Doufukuai

Már évek óta magyarázkodom ilyenkor év végén, valamikor a covid kezdete környékén, a vadregényes 2020-ban siklottam ki, már ami a fotózást illeti. De nem is tudom miért, vagy kinek magyarázkodom állandóan, hiszen egyrészt általában 3 megtekintés szokott lenni a fotós posztjaimon, amiből minimum kettő én vagyok. Most nem túl domináns helyet kap az életemben a fotózás, amikor szabad időm van, inkább bicajozni megyek, ennyi . Amikor meg utazni megyünk, akkor kiccsaládot' felültetem shinkansenre, s ugyancsak elbicajzok a hotelig , és hát a full frame váz meg a 24-70 kombó nem túl aero, ergo nem fér el a mezemben sem. Hát, íme, ami van, a 2025-ös év szűk terméséből: Van itt egy park a közelünkben, ahova minden februárban elmegyünk megnézni a szilvavirágzást, hát így virágzik a szilva. Spoiler alert: a fotók túlnyomó többsége növény vagy virág, meg makró lesz. Anyóséktól minden évben kapunk egy nagy kaspónyi virágot, amik szerintem szépek, meg úgy nagyjából megéln...

ily üdítő-automatából mindenhol van, de Asakusában a külföldiek örömére ilyen szépen kipingáltak is Akár Tōkyō nyüzsgő utcáin sétálsz, akár Japán eldugott vidéki útjain az isten háta mögött, vagy épp a Fuji hegy tetején jársz, nem kerülheted el a  jidō hanbaikit ( 自動販売機), vagyis az automatákat. A konbinikhez hasonlóan ezek az árusító gépek a japán társadalom alapvető részei lettek, és elég változatos palettában kínálnak dolgokat. Az első japán automata 1888-ban jelent meg, Tawaraya Koshichi (俵谷高七, 1854–1912) alkotása, amely szentélyekben árult dohányt. Elsősorban nyugati minták inspirálták: a korai gépek főként cigarettát, postai levelezőlapokat és bélyegeket árultak. Tawaraya cigiautomatája (nem saját fotó) A II. világháború után a gazdasági növekedés és a gyors városiasodás kedvezett az automaták terjedésének, majd 1964-ben, a tōkyōi olimpia évében ugrásszerűen nőtt a számuk, főként ital-automaták formájában. Az 1960–70-es években pedig a Coca-Cola és japán cégek ( Asahi, Suntor...

Év végi fotóösszegző posztom, immáron tizedik alkalommal . Azt már többször is megfejtettem az elmúlt években, hogy valamikor 2017 - 2019 évek között készítettem a legtöbb fotót, egyrészt akkor még jártam el helyekre, másrészt akkor még fotóztam. Most már nem járok helyekre, és fotózni is csak annyit fotózok, hogy éppen össze tudjak szedni 15 fotót. Mármint hogy olyan fotót, mert nyilván a gyerekről sok terrabájtnyi dokumentáció van, számos művészi - szerintem - de azok nem ide kívánkoznak. Na mindegy, nézzük mit lehet bedobni ide alább. Setsubun . Valami templom anyósék szomszédjában, ahol a nagy februári setsubun ramazuri történt. Tudod, a setsubun (節分) ünnepet általában február 3-án vagy 4-én tartanak, és a tavasz kezdetét jelzi a hagyományos japán naptár szerint. Az ünnep legismertebb rituáléja a mamemaki (豆まき), vagyis a szójabab szórása, amelynek célja a gonosz szellemek elűzése és a jó szerencse meghívása az otthonba. Hiroshima, az állatok útja, márciusban. A Yagenbori Hirosh...

Fekszem a hotel ágyán Hiroshimában, kölök alszik, pörgetem az Instát - azon szoktam vadászni érdemleges fotóhelyszínekre - találok egy jó képet, kicsit utánakeresek hol készült, gyorsan meg is találom.  Hopp, hiszen ez itt van a szomszédban! Kapom is a gépem, kijövök a Hiltonból, és két utcára rá Nyugat-Japán legnagyobb vöröslámpás negyedében találom magam. A Yagenbori (薬研掘) Hiroshima Naka kerületében, viszonylag központi helyen található, mely a város történelmi vára körüli várárokról kapta nevét, mely árok történetesen egy bizonyos (薬研) yagen nevű mozsárról - mellyel hagyományosan kifejezetten gyógyszerek összetevőit morzsolták össze - mivelhogy annak az alakjára hasonlított. Manapság azonban főképp a szexipar malmai őrölnek errefelé, mely napközben egy unalmas közönséges japán város álcáját ölti magára, de ahogy leszáll az éj, felkapcsolódnak azok a bizonyos néha tompa, néha vakító neonreklámok, kiengednek a nyakkendők, kirúzsosodnak az ajkak, lecsavarodnak a piásüvegek, fel...