Doufukuai

Én a vadregényes kétezres évek közepén kezdtem el kínai nyelven tanulni, ami akkoriban elérhető volt az éppen megalakuló Konfuciusz Intézetben, aztán meg a kínai szak nyelvóráin. Nyilván megtanultam gyökök alapján szótárazni, tudod, a kis piros kínai angol (Oxford, vagy Commercial Press?) zsebszótárból, a tankönyvekre nem is emlékszem, talán a 汉语教程 meg hasonló sztorik, New Practical Chinese Reader, etc.  De mindig is adaptív voltam az éppen elérhető technológiákra, bár amikor még először Kínában jártam 2010-ben, a menő gyerekeknek leginkább különböző szótárgépei voltak, ellenben a telefonok még nem voltak annyira okosak - emlékszem koreai csoporttársak mutogatták bőszen az éppen piacra dobott Galaxy készülékeiket -  de pár év alatt ugyebár hatalmas nagy fejődés ment végbe és amikor már mesterképzésre mentem vissza Shanghaiba , már én is táblagéppel felvértezve vágtam neki, és mindenféle szótár - alkalmazást használtam, amikor akkoriban pár bejegyzést is írtam. Ezt követően ...

1630 ősze, Běijīng .  A Caishikou zöldségpiacán a kofák már összepakoltak, de a tér nem ürül ki. Épp ellenkezőleg: a tömeg sűrűsödik. Egy szekér érkezik a Xuanwu kapu felől. Rajta egy megkötözött férfi: Yuan Chonghuan ( 袁崇煥) , a birodalom egykori hadvezére. Nemrég még a mandzsu előrenyomulás egyik legfőbb akadálya volt. Most árulóként hozzák ide. A hagyomány szerint több ezer vágás vár rá - egyes források egészen pontosan 3543-at emlegetnek, bár ez alighanem túlzás. A lényeg nem a szám. Hanem az, hogy ez a halál nem gyors lesz. Nyilvános kivégzés. Egy piacon. Délelőtt fél tizenkettőkor. Mi történik itt? Bár Yuan Chonghuan kivégzése még a Ming-dinasztia utolsó éveiben történt, az a büntetési logika, amely ezt lehetővé tette, a  mandzsu  vezetésű Qing-dinasztia idején (1644-1912) teljesedett ki igazán.  Amikor a Qing-dinasztiáról olvasunk, a történelemkönyvek hajlamosak a hatalmas területi expanzióra, a gazdasági fellendülésre vagy épp az ópiumháborúkat ...

Régi olvasóim talán emlékeznek még a Sötét Óceán Társaságáról (Genyosha) írt soraimra. Ők voltak azok az árnyékban húzódó ultranacionalisták, akiknek ideológiája megágyazott Japán agresszív terjeszkedésének.  Ahogy ismeretes, 1941. december 7-én a japánok megtámadták az Egyesült Államok Pearl Harbor-i haditengerészeti bázisát, majd ezután hadat üzentek Nagy-Britanniának és az Egyesült Államoknak. Az ezt követő napokban és hetekben Japán lerohanta az európai gyarmatokat Ázsia különböző részein, köztük olyan brit területeket, mint Hongkong, Malajzia, Szingapúr és Burma (ma Mianmar). Reményeik szerint egy megerősített védelmi gyűrűt hozhattak létre Japán körül, amely biztosítja a birodalom önellátását addig, amíg a Szövetségesek bele nem fáradnak a háborúba. A britek hosszú ideig valószínűtlennek tartották Burma Japán felőli, szárazföldi invázióját, ezért elhanyagolták annak védelmét. Amikor 1942 januárjában megindult a támadás, a brit pozíciók gyorsan összeomlottak. Márciusra elvesz...