Doufukuai

Év végi fotóösszegző posztom, immáron tizedik alkalommal . Azt már többször is megfejtettem az elmúlt években, hogy valamikor 2017 - 2019 évek között készítettem a legtöbb fotót, egyrészt akkor még jártam el helyekre, másrészt akkor még fotóztam. Most már nem járok helyekre, és fotózni is csak annyit fotózok, hogy éppen össze tudjak szedni 15 fotót. Mármint hogy olyan fotót, mert nyilván a gyerekről sok terrabájtnyi dokumentáció van, számos művészi - szerintem - de azok nem ide kívánkoznak. Na mindegy, nézzük mit lehet bedobni ide alább. Setsubun . Valami templom anyósék szomszédjában, ahol a nagy februári setsubun ramazuri történt. Tudod, a setsubun (節分) ünnepet általában február 3-án vagy 4-én tartanak, és a tavasz kezdetét jelzi a hagyományos japán naptár szerint. Az ünnep legismertebb rituáléja a mamemaki (豆まき), vagyis a szójabab szórása, amelynek célja a gonosz szellemek elűzése és a jó szerencse meghívása az otthonba. Hiroshima, az állatok útja, márciusban. A Yagenbori Hirosh...

Fekszem a hotel ágyán Hiroshimában, kölök alszik, pörgetem az Instát - azon szoktam vadászni érdemleges fotóhelyszínekre - találok egy jó képet, kicsit utánakeresek hol készült, gyorsan meg is találom.  Hopp, hiszen ez itt van a szomszédban! Kapom is a gépem, kijövök a Hiltonból, és két utcára rá Nyugat-Japán legnagyobb vöröslámpás negyedében találom magam. A Yagenbori (薬研掘) Hiroshima Naka kerületében, viszonylag központi helyen található, mely a város történelmi vára körüli várárokról kapta nevét, mely árok történetesen egy bizonyos (薬研) yagen nevű mozsárról - mellyel hagyományosan kifejezetten gyógyszerek összetevőit morzsolták össze - mivelhogy annak az alakjára hasonlított. Manapság azonban főképp a szexipar malmai őrölnek errefelé, mely napközben egy unalmas közönséges japán város álcáját ölti magára, de ahogy leszáll az éj, felkapcsolódnak azok a bizonyos néha tompa, néha vakító neonreklámok, kiengednek a nyakkendők, kirúzsosodnak az ajkak, lecsavarodnak a piásüvegek, fel...

Eljött hát az idő, hogy kiválasszam az idei 15 kedvenc fotómat , immáron kilencedik alkalommal. Voltak évek, amikor azért lamentáltam, mert túl sok fotót készítettem és malenkij robot volt szortírozni is, voltak olyan évek, amikor meg olyan keveset , hogy még 15 darabot is nehéz volt összekotorni. Idén afféle semmilyen év volt, fotóztam is meg nem is, egy kicsit Tōkyōt, egy kicsit Kyōtōt, jártunk erre-arra, ergo van bőven anyag. Meglehetősen mediokratikus anyag bár, semmi kiemelkedő, amire elégedetten tudnék csettinteni, de már a szart is megtanultam értékelni. Na mindegy, vágjunk bele: Az újévi Hold. Ezt idén újév napján készítettem, valami zsigeri intuíció arra biztatott, hogy jó ötlet magammal vinnem a 200-500 f5.6-os obimat a  hatsumodéra , vagyis az újévi szentélylátogatásra. Estefelé mentünk, hogy elkerüljük a tömeget, és éppen a kékóra végezetével kezdett izzani a Hold, simán kézből állvány nélkül, a hihetetlenül tiszta újévi időben sikerült pár jó képet készíteni a Holdról...

Idén másodjára jártunk Naganóban, ezúttal a Kurumayamát (車山) kerestük fel a Japán Alpokban, mely egyébiránt nem túl ismert, de anyósék számára kedves hely, kifejezetten az ott található hütte, melyet már a kilencvenes évek óta rendszeresen látogattak, s töltötte ott gyerekkorának szép emlékeit asszony és a sógorok is. A hütte tulajdonosa egy idős pár, ki már a család jó barátjává vált az évek során, és mivel elég idős házaspárról van szó, anyósék tudtára adták hogy jó lenne még az idén elmenni hozzájuk egyszer, mert nemsokára lelövik a rolót koruknál fogva. Szóval bepattantunk a kocsiba és irány a hegyek, 3,5-4 órás út Tōkyōból , és bár már végre felénk is beköszöntött a kellemes őszies idő, és végre hűvösebb van, itt a hegyekben 1915 méteren még délután is csak 7 fok volt.  Megérkezésünk után elmentem futni, hiszen ki kellett használni e kilátást a horizonton tespedő ormokra - a hírös ún. Venus Line (ビーナスライン), majd az ósdi, ám hangulatos hütte forró fürdőjében sous-videáltam mag...