2019 - Top15
Év végi, hagyományosnak mondható fotó-összegző poszt következik, melyben az idei legjobb 15 fotómat próbálom meg összeválogatni. Az idén elégedettebb vagyok, mint tavaly, bár lehet hogy pusztán azért, mert sokkal több fotót készítettem. Igazából bele se merek gondolni, mennyit, de hát ennek főleg az új váz, a D500 az oka, ami tényleg sokat segített elsősorban a madárfotózás szempontjából. De haladjunk csak kronológiailag, s kezdjük valahol a zimankós Chichibuban, Misotsuchi jégcsapjaival:
Kellemes túra volt, a tököm is lefagyott mire végeztem a fotókkal, még szerencse hogy találtam némi tüzet, és Ichiro's Maltot. Viszont megérte! Misotsuchi jégfala valóban nem mindennapi látvány, remélem e fotó is valamennyire képes visszaadni.
Az ugró majom. Február havában Nagano hófödte hegyeibe mentünk, hogy vértelenül vadásszuk le a hírös makákókat. A Pokolvölgye-majmai azonban nem voltak túl kooperatívak, és nem túl sok csita-jakuzzis fotóm lett, mindenestre legalább ezt a pillanatot sikerült elcsípni, ahogy a makákó valósággal kirepül a forró onsenből.
Bubi-mester. A Darth Sidius pofájú bácsika mint valami megállíthatatlan automata nyomotta az energianyalábnak tűnő szappanbuborékokat, a környező gyerekek legnagyobb örömé. Édekes kontraszt volt a fülig érő mosolyú kölyök és a madárijesztő arcú úr között. Még több fotó e jelenetről itt.
Bubi-mester. A Darth Sidius pofájú bácsika mint valami megállíthatatlan automata nyomotta az energianyalábnak tűnő szappanbuborékokat, a környező gyerekek legnagyobb örömé. Édekes kontraszt volt a fülig érő mosolyú kölyök és a madárijesztő arcú úr között. Még több fotó e jelenetről itt.
Március, Meguro, megalkuvást nem tűrő sakura-fétis ide vagy oda, azért mégiscsak szép kis séta volt, bár még szebb lett volna tömegnyomor hiányában. Még több fotó e sorozatból egy korábbi FB posztomon itt.
Április, Shirasagi-no-mai avagy a fehér kócsag tánca, amit már évek óta szerettem volna lefotózni de csak az idén sikerült. Pompás fotó alanyok e táncosok. A sorozat többi részéért klikk az alábbi, részletesebb posztomra.
Na jó, nem tagadom, kifejezetten azért (is) Ōsakába, hogy az itt készült képeket ilyen Bladerunner-es cyberpunkos képvilágra torzíthassam, a teljes sorozat itt elérhető.
Az Okunoin a Kōyasannál tiszta Jedi-templom feeling. Kissé tekervényes az eljutás, de cserébe egy különleges hangulatú temetőben mehetünk végig, égig érő cédrusok ölelésében, ebben a posztban írtam róla részletesebben.
Jégmadár a Kasai Rinkai parkból. Szóval főként madárfotózás alkalmával mutatkozik meg a D500 előnye a D610-esemmel szemben, egyszerűen ilyen sebességű akció ilyen fókusz kell, ezt hiányoltam nagyon tavaly. Egyébiránt nagyon tuti kis madárfotós hely az említett park, lehet írok majd egy bejegyzést a madárfotós helyekről Tōkyōban. További jémadaras sorozataim itt és itt illetve emitt.
Ez pedig már Seoulban készült, egy nagyszerű hagyományos táncelőadást - pungmul láthattunk a koreai főváros utácáin. Hiszen e trip pedig nem csak az evésről szólt, hanem a fotózásról is, sok-sok ezer fotóval és Kayoko megvetésével jöttem haza, tényleg kórosan sok képet lőttem, de hát olyan fotogén volt minden...
Éppoly fotogén, mint Pumukli!
Dongdaemun Design Plaza (DDP)? Itt lehetetlen nem szétfotózni az agyad, én szóltam!
Mondom, hogy lehetetlen! Ezek a gigantikus terek, vonalvezetés, valódi dizájn-pornó!
Közben vissza Shibuyára, a Shibuya Streamnél ilyen érdekes perspektívákat is fellelhetünk, ha figyelünk.
Őszközép ünnephez adekvát telihold, D500 + 200-500 + 1.4TC = 1050mm elérés. Tisztább időben készült kép is akad. De az nem volt ilyen misztikus!
És végül a Tokyo Tower fotója, a főváros sosem alvó éjjeliőre, ami Shibuya legújabb felhőrkacolójának, a Shibuya Scramble Square tetejéről készült. A teljes sorozat itt.
Tudom-tudom, sok lesz már, de ha már Bébi Yodáról írtam az imént, akkor nem bírtam ki nem bepasszírozni e bébi makákót a végére, de most már tényleg abbahagyom! Remélem neked is tetszett a sorozat, kedves olvasó, ha pedig szerinted kihagytam volna valamit, akkor nyomass egy kommentet!
Egyébiránt köszönöm szépen az egész éves, sőt, immáron azt is mondhatom, hogy az évtizedes figyelmet, ami a blogomat illeti. A Doufukuai blog ugyanis 10 éves lett az idén, és az elkövetkező dekádokban is töretlen lelkedessél igyekszem mind fotóval, mind videóval, beszámolóval és megannyi tofuszelettel, shuriken módjára dobálni a magyar blogoszférát. Tartsatok velem jövőre is, itt a blogspoton illetve a Doufukuai FB oldalán is.
Kapcsolódó bejegyzések:
2018 top 15 - a tavalyi termés
2017 top 15 - a tavalyi előtti fotó-szüret
2016 top 15 - 2016 legjava
2015 top 15 - 2015 legjava
Megjegyzések
Megjegyzés küldése