A gyilkos rizs
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxuTONbV0YDauTQs_wn1jviq2GZKZ2zmb6-USHKElBgCZ7wr9dj437geMtvimFs9ZhQLL_QNSm16zRWKjhyphenhyphenrtVg_PHyhB5w0paH7k6NamBu_4o6XzmW5eac0FMfjiDVHbhA2pLPYKhPTeO264Z3v58gqcU07fAEBCIjV7WPXxNbrCbYkcUK4mMdhhZNc-W/w640-h464/daidokoro_bijin_zoroi_m.jpeg)
Ha pusztító betegségek után kutat az ember a történelemben , nagyjából arra a megállapításra juthat, hogy azok mindig a társadalom legszegényebb, marginális csoportosulásait sújtották leginkább. Az előkelő, vagyonos társadalmi csoportok ugyanis egyrészt sokkal magasabb minőségű élelemhez, illetve az adott korszak legfejletettebb orvosaihoz juthattak hozzá. A XVIII. század végén Japánban azonban egy olyan nyavalya jelent meg, amely kezdetben kizárólag az akkori társadalom csúcsát képző, fővárosi elit tagjait támadta meg. Még a császár és annak családja sem volt immunis a titokzatos kórral szemben. Ennek kapcsán történhetett az 1877-ben, hogy a Meiji császárnak tehetetlenül kellett végignéznie nagynénje, Kazu hercegnő lassú halálát. A halál oka a rettegett kakke (脚気) betegség, mely fokozatosan, könyörtelenül leépítette a beteg szervezet: kezdődött beduzzadó lábakkal, majd a belassult beszéddel. Fokozódott a részleges bénulással, görcsrohamokkal, heveny hányással. Végül a halál végső