékét. Kesegake azonban nem torpant meg, hanem felállt és Yamamotóra meredt. Yamamoto újra töltött, és a második lövéssel átlőtte a medve fejét. Reggel tíz órakor a Kesegake, aki az elmúlt napokban brutális vérengzéseket hajtott végre az elszigetelt helyen lévő kis falu családjaiban, végül elpusztult.
Kesegake elejtése után
Az elejtett medve 340 kilót nyomott, és 2,7 méter magas volt. Boncolása során megtalálták gyomrában az áldozatok maradványait. Elmondások szerint az a medvét feldarabolták és megfőzték, amiből az áldozatok családjai ettek - ez általános gyakorlat volt a matagi kebokai vagy az ainu iomante medveáldozatban. A medve koponyáját bár meghagyták, később ismeretlen körülmények közepette nyoma veszett.
Itt érdemes megjegyezni, hogy az Ezō barnamedve (Ezo Higuma) a Hokkaidōn élő Usszuri barnamedve (Ursus arctos lasiotus) helyi elnevezése. Ez az alfaj különösen nagy méretű (csak a kodiakhoz mérhető), és az orosz Távol-Keleten, Kínában és a Koreai-félszigeten is megtalálhatóak populációi.
 |
| Ezo Higuma |
Hokkaidōban a XX. század első 57 évében mintegy 141 ember halt meg medvetámadás következtében, és további 300-an sérültek meg. Persze a Sankebetsu barnamedve támadás volt ezek közül a legsúlyosabb. Az incidens gyakran szerepel a modern japán medvetámadásokkal kapcsolatos beszámolókban, és úgy vélik, hogy ezen eset is nagymértékben felelős a japánok medvékről mint emberevőkről alkotott percepciójáért, nem mintha korábban rajongtak volna érne, lásd újfent a korábbi matagikról írt bejegyzésemben jobban kifejtve. 1962 és 2008 között 86 támadás és 33 haláleset történt medvék által Hokkaidōban.
 |
| Link |
Bár az elmúlt napokban napos idő volt szerte a környéken, közvetlenül az állat kilövése után után hatalmas vihar csapott le Rumoi（留萌) és Soya (宗谷) alprefektúrákra, amely az emlékezetben mint "Barnamedve viharnak" (Higuma Arashi, 羆嵐) maradt fenn, és ez lett számos, az esetről szóló regény és film címe is.
YouTubeon találtam egy fantasztikusnak ígérkező 1990-es japán horror filmet, Sonny Chiba rendezésében: Rimeinzu: Utsukushiki yūshatachi (リメインズ 美しき勇者たち), angolul Yellow Fangs. A teljes film elérhető itt, alul pedig egy kis ízelítő a kilencvenes miliőjét idéző olcsó véreffektek, gore és kivillanó szexi női lábak, illetve valódi élő medvét is felvonultató képi világ:
Yayo, aki a támadás során fejsérülést szenvedett, teljesen felépült, de Myōkei Umekichi (梅吉), akit a medve akkor harapott meg, miközben anyja hátán cipelte, kevesebb mint három évvel később belehalt sérüléseibe. A támadás során a Myōkei család házában hátrahagyott egyetlen férfi, Odo, felépült sérüléséből és visszatért dolgozni, de a következő tavasszal beleesett egy folyóba és meghalt.
A falusiak körében egyre inkább elterjedtté vált a gondolat, hogy a medve egy yōkai (妖怪), azaz afféle démon volt. A támadás után a Rokusensawa faluban élők többsége hamarosan elhagyták a tanyáikat, és a település gyorsan elnéptelenedett, 1946-ban azonban a háború utáni újjáépítési program részeként hat család érkezett ide Ōsakából.
Sankebetsu emlékezete
Ōkawa Haruyoshi (大川 春義) Sankebetsu falu polgármesterének, Ōkawa Yosakichinek (大川与三吉) a fia, hat éves volt, amikor az eset történt. A későbbiekben Japán egyik híres medvevadásza lett. Megfogadta, hogy minden egyes áldozatért tíz medvét fog megölni. Ezt túl is teljesítette, 62 éves korára már 102 medvével végzett... Az ő nevéhez köthető a medvetámadás áldozatai számára létrehozott szentély (Yūgai Ireihi, 熊害慰霊碑) létrehozása, ahol a falusiak az elhunytaknak tehették le tiszteletüket.
Kortárs feljegyzés, avagy részletes dokumentáció a medvetámadásról nem nagyon maradt fent. Egészen 1961-ig kellett várni, amikor is Kimura Moritake (木村 盛武) belekezdett a téma feldolgozásába. Először apjától illetve a nagybátyától hallott az esetről, még gyerekkorában, és igen mély benyomást hagyott rajta a történet. Később a hokkaidōi önkormányzat erdésze lett. 1961-ben áthelyezték a Sankebetsuhoz közel fekvő Kotanbetsu (古丹別営林署) kerületi erdészeti hivatalába (ami jogi hatáskört élvezett Sankebetsu felett), és itt kezdte igazán feldolgozni a medvetámadás esetét.
 |
| Kimura Moritake |
Mindazonáltal már mintegy negyvenhat év eltelt a támadás óta, és ahogy említettük vajmi kevés hivatalos anyag maradt, így Kimura felkutatta azokat az embereket, akik akkoriban Sankebetsuban éltek, és gondosan feljegyezte történeteiket. Az események teljes és pontos képét viszont nehezen lehetett összerakni, már pusztán abból a tényből fakadóan, hogy egyrészről számos egykori Sankabetsuban élő falusi már elhunyt, másrészt a túlélők többsége nem volt túlzottan együttműködő a személyes traumák miatt. Kimura kutatómunkájának eredményét először 1964-ben publikálta egy helyi erdészeti magazinban, "Tomamae barnamedve-támadás: az állattámadások történetének legtragikusabb esete (獣害史最大の惨劇苫前羆事件)" címen, és ez a mű tette igazán országszerte ismertté a Sankabetsu medvetámadás történetét. A tanulmányt 1980-ban újranyomták, majd újradolgozva 1994-ben "A fájdalmas zokogás völgye" (Dōkoku no Tani, 慟哭の谷) címmel könyvként jelentette meg a Kyōdō kiadó, illetve 2008-ban a Bungeishunjū (株式会社文藝春秋) kiadó.
A szokatlan támadás lehetséges okai
Egyik lehetséges magyarázat szerint egyszerűen a medve az éhség miatt korábban ébredt fel a téli hibernációjából, erre egy kifejezés is létezik japánul: anamotazu ("[az állat] amelynek nincs odúja") ergo sikertelen hibernáció. Ez esetlegesen növelhette az állat vadságát, bár azt is fontos megjegyezni, hogy medve valójában nem támadott meg senkit, amíg meg nem lőtték (legalábbis Rokusensawában, ha már a szintén Kasegakénak tulajdonított három korábbi áldozatát nem számítjuk).
 |
| Az Ōta család rekonstruált lakhelye |
És nem mellesleg az is kiemelendő, hogy egy Edo-korszak végétől az újonnan ideérkezett japán telepesek erőteljes erdőirtást végeztek a területen, az erdőirtás és a megnövekedett emberi jelenlét közelebb hozta az embereket és a medvéket egymáshoz. Az erdőirtás és az emberi terjeszkedés miatt a természetes zsákmány hiánya gyakori oka annak, hogy a vadon élő állatok, például a barnamedvék (vagy Indiában a leopárdok és tigrisek, vagy éppen Afrikában az oroszlánok) élelem után kutatva közelebb kerülnek az emberi lakóhelyekhez. De az is lehet hogy egy valódi démon volt, ahogy a falusiak hitték...
Rokusensawaban, a támadás színhelyén ma egy emlékmű áll (Sankebetsu barnamedve támadás emlékhelye, 三毛別羆事件復元現地).
Az emlékmű tulajdonképpen az Ōta család rekonstruált szegényes kis kunyhója, egy hatalmas barnamedve szoborral a ház előtt...
Jegyzetek:
*Sankebetsu:
- Ez az elnevezés a földrajzi helyre utal, ahol az esemény történt. Sankebetsu ergo a terület neve Hokkaidō szigetén, ahol a támadás bekövetkezett.
Rokusensawa:
- Rokusensawa egy falu Sankebetsu régióban.
Tomamae:
- Tomamae a nagyobb közigazgatási terület neve, amely magában foglalja Sankebetsut és annak környékét.
Vagyis mindhárom elnevezés ugyanarra a tragikus medvetámadásra utal, de különböző földrajzi szinteken. Sankebetsu a pontos helyszínt, Rokusensawa a helyi települést, Tomamae pedig a nagyobb régiót jelöli.
* a koporsó tényén kicsit meglepődtem, de a japán szövegek is így utaltak az esetre (棺桶, kanoke), illetve pontosan ez az, hogy nem a buddhista temetkezési rituáléknál alkalmazott nōkan (納棺, ez maga a rituálé, amely során az elhunyt testét meleg vízzel megtisztítják, sminkelik, majd a koporsóba helyezik a hamvasztás előtt, egyébiránt szintén a vidéki Japán gyakorlata elsősorban).
Ezzel kapcsolatban azt találtam, hogy a mivel korabeli Hokkaidōban, különösen a Meiji illetve a Taisho korszakban (1868-1926), a temetkezési szokások változóban voltak, ezen hagyományos szokások némileg keveredtek a nyugati hatásokkal. A japán temetkezési szokásokban való hagyomány az ugyebár a hamvasztás. Azon vidéki területeken, mint például Hokkaidō, előfordulhatott, hogy a testeket koporsóban temették el, különösen télen, amikor a föld befagyott és a hamvasztás nehézségekbe ütközött. Ergo bár korántsem volt általános gyakorlat a korabeli Japánban, és kérdés hogy ezen kietlen szegletét az országnak hogyan érhették el bármilyen nyugati hatások is, mindenesetre nem teljesen kizárt, hogy valóban koporsó körül gyűltek össze a virrasztók. Ha valaki többet tud erről, kérem dobjon egy kommentet.
Kapcsolódó bejegyzések:
A matagik és a japán vadászkultúra története - Japán eltűnőben lévő hagyományos medvevadászai, illetve a medvekultusz az országban
Irori- a hagyományos japán otthon szíve. Hogyan nézett ki egy olyan paraszti ház Japánban, ami Kesegake is megtámadott?
Yōkai - minden a blogon tárgyalt japán folklórból ismert démonnal kapcsolatos bejegyzés
A hegyi bálna - nem az aminek gondolod. De minek is gondolod egyáltalán?
Warabi - éhező parasztok elesége és császári hamika egyszerre
Pokolvölgye majmai - téli vértelen majomvadászat
Aokigahara: a halál erdeje
Horror-macska - nekomata krónikák a hegyekből
Amikor a gonosz Miki egér megtámadta Japánt - háborús propaganda
Project Fantasia: a kitsune szerepe az amerikai pszichológia hadviselésben
Miért ne engedd vissza tigrist a hegyekbe? - kínai bölcselet
Tanegashima - korabeli japán kovás puskák
Tanegashima - korabeli japán kovás puskák
Megjegyzések
Megjegyzés küldése