Qu Yuan és a sárkányhajó fesztivál

Duānwǔjié (端午节), vagy Sárkányhajó fesztivál - lóngzhōujié (龙舟节) a kínai holdnaptár ötödik hónapjának ötödik napjára eső ünnep, melyeken sárkányhajó versenyekre, és nagy mennyiségű zòngzi (粽子) - ragacsos rizs, bambusz-levélbe csomagolva [alapanyagai és elkészítési módja területenként eltérő] -s xióng huángjiǔ (雄黄酒) bevitelére kerül sor; valamint különböző gyógynövények (菖蒲、蒿草、艾叶，薰苍术、白芷) ajtókra függesztésére. 2008-ban helyezték vissza a nemzeti ünnepek közé, és bár elsősorban a kínai kultúrához volt szokás társítani, Kelet-Ázsia szerte ismert szokások közé tartozik.

Az ünnep mindenekelőtt Qū Yuán (屈原), a kínai irodalom nagy költőjének legendájához kapcsolódik. Qū Yuán feltételezhetően i.e. 340-278 között élt, mely hatvankét év a Zhōu-kor (周朝) utolsó szakászára, a Hadakozó Fejedelemségek (战国) korára esik: ezen periódus alatt számos új elem jelentkezik, mely a Kínát egyesítő Első Császár egyeduralmát készíti elő, ill. a további fejlődést segítik elő. A Hadakozó Fejedelemségek korát (i.e. 403-221) a különböző államok közötti, a hegemóniáért folytatott permanens harcok jellemzik. A korszak elején háborúba bocsátkozó tizenkét fejedelemség előbb hét nagy fejedelemséggé egyesül, majd ezek közül fog kiemelkedni Qín (秦), Qí (齊) és Chǔ (楚), mely utóbbi volt Qū Yuán hazája. A költő életében e három állam szakadatlan harcai képezték a politikai élet meghatározó eseményeit, több terv is létezett egyesülésükre ('horizontális szövetség' vagyis a nyugati-keleti egyesülés - Qín és Qí Chǔ ellen; 'vertikális szövetség', ergo észak-és dél szövetsége, Qí és Chǔ Qín ellen, amiből kiviláglik, hogy valójában Qín és Chǔ dédelgette a másik likvidálásának tervét, s végül ugyebár Qínnek sikerült rendet vágnia a különböző fejedelemségek között, úgy, hogy sorra megsemmisítette őket, és nem lett más fejedelemség, csak egy azaz 1 db egységes birodalom, Qín Első Császárával az élen.

Visszatérve Chǔra, azért volt esélye a birodalom egységesítésére, mert a - végül nyertes Qín államhoz hasonlóan - a többihez képest fejlettebb volt, belső reformjainak köszönhetően. E reformok a központi, királyi hatalom erősítését szolgálták, amik a hagyományos, patriarchális arisztokrácia legyűrését kellett, hogy maguk után vonják, új adónemek és rendszabályok kivetésével, vagyis az egyes fejedelemségeken belül is belpolitikai csaták és intrikák zajlottak. Ugyanakkor, a korszak ideológiáit tekintve is egy fontos fordulat következett be: eltűnik a korábbi perspektívátlanság, s a filozófusok, gondolkodók új utakat keresnek a káoszból kivezető lehetőségekre. Ezek többségében gyakorlati módszerekben öltenek testet: törvényhozás, magántulajdon védelme, a hadsereg szervezése, adás-vétel, etc. E különböző politikai és ideológia harcok közepébe született Qū Yuán is, ki szintén nem vonhatta ki magát ezekből a problémákból.

Qū Yuán életéről keveset tudunk, Sīmǎ Qiān (司马迁) számol be róla részletesebben a Shǐjì-ben (史记):

屈原者，名平，楚之同姓也。为楚怀王左徒。博闻彊志，明于治乱，娴于辞令。入则与王图议国事，以出号令；出则接遇宾客，应对诸侯。王甚任之。上官大夫与之同列，争宠而心害其能。怀王使屈原造为宪令，屈平属草稾未定。上官大夫见而欲夺之，屈平不与，因谗之曰：“王使屈平为令，众莫不知，每一令出，平伐其功，以为‘非我莫能为’也。”

王怒而疏屈平。屈平疾王听之不聪也，谗谄之蔽明也，邪曲之害公也，方正之不容也，故忧愁幽思而作《离骚》。。。

屈平正道直行，竭忠尽智以事其君，谗人间之，可谓穷矣。信而见疑，忠而被谤，能无怨乎？

Tőkei Ferenc fordításában: "ami Qu Yuant illeti, Pingnek is neveztetett és Chu nemzetségből származott, Chu ország Huai nevű fejedelmének volt bal felőli tanácsadója. Széles tudású és határozott akaratú ember lévén, kitűnt a kormányzásban és felette jártas volt a törvénykezéseben. Mint belső ember, megvitatta az országos ügyeket a fejedelemmel, a törvények kiadásának módját, künn járván pedig fogadta követeket és vendégeket és választ adott a főembereknek. A fejedelem szerfelett bízott benne. A főminiszter, egy sorban lévén vele, versengett ővele, és szívéből gyűlölte őt hatalmáért.

Huai fejedelem Qu Yuanra bízta a törvények szerkesztését; amikor pedig ő még eltervezte ezeket magában és meg nem állapodott bennük, bement hozzá a főminiszter és el akarta ragadni tőle ezeket. Qu Yuan nem engedett neki, ezért az megrágalmazta őt, mondván: 'a fejedelem Qu Yuanra bízta a törvények megalkotását, mindenki tudja ezt. Ha pedig egy törvény kibocsáttatik, Qu Yuan fitogtatja majd az ő érdemeit, szólván: - senki sem tudja ezt véghezvinni kívülem.

Megharagudott a fejedelemség ezért Qu Yuanra, és eltaszította magától; az pedig fájlalta magában, hogy a fejedelem ezekre hallgatott, nem élvén körültekintéssel, hogy a rágalmazó szavak homályába borították az igazság tündöklését, s a görbe utakon járok ártalmára lehettek az igazságnak, a becsülettel élőket pedig nem tűrik meg többé. Bánkódva ezért, emésztődött magában és megalkotta a lisaot (...)

Egyenes erkölcsű volt pedig Qu Yuan és a becsület útját járta; teljes hűséggel és mély bölcselettel élt, szolgálván urának. Útját szegte neki a rágalmazó, elmondhatjuk, hogy nyomorúságra jutott. Becsülettel élt, de gyanúba esett; hűséges volt, de mocskolódást szenvedett; meglehetett-e hát panasz nélkül"?

Qū Yuán tehát koholt vádak alapján a politikai rágalmazás áldozatává vált, száműzetésben részesült, ám száműzetésében is figyelemmel kísérte Chǔ állam sorsát, szomorúan konstatálta az ott zajló dolgokat, mindazáltal persze nem adta fel a visszatérés gondolatát: sokat verselt arról, milyen jó fej Huái király, mennyire ragaszkodik hazájához, eredményre viszont ezzel sem jutott, (kivált, hogy időközben Huái királyt is elkergették) a hazatérés ily mód nem adatott meg neki, ellenben rosszakarói végleg ki akarták vonni a csalódott költőt a forgalomból:

令尹子兰闻之大怒，卒使上官大夫短屈原于顷襄王，顷襄王怒而迁之。屈原至于江滨，被发行吟泽畔。颜色憔悴，形容枯槁 (...) 

于是怀石遂自沈汨罗以死

"(...) Zi Lan, meghallván [Qu Yuan méltatlankodását], felette haragra gerjedt és rávette a főminisztert, vádolná be az Qing Xiang fejdelemnél; a fejedelem pedig megharagudott és száműzette Qu Yuant[ami azért érdekes, mert már eleve száműzetésben volt]. Qu Yuan a folyam partjára érkezett, szétszórt hajakkal vándorolt a mocsaras partokon, fájdalmát énekelve. Szépsége elpusztult, alakja kiaszott(...) .

Ezután pedig egy követ vőn karjába, s a Lo-folyóba vetette magát és meghalt."

Mindez i.e. 278-ban történt, a Mìluó-folyó (汨罗江) a mai Húnán tartományban található, ahol a népek a legenda szerint, miután értesültek Qū Yuán öngyilkossági kísérletéről, a folyamhoz siettek, ám a kísérlet jól sikerült - hiába próbálták már életét menteni. Később dobokat szólaltattak, s az evezőiekkel kezdték felverni a vizeket, hogy távol tartsák a halakat és a gonosz szellemeket a költő holttestétől. Ezt követően, az egyik változat alapján azért szórták rizst a vízbe, hátha Qū Yuán még enne pár falatkát (a halála után...), a történet másik variánsa szerint a halakat akarták rizzsel etetni, elkerülve ezzel, hogy felfalják a költő testét. Később Qū Yuán szelleme megjelent barátai előtt, megmutatta nekik a zòngzi készítésének a módját, a (vízi) sárkányok és másegyéb kártevők távol tartása végett.

Manapság az élénk színű sárkányhajók dobszólamok közepette versenyek szerte Kínában, az akkori emberekre emlékezve, kik hajóikkal Qū Yuán megsegítésére siettek. A ragacsos rizsgombócok, a zòngzi készítésének hagyománya pediglen egészen a mai napig megmaradt. 

Az ötödik holdhónap ötödik napja a Qū Yuánre való emlékezésen túl családok egészségének megóvásának, illetve a betegségek távol tartásának napja is egyúttal, ezért is kerülnek a tradicionális kínai gyógynövények kifüggesztve a lakások ajtajára. A xióng huángjiǔ pedig kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság, az ital mellett azonban az ún. xiāngbāo (香包) - 'illatos tasak' viselete is javallott, mely egyfajta orvosságos zacskó, mindenféle jótékony herbáriummal - mindezen praktikák együttes alkalmazása megőrzi a test egészségét, s megvéd a kóroktól is egyben.

Egyébiránt az utóbbi években közel 30 országban rendeznek már sárkányhajó-versenyeket, a délkelet-ázsiai játékoknál már hivatalos sportnak számít, mi több, az ázsiai játékokon való elfogadását is szorgalmazzák. A legnagyobb sárkányhajó, mely valaha készült, 69 méter hosszú, 2.38 méter széles, és 23 tonnás volt, mely azóta is világrekord.

Tőkei Ferenc: A kínai elégia születése. Bp., 1986. 103-112.p.

Cao Xu: Meitian du dian Zhongguo wenhua. Dalian, 2010. 23-27.p.