Doufukuai

ily üdítő-automatából mindenhol van, de Asakusában a külföldiek örömére ilyen szépen kipingáltak is Akár Tōkyō nyüzsgő utcáin sétálsz, akár Japán eldugott vidéki útjain az isten háta mögött, vagy épp a Fuji hegy tetején jársz, nem kerülheted el a  jidō hanbaikit ( 自動販売機), vagyis az automatákat. A konbinikhez hasonlóan ezek az árusító gépek a japán társadalom alapvető részei lettek, és elég változatos palettában kínálnak dolgokat. Az első japán automata 1888-ban jelent meg, Tawaraya Koshichi (俵谷高七, 1854–1912) alkotása, amely szentélyekben árult dohányt. Elsősorban nyugati minták inspirálták: a korai gépek főként cigarettát, postai levelezőlapokat és bélyegeket árultak. Tawaraya cigiautomatája (nem saját fotó) A II. világháború után a gazdasági növekedés és a gyors városiasodás kedvezett az automaták terjedésének, majd 1964-ben, a tōkyōi olimpia évében ugrásszerűen nőtt a számuk, főként ital-automaták formájában. Az 1960–70-es években pedig a Coca-Cola és japán cégek ( Asahi, Suntor...

Év végi fotóösszegző posztom, immáron tizedik alkalommal . Azt már többször is megfejtettem az elmúlt években, hogy valamikor 2017 - 2019 évek között készítettem a legtöbb fotót, egyrészt akkor még jártam el helyekre, másrészt akkor még fotóztam. Most már nem járok helyekre, és fotózni is csak annyit fotózok, hogy éppen össze tudjak szedni 15 fotót. Mármint hogy olyan fotót, mert nyilván a gyerekről sok terrabájtnyi dokumentáció van, számos művészi - szerintem - de azok nem ide kívánkoznak. Na mindegy, nézzük mit lehet bedobni ide alább. Setsubun . Valami templom anyósék szomszédjában, ahol a nagy februári setsubun ramazuri történt. Tudod, a setsubun (節分) ünnepet általában február 3-án vagy 4-én tartanak, és a tavasz kezdetét jelzi a hagyományos japán naptár szerint. Az ünnep legismertebb rituáléja a mamemaki (豆まき), vagyis a szójabab szórása, amelynek célja a gonosz szellemek elűzése és a jó szerencse meghívása az otthonba. Hiroshima, az állatok útja, márciusban. A Yagenbori Hirosh...

Fekszem a hotel ágyán Hiroshimában, kölök alszik, pörgetem az Instát - azon szoktam vadászni érdemleges fotóhelyszínekre - találok egy jó képet, kicsit utánakeresek hol készült, gyorsan meg is találom.  Hopp, hiszen ez itt van a szomszédban! Kapom is a gépem, kijövök a Hiltonból, és két utcára rá Nyugat-Japán legnagyobb vöröslámpás negyedében találom magam. A Yagenbori (薬研掘) Hiroshima Naka kerületében, viszonylag központi helyen található, mely a város történelmi vára körüli várárokról kapta nevét, mely árok történetesen egy bizonyos (薬研) yagen nevű mozsárról - mellyel hagyományosan kifejezetten gyógyszerek összetevőit morzsolták össze - mivelhogy annak az alakjára hasonlított. Manapság azonban főképp a szexipar malmai őrölnek errefelé, mely napközben egy unalmas közönséges japán város álcáját ölti magára, de ahogy leszáll az éj, felkapcsolódnak azok a bizonyos néha tompa, néha vakító neonreklámok, kiengednek a nyakkendők, kirúzsosodnak az ajkak, lecsavarodnak a piásüvegek, fel...

Eljött hát az idő, hogy kiválasszam az idei 15 kedvenc fotómat , immáron kilencedik alkalommal. Voltak évek, amikor azért lamentáltam, mert túl sok fotót készítettem és malenkij robot volt szortírozni is, voltak olyan évek, amikor meg olyan keveset , hogy még 15 darabot is nehéz volt összekotorni. Idén afféle semmilyen év volt, fotóztam is meg nem is, egy kicsit Tōkyōt, egy kicsit Kyōtōt, jártunk erre-arra, ergo van bőven anyag. Meglehetősen mediokratikus anyag bár, semmi kiemelkedő, amire elégedetten tudnék csettinteni, de már a szart is megtanultam értékelni. Na mindegy, vágjunk bele: Az újévi Hold. Ezt idén újév napján készítettem, valami zsigeri intuíció arra biztatott, hogy jó ötlet magammal vinnem a 200-500 f5.6-os obimat a  hatsumodéra , vagyis az újévi szentélylátogatásra. Estefelé mentünk, hogy elkerüljük a tömeget, és éppen a kékóra végezetével kezdett izzani a Hold, simán kézből állvány nélkül, a hihetetlenül tiszta újévi időben sikerült pár jó képet készíteni a Holdról...