Doufukuai

Keresztény mártírok Japánban 1543-ban érkeztek meg az első európaiak Japánban. Két (vagy három) portugál kereskedő kínai hajók fedélzetén kényszeredetten ért földet Tanegashima szigetén, a mai Kyūshū tartományban. Mintegy hat évvel később már az első keresztény misszió is megérkezett a szigetországba, s ami azután következett, arra a történészek gyakorta mondják, hogy Japán " keresztény évszázada ". Száz évnyi viszonylagos keresztény dominancia egykoron ide vagy oda, manapság a japán lakosság mintegy 1%-a vallja magát kereszténynek. Nézzük meg, hogy mi történt az elmúlt pár évszázadban keresztény ügyileg Japánban. A történet kontextusának középpontjában a XVI. század lesz, mivelhogy talán ez a legmeghatározóbb időszak a japán kereszténység szempontjából, mi több a korszak a japán történelem szemszögéből az ugyancsak nagy jelentőséggel bíró Hadakozó Fejedelemségek - sengokujidai (戦国時代) - időszaka is egyszersmind, amiről a blogon már korábban számos egyéb téma kapcsán írt...

Én már akkor allergiás voltam a kilencvenes évek elején, amikor még javarészt ismeretlen fogalom volt az allergia. Emlékszem kitörő örömmel rohantam anyámhoz az allergia teszt után, hogy " Anyám, allergiás vagyok! " Mire? - kérdezte.  Mindenre! - mondtam fülig érő vigyorral, merthogy tényleg mindenre allergiás voltam. Nyisd ki a Magyarországi Allergia Enciklopédiát , és az én röhögő pofámat láthatod az első oldalon, mint a 0. számú allergiás a Kárpát-Medencében. Miután pedig ezek után 22 éves koromban nagy meglepetésemre kiengedtek az inkubátorból, meg sem álltam Kínáig , az ingóságom pediglen két pólóból és 22 kiló Zyrtecből állt.  Mindazonáltal egy szemet sem kellett belőle bevennem lévén nem jelentkeztek a megszokott tünetek. Most hogy már több mint tíz éve "tiszta" voltam, szinte minden szembejövő nyíló virágba rátarti módon beleborzoltam a fejem immunitásommal felvértezett önelégülésemben, hiszen Japánban élve se jelentett gondot a kafunshō (花粉症), vagyis a sz...

2017 december közepén járunk, s mivel nemsokára hazaugrok egy kicsit, még mielőtt belevetődnénk az idei karácsonyba, visszapislantunk a 2017-es évre, azon belül is a kedvenc fotókra , ami az utóbbi pár év óta már-már hagyománnyá válik a blogon. Az idén számolni se tudom, mennyi kép készülhetett, minimum 14-15,000 fotó rejtőzhet az ezen esztendő számára nyitott mappákban. Ezekből kisérlem meg kiszortirozni ki a legjobb, de legalábbis legkedvesebb 15-öt, lásd alább: Három alkalommal próbálkoztunk a Skytree bevételével, mióta Tōkyōban élek, s idén harmadik alkalomra végre sikerült - és azt mondom megérte: az esti fényekben vibráló, gigászi metropolisz látványa valóban nem mindennapi. Nem mellesleg, a 350 méter magason lévő kilátóban jöttem rá, hogy nekem kell egy drón . Divatguru az Omotesandōról - nem lehetett nem lefotózni e figurát! Vizcseppek az eső után - Numappara ködgubába burkulózótt lápvidékén barangoltunk, az egyik legjobb idei kirándulásunk során Backstre...

Tavaly óta van egy új ünnep Japánban, mégpedig a hegy napja, ergo fogtuk magunkat és elmentünk ünnepelni a vad bércek közé, el távol tova Tōkyō tomboló gőzkamrájától, ahol az elmúlt pár hónapban két lábon járó dim summá sültünk. Nasura (那須) esett ezúttal a választás, már nem is tudom miért. Bár miért ne, hisz Tochigi, kedvenc kis városunktól, Nikkōtól sincs túl messzire, felföld, hegyek, hűvös, zöldellő erdőrengetegek, mi kell még? Shinkansen, ergo Tōkyō eki s felpattanás ama csodás vonatra . Kora reggel, két ásitás és egy bóbiskolás közben meg is érkeztünk Nasushiobarára, gondosan kimunkált útitervvel, amit rögvest kerékbe tört az időjárás, lévén esőt jósoltak mind délutánra, mind a következő napra. Ilyképp felrúgva az eredeti statégiát - mely a hegymászás-túrát a második napra időzitette - a vonatállomásról kapásból a Nasu Ropeway felvonoállomásra mentünk, és miután felvonultunk, meg is kezdtünk a mászást effektive, ergo a  Chaousu dake (茶臼岳, 1915 m) csúcs bevételé...