Doufukuai

A ló kulcsfontosságú szerepet töltött be a régi Kínában, mind a közlekedésben , a hadseregben és a mezőgazdaságban is, jóllehet az utóbbi területen inkább az ökör dominált. Ugyanakkor az ökörrel ellentétben a lóval valamennyi társadalmi osztály érintkezett a paraszttól az arisztokráciáig, s talán ez is az oka, hogy bár nem számít nemzeti kincsnek úgy, mint a panda , a ló talán minden más állatnál gyakrabban jelenik meg az ősi irodalomban és költészetben. Most, hogy a ló (马) évébe lépünk, megvizsgálunk pár lóval kapcsolatos mondást, ahogy azt kínai holdújév során tenni szoktuk. 老马识途 lǎomǎ shítú Az öreg ló ismeri az utat A Tavasz és Ősz korszakban (I. e. 770–476) Huan herceg, Qi állam uralkodója (a mai Shandong tartomány területén), hadjáratot vezetett egy távoli rivális királyság ellen. A hosszú hadjárat végül győzelemmel zárult, de hazafelé a sereg eltévedt. Ekkor Guan Zhong (管仲), Qi híres politikusa és stratégája azt a tervet eszelte ki, hogy elengednek néhány idősebb lovat, h...

Azt már számos korábbi bejegyzésben tárgyaltuk, hogy a japán Trónok harca , azaz a hadakozó fejedelemségek véráztatta évszázadait követően, végül az ország három leghatalmasabb hadurának - beleértve a szofisztikált állat Nobunagát - is mintegy ötven évébe került az egymást gyilkoló, független államok laza szövetségéből egy egységes országot létrehozni. ninja-támadás ábrázolás, ukiyo-e Érthető tehát, hogy amint a XVII. század elején a Tokugawa-klán került ki győztesen az egyesült Japánért vívott harcból, minden erejükkel törekedtek arra, hogy megakadályozzák az ország újbóli szétesését. S többek között ezt a célt szem előtt tartva hoztak létre egy különleges kormányzati kémcsoportot, amely végül - ha nem is szándékosan - de igencsak segített kialakítani a ninjákról alkotott modern elképzeléseinket. S mégis ki volt ezen máig titokzatos csoportosulás? A kertőrök. A "kertőrök" eredete Az egyik stratégia, amellyel a Tokugawa-shōgunátus hatalmon maradt, az volt, hogy a hűbéruraka...

Amikor a japán újévre, azaz a Shōgatsu (正月) ünnepére gondolunk, legtöbbünknek a szentélyek előtt kígyózó sorok, a toshikoshi soba , vagy éppen az osechi ételek jutnak eszébe. A japán újév azonban a manapság fősodratú hagyományokon túl olyan rétegeket is rejt, amelyek az évszázadok homályába vesznek, vagy éppen csak a vidéki közösségek emlékezetében élnek tovább. Ezen elfeledett rituálék és népi hiedelmek közül fogunk megvizsgálni néhányat, amelyek a Heian-kori udvaroncok kifinomult világától az Edo-kor babonás éjszakáiig vezetnek. De mégis hogyan váltottak valóra álmokat egyetlen papírlappal? Miért borultak virágba a fák a legnagyobb fagyban? És miért volt a hosszú élet záloga adott esetben egy sziklakemény hamika? Takarabune (宝船) és a rémálomevő Baku  A hatsuyume (初夢) képzete A japán hitvilágban az év első álma, a hatsuyume (január 1. vagy 2. éjszakáján) sorsfordító erejű. De mi van akkor, ha nem a szerencsét hozó Fuji-heggyel, sólyommal vagy éppen padlizsánnal álmodunk (一富...