Hattori "Démon" Hanzō története

Az ellen szemében csak mint Oni no Hanzō (鬼の半蔵), a Démon" Hanzō néven is ismert Hattori Hanzō (1542 -1596, 服部 半蔵 aka Hattori Masashige 服部 正成) a japán történelem véráztatta Hakozó fejedelemsége korszakának (戦国時代) hírhedt harcosa volt. Hogy történetét kontextusba helyezzük, érdemes egy pillantást vetni magára a korszakra. 

Sengoku jidai - a japán trónok harca 

A japán Hadakozó fejedelemségek korának (nem összekeverendő az azonos nevű ókori kinai érával) afféle intézményesült káoszában teljesen megszűnt a központi irányítás, s a feldarabolódott ország fejedelemségei 136 éven keresztül gyilkolták egymást. Az évszázadot átölelő harcok fináléjában három hadúr maradt talpon a japán trónok harcában, mégpedig Oda Nobunaga (織田信長), Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉), and Tokugawa Ieyasu (徳川 家康), ki utóbbi végül egyesíteni fogja Japánt. Ennek a Tokugawának a szolgálatában állt pedig többek között jelen bejegyzésben tárgyalt Hattori Hanzō (őt megelőzőleg már apja is). (Egyébiránt a nevével kapcsolatban azt találtam, hogy maga a "Hanzō" az a Hattori család fejének a mindenkori titulusa volt)

Hanzō Igában (伊賀) születtet, az egykori Mikawa (三河国) tartományban (mely a mai Aichi prefektúra része), és gyakran vissza is tért ide, a Hattori család birtokaihoz. Hattori Hanzō első ismert bevetésére viszont 16 éves korában került sor, mikor is mentőakció során kihozta Matsudaira Takechiyo (松平 竹千代, Tokugawa shógunná iktatását megelőző neve) fogva tartott lányait a Kaminogō-kastély (上ノ郷城跡) ostroma során. Egyébiránt úgy tudják Hanzō kiválóan bánt a lándzsával - ezt örökítette meg egy másik beceneve, a Lándzsás Hanzō (Yari no Hanzō, 槍の半蔵).

A korszak kiemelkedő összecsapásaiból bőven kivette a részét: 1569-ben ő vezette a ostromot a Kakegawa vár (掛川城) ellen, 1570-ben hősiesen harcolt az anegawai ütközetben (姉川の戦い, ahol Nobunaga a korszak csúcstechnológiás muskétásaival operált) mi több a legendák szerint ő nevéhez fűzhető a csatát eldöntő győztes stratégiát, majd 1572-ben a Tokugawa számára katasztrofális kimenetelű mikatagaharai csatában (三方ヶ原の戦い) is. Mindazonáltal, ezen mikatagaharai vereségben mutatott helytállásáért tették meg az igai alakulat, s mintegy 150 fegyveres parancsnokává. Itt érdemes egy kicsit kitérnünk a ninjákra.

Men in black 

A ninja (忍者) fogalma a népszerű kultúrának köszönhetően széles körben ismert, ugyankkor széles körben félreismert is. A ninják valóban léteztek, s bár a középkori Japán afféle különleges erőit képezték, ám alakjukat nagymértékben eltúlozta a köréjük szőtt legendák és fikció egyvelege. Mindazonáltal a fennmaradt források alapján a titkos bevetések, kémkedés (sekkō, 斥候), gerilla harcmodor, az ellenség prominens vezetőinek nyom nélkül való eltüntetése - ezek valóban a ninjutsu (忍術) taktikai eszköztárát képezték.

Bansenshukai (萬川集海) - a ninja tudás gyűjteménye

Köztudott, hogy a szemtől-szembeni szamuráj-harc eszményének mintegy antitéziseként (mely utóbbi jól illet szigorú fegyelemben felsorakozott, alakzatot tartó, gyalogos hadtestek, azaz ashigaru (足軽) gyakorlatához) gyökeresen eltérő harci stratégiákat alkalmazó ninjákat felbérelni alattomos és tiszteletlen taktikának számított. Mindemellett a szamurájokkal ellentétben a ninják többnyire alacsonyabb társadalmi csoportosulásokból kerültek ki, ami a harci módszereik mellett megvetésük további gyökeréül szolgált. 

Hokusai ninja-ábrázolása

Mivel a ninják szolgáltatásai szigorúan bizalmas keretek között zajlottak az őket megbízó földesurak, a daimyōk között, ez a titokzatosság is hozzájárult a köréjük szőtt misztikumhoz.

A korszak két legismertebb professzionális ninja-konzultációt biztosító zsoldos alakulatai a Kōga-ryū (甲賀流) valamint a bejegyzés elején említett Iga járás nevéből származó Iga-ryū (伊賀流) iskolák számítottak, akik 1485 és 1581 között rivális daimyōk béreltek fel egymás ellen. 1581-től viszont mindkét ninja-klán a Japánt végül egyesítő Tokugawa szolgálatába került. 

Ördög, könnyek, szamuráj 

Hattori Hanzōra visszatérve, a csatatéren kívül alakja sokkal inkább egy kémmester / stratéga alakja rajzolódott ki, semmint egy fekete ruhás ninjáé - talán éppen ez annak oka, hogy az egyetlen fennmaradt, Hanzōt ábrázoló portré szamuráj-páncélban örökítette meg. 

Hattori Hanzō

Egyes feljegyzések szerint Sainen (西念) néven évekig élt szerzetesként, és az ő nevét viseli a templom, amit építtetett (西念寺), s mi utóbbi elsősorban Tokugawa Ieyasu idősebb fiának, Nobuyasu (松平 信康) emlékének szenteltetett. A sztoriról dióhéjban annyit, hogy Nobuyasu felesége Nobunaga lánya, Tokuhime (徳姫) volt. Tokuhime és Nobuyasu anyukája viszont nagyon nem bírták egymást, Tokuhime pedig irt egy levelet apukájának, Nobunagának, amiben összeesküvéssel vádolta meg anyósát. 

Miután Nobunaga pedig mindezt felvetette Ieyasunak, Ieyasu zárkába tette feleségét majd kivégeztette, aztán seppukura utasította fiát, megjegyezve, hogy ő nem hiszi hogy Nobuyasu bűnös, vagy hogy részt vett volna az intrikákban, de az viszont túl nagy kockázat lett volna Ieyasu számára ha fia anyját megbosszulva harcot indít Nobunaga ellen, így a klán egységének megérzése végett arra kérte, legyen szíves felmetszeni a hasát inkább. És Hanzōt kérte fel a rituális öngyilkosság segédjének (aki a Nobuyasu has-felmetszése után kegyelemből, azaz a halál meggyorsításának érdekében lefejezte volna), Hanzō azonban nem volt képes kardot emelni saját urának gyermekére, ezért megtagadta a parancsot. Állítólag ekkor mondta Ieyasu, hogy 

Még az ördög is képest könnyt ejteni (鬼の目にも涙)

Mindenestre értékelte Hanzō hűségét, amire a későbbiekben is nagy szüksége volt. Hattori Hanzō szervezte meg ugyanis a Tenshō Iga-háború (天正伊賀の乱, szó szerint az igai káosz a Tenshō-éra alatt) során Iga brilliáns védelmi stratégiáját 1579-től kezdve az önkényesen betörő Oda Nobukatsuval (織田 信雄) szemben, aki saját rátermettségét próbálta bizonyítani apjának, Oda Nobunagának, sikertelenül. 

Miután Nobunaga fia kudarcot vallott, a hírhedt hadúr Nobunaga saját irányítása alá vette a hadjáratot, a túlerővel Hattori Hanzō sem volt képes megbirkózni 1581-ben. Viszont ehhez az időszakhoz kapcsolódik az egyik legismertebb tette, mikor is a következő év során 1582-ben sikeresen kimenekítette Tokugawa Ieyasut Mikawa tartományból az Iga-járáson keresztül a Iga-klán, valamint az egykori rivális Koga-klán ninjáinak segítségével. Az történt ugyanis, hogy Nobunagát meggyilkolta saját tábornoka, Akechi Mitsuhide (明智 光秀) egy lázadás során, ki utóbbi szintén szeretett volna belépni a hatalmai játszmába, és hajtóvadászatot indított a még élő riválisai, köztük az éppen nem túl messze tartózkodó Tokugawa Ieyasu ellen, aki pusztán egy maroknyi követőjére támaszkodhatott - köztük volt viszont Hanzō, aki épségben kimentette. 

Ninja és szamuráj összecsapása

Tokugawa később Edoba helyezte székhelyét, az Iga és Kōga klán ninjái képezték a személyi védelmét. A Kōga csapatok a kastély külső kapuja, az Otemon (大手門) védelmét látták el, míg az igai alakulatok a kastélyának legbelsőbb részeit, az Ōoku-t (大奥) őrizték (ahol többek között a shógun ágyasainak helységei is voltak), Hattori Hanzō vezetése alatt egészen 1596-ben bekövetkezett haláláig (a hagyomány szerint kedvenc hobbijának, a solymászat hódolása közben érte a vég, egyszerűen összeesett). Azt már nem élhette meg, hogy ura, Tokugawa Ieyasu 1603-tól kezdve Japán shógunává váljon. 

Az örökség 

S noha a ninjákat ez elkövetkező évtizedekben is szerteágazóan alkalmazták, 1638-tól kezdve viszont tartós béke korszaka vette kezdetét, mely során a ninják szolgáltatásaira már egyszerűen nem volt szükség, így lassan teljesen felszámolódtak az egykori iskolák és csoportosulások. 

Ugyanakkor éppen ez időtől kezdve kezdett formálódni az fikcióval és történelmi feljegyezésekkel vegyített legendárium a ninjákkal kapcsolatosan nagyjából ma is a fejünkben él. A XVII. századtól kezdve emberfeletti képességeket tulajdonítottak nekik, éppúgy mint Hattori Hanzōnak.

A Meiji-restauráció (1868) idejére pedig már ninja vagy alternatívájában shinobi (忍び) a kortárs folklór népszerű figurájának számított, a különleges képességeik képzelt repertoárja a teleportációtól kezdve a vízen való járástól kedve a láthatatlanságig terjedtek, ami persze jobbára a szájhagyományon alapult hiteles forrásokkal szemben. E korábbi legendák lettek viszont táptalaja annak, hogy ninja történetek egyik legismertebb figurájaként Hattori Hanzō a későbbiekben mind a Japán, mind a Japánon kívül népszerű kultúra hősévé vált a videó-játéktól számos filmes produkcióig egyaránt. 

Egyszer elbringáztam a császári palotához, ez a kép éppen a Hanzō-kapunál készült 

Hanzō nevét őrzi ma a tōkyói császári palotának egyik bejárata (hol korábban a shógun rezidenciája volt) - Hanzōmon (半蔵門, Hanzō kapuja), valamint az azonos nevű metróvonal, a Hanzōmon is. Egyébiránt a császári palota Hanzōmon bejárata előtti területet ma Wakában (若葉) ismerik, de 1945 előtt még Igacho (伊賀町), "Iga városként" tudták. Hanzō maradványait ma a Sainen-ji templom temetőjében őrzik, ahova valamikor elmegyek majd a közeljövőben.

Kapcsolódó bejegyzések:

Oda Nobunaga - a szofisztikált állat 

A Távol-Kelet harcászata vol. 5  - Nobunaga muskétásai 

Ázsiai betyárok - Patkánykölyök és a ninjutsuban jártas Goemon legendája

Nijō-jō, Kyōtō- Ninja-biztos csalogánypadlózat

Taira no Masakado - a fejnélküli szamuráj bosszúja

Konfuciánus gengszterek - a yakuza története

Ninja-irás a fubito.blogspot blogon