"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt.
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥 [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm".
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti:
楽しゅうございます → vidám
美しゅうございます → szép, gyönyörű
寂しゅうございます → magányos
悲しゅうございます → szomorú
嬉しゅうございます → boldog
苦しゅうございます → fájdalmas, nehézkes, keserves
おはようでござる → おはようございます → jó reggelt
ご機嫌いかがでござるか → こんにちは/こんばんは → üdvözlés, szó szerint 'megvan-e jókedve?'
今宵 (こよい) → こんばん → ma este régies formában
まんねん → 〜ます → ige tagadó alakja
心配御無用?(しんぱいごむよう) → 大丈夫?→ minden rendben (?)
呆気 (うつけ) → 馬鹿 → hülye, idióta
候(そうろう)→ ~であります → régies segédige
お主 (おぬし) /其方 (そち) → あなた → egyes szám második személyű névmás, archaizáló
妾 /私 (わらわ) / 某 (それがし) / 拙者 (せっしゃ) → わたし → én, archaizáló
大儀であった (たいぎであった) → ごくろうさま → rendkívül hálás vagyok, hogy.../értékelem erőfeszítéseit
解せぬ → わからない → nem értem
然れど (されど) → しかし → de, azonban, ugyanakkor
片腹痛い(かたはらいたい) → しょうしせんばん → röhejes, abszurd, nevetséges
いとおかし → とてもおもしろい → nagyon érdekes
左様 (さよう) → そのとおり、はい → olyasmi, ahhoz hasonló / igen, valóban
何某 (なにがし) → 匿名、誰々さん → valaki
不届き者 → 道理や法に従わない者 → durva, nyers, értelem nélküli
殿 (どの) → a kastély urának megszólítása, ma tiszteleti megszólítás üzleti leveleknél


