Doufukuai

礼堂议事厅 - a tanácsterem, a diadalív mellett az épületegyüttes egyetlen fennmaradt objektuma Mai urbex célpontjául a korábbi shanghai-i kereskedelmi kamara (上海市商会旧址) egykoron impozáns, immáron haikyóvá pusztult épülete szolgált. A Bundtól nem túl messzire található objektumot Guangxu császár (光绪) regnálásának tizedik évében, azaz 1884-ban építették, hiszen ekkoriban, már a harmadik ópium-háborún is túl a Qing-dinasztia igen kiterjedt külkapcsolatokkal rendelkezett, és Kína is számos diplomatát küldött szerte a világba, kiknek tekintélyes hányada a legnagyobb, shanghai-i kikötőből (通商口岸) indult. A hosszadalmas hajóutak biztonságának érdekében, a minnan-i halászok gyakorta építettek Matsu tengeristen számára templomot (妈祖庙 vagy 天后宫), Guangxu pedig e hagyományt követve a messzire utazó magas rangú diplomaták számára szintén biztonságuk érdekében húzatott fel mintegy 8000 négyzetméteren templomot és hivatali épületet (出使行辕) is egyben. A tengeristenhez való fohászkodás...

A Slaughterhouse 1933 (上海1933老场坊) négy emeletes masszív betonszörnye elől menekülnének a környékbeli házikók, ha nem lennének földbe gyökerezve. Shanghai Hongkou (虹口) régi városrészében, a XX. század elején - brit építészek terve alapján kínaiak által 1933-ban felhúzott épület még a kommunista hatalom átvételt megelőző Shanghai vibráló városi építészetének egyik különleges megnyilvánulása. A neve nem véletlenül Slaughterhouse, hiszen konkrétan vágóhídnak épült.  Nem ez volt az egyetlen funkciója története során, volt itt gyógyszergyár, hűtőház, nemrégiben pedig pezsgő művészvénát kötöttek az irdatlan falak közé kávéházak és galériák, dizájncégek, kiállítótermek formájában, de nem maradhatnak el a menő éttermek és ajándékboltok sem.  Shanghai mellett Angliában és Amerikában is voltak egy-egy ugyanezen tervek alapján (a leírás szerint az angliai Portsmouth környéki architektúrából kölcsönöz)   készült objektum, a három közül a kétezres évek elejére viszont egyedü...

Annyira felspanoltam magam saját bejegyzésemen , hogy el kellett menjek Nanjingba a hétvégére. Megfáztam mint a szar, de így is gyorsvonatra pattantunk. A gaotie a legjobb fajta vonat Kínában, de persze előfordul, hogy disznót zsákban kell 250 km/h-val átszállítani A pontból B-be. Miután elmondták, hogy csak ott szálljunk le, ahova valóban menni szeretnénk, nem szálltunk le Kunshanban .  Megérkezve Nanjingban, iszonyat hőség és pára fogadott, tartós 200-as pm 2.5, nehezebb volt lélegezni Shanghaihoz képest, ahol momentán jó a levegő. A szállásunk a Fuzimiaóban volt, Sunflower Youth Hostel , semmi extra, viszont a sörkészletük változatossága dicséretre méltó.  Mivel még késő délután volt, elmentünk a Xuanwu-tóhoz, ahol az az ötletünk támadt, hogy vízibiciklizzünk.  Ez egy elbaszott ötlet volt.  Alig lehetett tekerni a rozsdás hajtókart, tekertük mint a barom de így is lehagyott egy vadkacsa, iszonyat hőség volt, így visszaevickéltünk a partra. Tettü...

"Suzhou a legkirályabb hely egész Kínában" – nyilatkozta Marco Polo, velencei utazó, valamikor 700 éve egy mára feledésbe merült genovai hírügynökségnek. Ha járt arra, ha nem, akárhogy is a régi Kínában úgy hírlett, Suzhou a földi paradicsom. Ma legfeljebb paradicsom-szószt lehet kapni Suzhouban, viszont volt egy szabadnapunk a 端午节 miatt, Kayoko még úgysem látta, ezért rászántuk a napot. Habár, ha láttunk már egy Shanghai környéki vízi városkát (水城), mint mondjuk Xinchang - arra jövünk rá, hogy az összes egy kaptafa, úgy alapjaiban véve nem rosszak, de annyi különbség sincs közöttük mint a Dr. Beer kézműves sörei közt. A Tigris-hegy bejárata Egyelőre Shanghai, Hongqiao vonatállomás, háromszáz méteres sor a jegyiroda előtt, ilyenkor jobb nem hangsúlyozni, hogy értünk kínaiul, gálánsan a sor elejére kell sétálni és 啊，啊，你啊，你干吗？vagy a 他为什么不排队？kérdéseket el kell engedni a fülünk mellett, ha nagyon mérgesek, akkor egy pongyola ’ tingbudong ’-ot kell mondanunk, és tényle...