2024 - Top 15

Év végi fotóösszegző posztom, immáron tizedik alkalommal. Azt már többször is megfejtettem az elmúlt években, hogy valamikor 2017 - 2019 évek között készítettem a legtöbb fotót, egyrészt akkor még jártam el helyekre, másrészt akkor még fotóztam. Most már nem járok helyekre, és fotózni is csak annyit fotózok, hogy éppen össze tudjak szedni 15 fotót. Mármint hogy olyan fotót, mert nyilván a gyerekről sok terrabájtnyi dokumentáció van, számos művészi - szerintem - de azok nem ide kívánkoznak. Na mindegy, nézzük mit lehet bedobni ide alább.

Setsubun. Valami templom anyósék szomszédjában, ahol a nagy februári setsubun ramazuri történt. Tudod, a setsubun (節分) ünnepet általában február 3-án vagy 4-én tartanak, és a tavasz kezdetét jelzi a hagyományos japán naptár szerint. Az ünnep legismertebb rituáléja a mamemaki (豆まき), vagyis a szójabab szórása, amelynek célja a gonosz szellemek elűzése és a jó szerencse meghívása az otthonba.

Hiroshima, az állatok útja, márciusban. A Yagenbori Hiroshima nem középiskolás fokú vöröslámpás negyede, ahol mackónadrágban és jókora 24-70 mm-es obimmal kullogva ilyen leszámolás kis-Tokióban arcú stricik megvető, hideg pillantásai közt őrlődtem. Egyébiránt itt írtam róla korábban. 

A miko (巫女) olyan fiatal nőt jelent, aki hagyományosan japán sintó szentélyekben szolgál - ez a kép az Itsukoshima szentélyben készült (嚴島神社) - és különféle vallási és ceremoniális feladatokat lát el. Éppen egy szertartás idején csíptem el, de azt nem tudtam kifundálni, miféle ceremónia lehetett.

S ha már itt jártunk, apály ideje alatt elsétáltunk megnézni az Itsukoshima-szentély híres toori kapuját, ami elég tekintélyes méretű, kb. 16 méter magas. Kámforfából készült, amely rendkívül tartós és időjárásálló. Az a tény, hogy minden fő oszlop elé és mögé egy további láb kerül elhelyezésre, azt jelzi, hogy a torii a Ryōbu Shintō (両部神道) stílusát tükrözi: ez a középkori, ezoterikus japán buddhizmus egyik irányzata, amely a Shingon szektához kapcsolódik. A torii jellegzetes narancsos-vörös színe szimbolizálja a védelmet a gonosz szellemek ellen, és gyönyörű kontrasztot alkot a kék vízzel és a környező zöld hegyekkel.

Cserkó enumeráció az állomásnál, valamikor március végén. Áprilisban bekerült a kaiju a bölcsödébe, ami a nyavalyák vallhallája, minden héten pestis, kolera, lepra tizedeli a mókuscsoport sanyarú népét, meg az anyukáikat és az apukáikat is rajtuk keresztül. Squid mókus game a való életben, szóval szopóágon voltunk egészen őszig, azt se tudom hány utat mondtam le utolsó pillanatban, mert valakinek 39 fokos láza lett éppen, ergo, be is szűkült a környezetünk, ezáltal a képek készítésének helyszíne is a házunk környékére. 

De hát voltak impulzusok a ház körül is. A Japán Önvédelmi Légierő Blue Impulse műrepülő csapata június végén bemutató repülést tartott a Kawasaki város 100 éves városi jubileumi rendezvényén. Kawasaki városa persze már jóval korábban is létezett, mint ahogyan hivatalosan városi rangot kapott, mivel erre csak 1924. július 1-jén került sor, ezért a 2024-es év a város 100 éves évfordulóját jelöli. Itt repkedtek a gépek a fejünk felett, kimentem a teraszra szupertelével meg telekonverterrel és lekaptam őket. 

Aztán, a hónapok során, ahogyan minden héten többször is elsétáltunk a közeli parkba, meg vissza, arra gondoltam, hogy engem az isten is bogarak makrózására teremtett. Szereztem egy régi 105 2.8-as makró obit, egy makro körgyűrűt, vakum már évek óta van de sosem használtam, vagyis minden adott lett, hogy makrózzak. Ez a teraszunkon készült, ahogy a lepke pödörte bajuszát, vagy mi nyelvét. 

Ez meg egy hollótoll a parkban, ahol hétvégi reggeli sétáinkat szoktuk megejteni. Érdekes textúrák ilyen közelségből. 

Még mindig makró, ezúttal Zenpukuji templom kertjéből, ahova általában minden év januárjában elmegyek jégmadarat fotózni. Most is ez volt a célom, Augusztusban, de a Doufukuai blogolvasók tudhatják folyamatos lamentálásomból, hogy a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje a Japán nyár, mely pokoli évszak során az élőlények forrósággal, tűzzel és égéssel kapcsolatos büntetéseket szenvednek el, mielőtt újjászületnének. És hát ezen kínszenvedés alatt a jégmadarak sem túl aktívak, tehát végső soron utaztam 1,5 órát újfent bogarakat és virágokat fotózni, amit ahogy említettem, a legközelebbi parkban is megtehetek. 

Naplemente a tájfun alatt, szeptember. Ezt újfent a teraszról fotóztam, egyébiránt érdekes látvány volt ahogy a morózus esőfelhők sötétsége bekebelezi a lenyugvó Nap gyengülő sugarait. 

Kis haver. A Hasarius adansoni az apró ugrópókok közé tartozik, a testmérete mindössze 5-7 milliméter. Japánban lakásokban gyakori, nálunk is mindig van egy valahol. Ez a kép komplex kivitelezési technikája miatt került fel a listára. Ez alatt azt értem, hogy a kanapé szélén állva, egyik kezemmel a vakuval felszerelt full frame vázát, valamint a makró körgyűrűvel ellátott 105-ös obit tartottam ami ugyebár manuális fókuszú, a másik kezemmel a függönyt igazgattam úgy reggeli órákban hogy egy kis plusz fény is legyen, úgy, hogy közben a gyerek rángatta a lábamat. 

Úristen, még mindig tart ez a lista? Ki volt az az őrült tíz éve, aki kitalálta, hogy ide tizenöt kép kell...? Áh ne is figyelj csak magamba beszélek, hol is tartottam, ja igen, október eleji lenyugvó égbolt. Vasárnap délutáni főzés közben kipislantottam az ablakon, oh micsoda színek! A gázt letekertem, fogtam a kedvenc 24-70-es objektívem és felmentem a teraszra lefotózni a naplemente gyönyörű fényeit. 

Medúza, shinagawai akváriumból, december elejéről. Mondom hogy sehova nem mentünk az idén! 

Da city. Éjszakai látkép a japán fővárosról. Ez egy hotel stay során készült szintén a hónap elejéről, last minute, a láz fel sem tudott szökni 39 fokra, olyan gyorsan, olyan hirtelen foglaltam, na nem is túl messzire...Mindenesetre a fényképezőm vittem magammal!

A nagyváros fényei. Ennél gyerekebb gyerekfotót nem teszek fel, de igazából ez a kedvenc képem az idén. 

Owari. Ennyi a nagy fotóösszegző posztom az idén. Egyúttal az utolsó idei bejegyzésem is. Jövőre nem ígérek semmit, kedves olvasó, ha tovább szűkül az életterem, csak a jobb és bal farpofámról készített makro fotókat fogok feltölteni egy év múlva. De addig is, bízva a legjobbakban, tarts velem megint! Köszönöm szépen ezúttal is a folyamatos, töretlen követést, engem csak ez éltet! 

Meg a pénz. 

Szóval ha pedig valamilyen formában támogatni szeretnétek, amit csinálok, alapvetően két úton tehetitek meg:

Doufukuai Darkroom: ez a fotó best-of portálom, ahol profi kivitelezésben vásárolhatsz a fotóimból

Doufukuai Ko-fi: vehetsz egy sört nekem 500 yenőért, akár egyszeri, vagy rendszeres támogatóként. Cserébe számos olyan fotót megosztok ezen a felületen - akár egyszeri támogatóknak is - amiket a blogon, vagy a blog facebook oldalán nem. 

Apropó, két kiállított fotómat most Budapesten is megtekintheted! A kínai-magyar diplomácia kapcsolatok 75. évfordulójára rendezett fotópályázaton 2. helyezett lettem emberábrázolásban, ezáltal január 15-ig szemrevételezheted képeimet a Kínai Kulturális Központban. 

2023 - top 15 - tavalyi termés

2022 top 15 - tavaly előtti

2021 top 15 - az az előtti termés

2020 top 15 - a terméketlen év

2019 top 15 - ez egy erős év volt

2018 top 15 - 2018 legjava

2017 top 15 - 2017 legjava

2016 top 15 - 2016 legjava

2015 top 15 - 2015 legjava