Doufukuai

Év végi, hagyományosnak mondható fotó-összegző poszt következik, melyben az idei legjobb 15 fotómat próbálom meg összeválogatni. Az idén elégedettebb vagyok, mint tavaly , bár lehet hogy pusztán azért, mert sokkal több fotót készítettem. Igazából bele se merek gondolni, mennyit, de hát ennek főleg az új váz, a D500 az oka, ami tényleg sokat segített elsősorban a madárfotózás szempontjából. De haladjunk csak kronológiailag, s kezdjük valahol a zimankós Chichibuban, Misotsuchi jégcsapjaival: Kellemes túra volt, a tököm is lefagyott mire végeztem a fotókkal, még szerencse hogy találtam némi tüzet, és Ichiro's Maltot . Viszont megérte! Misotsuchi jégfala valóban nem mindennapi látvány, remélem e fotó is valamennyire képes visszaadni.  Az ugró majom. Február havában Nagano hófödte hegyeibe mentünk, hogy vértelenül vadásszuk le a hírös makákókat. A Pokolvölgye-majmai azonban nem voltak túl kooperatívak, és nem túl sok csita-jakuzzis fotóm lett, mindenestre legalább ezt a pill

Esik, esik ez a nyomorult eső Tōkyōban, hetek óta infatigábilis, milyen volt a Nap szőkesége, sem tudjuk már. Gondoltuk rászánjuk ezt a délutánt, hogy elzarándokoljunk a Starbucks Roasterybe. A hely maga idén februárban nyílt meg bár Tōkyō Nakameguro negyedében, egy új Starbucks estében azért nem szokott semmilyen hype lenni, lévén minden bokorban van egy, ám a Roastery fajtából pusztán 5 létezik egyelőre széles e világban: Seattle, Shanghai , Milan, NYC és 2019-től Tōkyōban . Ergo a megnyitóról olvasva gondoltuk, hogy elnézünk ide, viszont a különböző horrorisztikus elmondások szerint 3-4-5 órákat kellett várni a bejutás végett... Úgyhogy pár hónapot pihentettük ezt a dolgot, s így lett július a dologból, "csak" 1,5 órába telt, mire sorra kerültünk, de szerencsére nem kell egy helyben várakozni, elég ha lescanneljük a qr-kódot a jegyen s kapunk egy e-mailt ha mehetünk, szóval elszöszmötöltünk a környéken. Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik hogy túl sok ér

A Shirasagi-no-mai (白鷺の舞), azaz a fehér kócsag táncát minden év április második (illetve november harmadik) vasárnapján rendezik meg a tōkyō-i Sensōji-templomban , mely a japán főváros legrégebbi buddhista komplexuma. Az idők során csaknem végleg homályba süllyedt hagyományt a közelmúltban, 1968-ben élesztette fel az asakusai turisztikai szövetség, hogy ezzel emlékezzenek a Meiji-korszak kezdetének 100. évfordulójára (1868-1912), mely a modern Japán létrejöttének korszaka volt, mi több ezen éra kezdete során nevezték át Edōt Tōkyō ra. A tánc története azonban ennél sokkal régebbi időkre nyúlik vissza. A Sensōji-templom tulajdonában lévő Keian Engi Emaki (慶安縁起絵巻, 1652-ből) tekercsek emlitést tesznek az esemény eredetéről, mely szerint a fehér kócsag tánc egyike volt azon rituáléknak, melyet a béke megőrzése érdekében végeztek. Egyes fejtegetések szerint rituálét eredetileg feltételezhetően a Kyōtō ban (a korábbi japán főváros) található Yasaka-szentély (八坂神社) illetv