Bejegyzések

精选博文

Okuizome お食い初め

Kép
Az okuizome (お食い初め) egy japán hagyomány az újszülöttek számára, a kifejezés jelentése az "első étkezés", mely során a baba először kóstol szilárd táplálékot. A ceremóniára a születést követő 100 nap után kerül sor, és kifejezetten erre az alkalomra készített hagyományos menüsor várja a kisdedet, akinek persze nem kell a teljes ételsort végigkóstolni fogak hiányában, nyilvánvalóan egy szimbolikus jelentőségű szokásról van szó, egy pálcikahegynyi rizst, vagy szintén hasonló mennyiségű ünnepi halat, mégpedig tait kap a kölök . Már jó előre lefoglaltuk a tait a helyi halhentesnél, és meg is grilleztettük vele faszenen, ahogy kell - a tait faszenes grill nélkül nehéz ilyen tökéletesre sütni, meg amúgy is mit bajlódjunk vele! Úgy tartják az okuziome már egészen a Heian-éra óta (i.sz. 794-1185) bevett szokás, nyilván az akkori korszakra jellemző higiéniai viszonyok, alultápláltság miatt a csecsemőhalálozás magasabb mértékű volt, ezáltal a gyermek első három hónapjának megélése fo

Oshōgatsu vol. 3 - Hamaya (破魔矢)

Kép
Hamaya az úr kezében a kép jobboldalán, a tavalyi első szentélylátogatásunk során készült kép A hamaya (破魔矢) nyílvesszőt sintó és buddhista templomokban egyaránt árulnak a japán újév  alatt. A nyílvessző újévhez való kapcsolatának eredetét egy hamauchi (破魔打) nevezetű korabeli ceremóniából eredeztetik, mely során az újév napján mérettették meg nyilazási tudásukat az emberek. Ezen hanayumi történetesen az előszobánkban található, anyós, a fő buddhista-sintóista-fengshui ideológus jóvoltából Szokás Japánban az is, hogy íj és a nyílvessző szettet ajándékozzanak rokonok olyan háztartásnak újévi dekorációként, ahol újszülött kisfiú van, ezt úgy hívják hogy hamayumi (破魔弓). Hogy miért is e szett, erre azt a magyarázatot találtam, hogy mindez annak szimbóluma, hogy legyen nálunk egy komplett, használható ' fegyver ' a gonosszal való harcra, ha arra kerülne sor. Igaz, e spirituális íj és nyíl jóllehet nem bárki által használható, hiszen vagy kaminak vagy egy démonlikvidáló képessé

2022 - Top 15

Kép
Top 15 , nyolcadik felvonás, mely során szokás szerint az idei kedvenc tizenöt fotóm egy bejegyzés Prokrusztész ágyába gyömöszölöm. Korábban a legnagyobb problémám éppen az volt, hogy sok-sok ezer, néha 10-15,000 fotóm közül macerás volt kiszortírozni a kedvenceimet, sokszor egész délutánjaim mentek el, mire végeztem az évadzáró bejegyzéssel. S lőn 2022, az első év, hogy vért izzadok, hogy összesen 15 fotót össze tudjak szedni, na nem a bőségből, épp ellenkezőleg, a képszegénység ordító ürességéből.  Pedig hát jól kezdődött az év, újév napján, hatsumode , azaz az év első szentélylátogatása alkalmával mindjárt sikerült pár kedves képet lőnöm. Az egyik legközelebbi szentélybe sétáltunk el a nagy hidegben, és olyan meghitt hangulata volt az egésznek, főleg, hogy kurva hideg volt és megváltásként éltük meg, hogy a tűzrakás közelébe kerültünk végre. Viszont itt kaptam el a jelentet, hogy egy család fiatal tagjai olvassák az omikujit , ergo 'szerencselottót', miszerint jószerencsére

Omiyamairi お宮参り

Kép
Az omiyamairi (お宮参り), vagyis az első szentélylátogatás egy sintóista hagyomány Japánban az újszülöttek számára. Hagyományosan a születést követő első hónapban került sor a ceremóniára (31 nap a fiúk, 33 nap a lányok esetében), a szülők és nagyszülők kíséretében, általában egy közeli szentélyben, hogy köszönetet nyilvánítsanak a babáért, illetve hogy a sintó pap a kisded egészségéért, boldogságáért fohászkodjon. Manapság az omiyamairit általában egyhónapos kortól 100 napos korig bezárólag szokták megejteni, nálunk is így volt, a múlt héten került sor a dologra. A híres, vagy ismertebb szentélyek esetében valódi dugó szokott lenni a várakozó családok hosszú sora előtt, és mivel időpontot foglalni nem lehet, azt a taktikát választottuk hogy korán megyünk a jinjába (神社, azaz szentély), még a gyerekáldó   rush hour előtt, szerencsére pont elsőként érkeztünk meg, igaz, pusztán egy helyi szentélyről volt szó esetünkben. Omikuji "szerencse lottó" Ünnepi ruci is dukál a ceremóniához

Fermentált ételek története vol. 2 - Miso 味噌

Kép
A miso (みそ or 味噌) a használata Japánban mintegy 1300 évre vezethető vissza, s egészen a mai napig is a japán konyha megkerülhetetlen eleme. Sűrű, tápanyag gazdag, paszta állagú alapanyag, melynek készítése során szójababot fermentálnak kōjival és sóval, időnként rizzsel, árpával de akár algával is. Szószok készítéséhez, zöldségek, halak, vagy akár hús savanyításához egyaránt használt, de dashi alaplével összekeverve is a japán konyha slágere, mint miso leves . Magas a protein, vitamin, és ásványi anyag tartalma, ezért is volt kiemelkedő fontosságú alapanyag a japán történelem során, de napjainkban is: a miso széles körben használt mind a hagyományos, mind a modern japán konyhában, sőt azt is mondhatjuk világszerte. A miso eredete Létezik olyan teória, mi szerint már a neolitikus korszaktól kezdve - ez az ún. Jōmon korszak , i.e. 14000–300) a japánok különutas fermentációs eljárásokkal, a szomszéd Kínához hasonlóan készíthettek hal, és szójabab alapú szószokat, pempőket. Ugyanakkor a

Shàng​hǎi​ története podcastben elmesélve

Kép
Mégpedig három podcast adás formájában, hiszen van miről beszélni Shàng​hǎi​ kapcsán! A Veszegzár podcastet Shàng​hǎi​ban élő magyarok készítik, akik első kézből osztanak meg élményeket, beszámolókat informatív formában a várossal, és Kínával kapcsolatban, a podcast korábbi adásait megtalálhatjátok itt , a   Google Podcastben , Facebookon , Apple Podcaston meg minden hasonló oldalakon.  A podcast immáron második évadának három epizódja is a város történelmével foglalkozik, így kaptam meghívást, Guczóval és Misivel azt hiszem a leglényegesebb dolgokat sikerült elmondani, egészen az ókortól kezdve a közelmúltig bezárólag.  Ha lemaradtatok volna az adásokról, az alábbi linken elérhetitek az epizódokat: 1.  Porfészek a Jangce torkolatában? Fejezetek Shanghai történelméből A város története a kezdetektől fogva , honnan ered  Shàng​hǎi​ neve, mik voltak azok a külföldi koncessziók , mennyi külföldi élt itt, kutyáknak és kínaiak tilos toposzáról , a Jangce Sztálingrádjáról, Soong

Böllér szószedet japánul vol. 1. - Disznóhús 豚肉

Kép
Japánban magyar értelemben vett hentesüzlet nemigen akad, ettől függetlenül disznóhús azért persze itt is van, ergo gondoltam ezúttal - saját okulásom végett is - belekezdek egy japán-magyar böllérszószedet összeállításába, először is kezdjük a disznóhússal, a butanikuval (豚肉 / ぶたにく).  Egyébiránt megfigyelhetitek, hogy a buta (ぶた) és a ton (トン) is szerepel disznó értelemben e listán, ennek kapcsán annyit érdemes tudni, hogy a sertés kanjija (豚) kunyomi (訓読み) olvasatban ' buta ' míg onyomiban (音読み) ' ton '. A sertéshús maga butaniku, a szögletes darabokra vágott, párolt hús vagy a hotpotban használt disznóhús páldául buta no kakuni (豚の角煮, apropó itt a receptem! ) illetve a butashabu (豚しゃぶ ), viszont számos más sertéshúsból készült ételben ellenben a ton olvasat szerepel, úgymint tonkatsu (豚カツ), tonjiru (豚汁), etc.  Szóval következzék a lajstrom alább: 背脂(せあぶら): hátszalonna ロース : karaj 肩ロース (かたロース ): tarja 鞍下 (くらした)hátszín ヒレ vagy フィレ : szűzpecsenye 頭 (かしら):fej 耳 :