Pokolvölgye majmai
Jigokudani, vagyis a Pokol-völgye (地獄谷) a hely neve, ahol Japán híres hómajmai tengetik mindennapjaikat. Tokyo, shinkansen, Nagano, onnan még busz, majd 40 percnyi túra a hófödte rengetegben s már fél nap utazás után ott is vagyunk a majmok bolygóján, vagy mi völgyében.
Jigokudani Yaen Koen (地獄谷野猿公苑), melyet Gaikoku mint Snow Monkey Parkként ismer, a szigetország egyik közkedvelt turistalátványossága, hiszen itt szó szerint tesközelből lehet a Nihonzarukat (ニホンザル), azaz a japán makákókat (Macaca fuscata, vörös pofájú makákó) megfigyelni.
Becslések szerint Japán szerte mintegy 150,000 egyed garázdálkodik egészen a féltrópusi régióktól, úgymint a Kyushu-tól délre található szigetektől Észak-Honshú erdős hegyeiig bezárólag, Hokkaido klímája viszont már túlságosan hideg az emberszabású szőrmókoknak.
Az ősmajmok vélhetőleg a koreai-félszigetről érkeztek valamikor 300 - 500,000 évvel ezelőtt, még jóval azelőtt, hogy az ember megvetette volna lábát a szigeten.
Hómakákó kisokos: magyarul nem véletlenül vörös pofájú makákó az elnevezésük, mivel tényleg vörös a pofájuk. A hím 88-95 centi magas, 10-14 kilós, míg a nőstények 79-84 centiméteres magassággal, és 8 - 10 kiló közötti súllyal rendelkeznek. Nem alszanak téli álmot, hanem téli rügyeken bekkelik ki a zimankós hónapokat. Bundájuknak köszönhetően -15 fokig kibirják a hideget.
A legészakabbra élő majomfaj természetes élőhelyén 1964-ben hozták létre természetvédelmi területként a parkot. Ezt megelőzőleg ugyanis a völgyet körülölelő erdősség a környező sítelepek építkezései - illetve az abból következő fakitermelés - következtében folyamatosan csökkent. Cerkóf cimboráink ezért folyamatosan ide Jigokudaniba, valamint a nem túl messzi, művelés alatt tartott farmokra vándoroltak. A termés dézsmálásának megalapozott gyanújával a farmerek viszont legálisan likvidálhatták a makákókat, ergo keresni kellett nekik egy helyet, ahol nyugodtan élhetnek.
Ugyebár a hómakákók legismertebb tulajdonsága, hogy unalmas óráikban hévízben heréznek, éppúgy mint az emberek. Állitólag éppenhogy az onsen - meleg vízű forrásokban - megmártózó homo sapiensek magatartását másolván merészkedtek a makákót is vízbe - ezzel a mai napig az egyetlen majomfajtát képzik, mely szemmel láthatóan baromira élvezi ezt csinálni. Olyan emberi, nagyon is emberi ábrázattal meredtek a semmibe, hogy nem győztem fotózni őket:
 |
| Én pont ilyen vagyok péntek este egy hosszú hét után az onsenben |
A majompark alapítása egy bizonyos Sogo Hara (原 荘悟）nevű helyi úr kezdeményezte mozgalomhoz köthető, melynek célja a makákók biztonságát, mi több kifejezetten a számukra kialakított, hévízes fürdözési lehetőségét szolgáló terület létrehozása volt. Szóba jött a terület elkeritésének a lehetősége is, hogy így tartsák távol az állatokat a környező falvaktól, de végül elvetették az ötletet és pusztán etetni kezdték a majmokat - árpával és szójababbal - hogy ideszokjanak, és ide is szoktak.
Itt amúgy felmerül a kérdés, hogy egyébiránt a péntek esti salarymant megszégyenitően ellazuló majmok hogy-hogy nem fagynak szét a picsába, ha kimásznak a fürdőből a masszív minuszokba? És egyáltalán, miért fürdenek ilyen sokat, eltérően minden más majomfajtától? Előbbi kérdésre kézenfekvő válasz volt sokáig, hogy ugyebár hideg van a zord bércek között, a majmok pedig fáznak és ezért mennek pancsizni.
Ezzel kapcsolatban azonban a Kiótói Egyetem által végzett, a majmok egyedülálló fürdőzési szokásait vizsgáló tanulmányok azt állapították meg, hogy a makákók testhőmérséklete vastag bundájuk miatt nem változik a forró hévízes pancsolást követően sem. A vastag bunda ugyanis rendkívül jó szigetelő, emellett a majmok sokkal kevesebb izzadságmiriggyel rendeleznek, mint modjuk az ember, mindez pedig a hőingás stabilizálására is előnyösen szolgál. Réteges bundájuk emelett vízlepergető is, ergo a fürdőből kijövet könnyedén lerázhatják magukról a vízcseppeket.
Ugyanazen kutatások továbbá azt is kimutatták, hogy csupán a majmok egy csoportja veszi igénybe a majom-jakuzzit. A japán makákók ugyanis szigorú matriarchiális társadalomban élnek, a 15-200 egyedig terjedő csoportok fő összetartó ereje ezáltal az egyes nőstények kapcsolatrendszerén alapul.
 |
| a majomparkba vezető út a havas rengetegben |
Először 1963-ban figyeltek meg egy fiatal nőstény példányt, ami egy közeli onsenryokan (Korakukan) kültéri onsen medencéjében fürdőzött, amit kisvártatva további nőstény pajtásai is követni kezdtek, végül aztán három nőstényből egy a medence rendszeres látogatójává lett. S egészen a mai napig változatlanul, a hévízes fürdőt igénybe vevő egyedek többsége nőstény.
E nőstény hómajmok fürdési szokásait két időszakban figyelték meg: ellési szezonban áprilistól júniusig, illetve főképp telente, októbertól decemberig.
A kutatócsoport következtetése szerint a magasabb státuszú, domináns majom-egyedek stresszhormon szintje alapvetően magasabb, mint az alacsonyabb státuszúaké, mivel több konfliktusban vesznek részt. Ugyanakkor ezen egyedek hosszabb ideig is veszik igénybe a fürdőket, és jelentősen csökkent a stressz-hormon szintjük, mint azon egyedeké, melyek nem, vagy pusztán rövidebb ideig vették igénybe a forró vizes medencét.
Mindezt a szteroidhormonok osztályába tartozó glükokortikoid hormon szintjének elemzésével mutatták ki, mely stresszhatás következtében termelődik, ilyen stressz lehet a szervezet számára a hideg téli hónapokban az állandó testhőmérséklet fenntartása is a legtöbb főemlős esetében - ezt folytatva pedig e téli hidegebb hónapokban, mikor többet fürödtek, egyszerűen alacsonnyabb volt a glükokortikoidok szintje a szervezetükben, mint azokban a hetekben, amikor nem fürödtek.
Hogy mindez miért van, azzal a teóriával magyarázzák, hogy a kevesebb stressz által javul a makákók reprodukciós képessége, ergo biztosabb eséllyel rendelkeznek a fajfentartásra, ez pedig végső soron nem más, mint nagyszerű alkalmazkodási képességük a hideg éghajlathoz. Ez különösen annak tükrében örvendetes, hogy statisztikák szerint mintegy napi 500 látogató zargatja a majomkolóniát, a majmok viszont olyan szinten ellazulnak a onsenben, hogy kutatók szerint az emberek jelenléléte nem befolyásolja a stressz-szintjüket!
A Shiga-fennsikból eredő Yokoyu-folyó (横湯川) völgye egyébként meredek szikláiról, illetve a gejzíres forrásokból fel-feltörő vízgőz után kapta a Pokol-völgye elnevezést a helyiektől - igaz, Japánban valamennyi vulkanikus aktivitással rendelkező völgyet Pokol-völgynek neveznek. Mivel a makákók ugye főleg telente veszik igénybe a számukra kiépitett onsent, érdemes a téli hónapokban, főleg január-február tájékán elzarándokolni Jigokudaniba.
Én először még a Baraka dokumentumfilmben láttam ezeket a majmokat, és már régóta szerettem volna eljutni ide. Ergo idén Február havában egészen pontosan 220 km-t jöttünk shinkansennel, utána 50 percet buszoztunk, majd 35-40 perc túra után -4 fokban az egyibiránt csodaszép környezetben amit legalább annyira élveztünk, mint a majomparkot magát. Majd egészen 1,5 órán keresztül vártam ezeket a véglény makákókat, hogy belemásszanak végre a hévízbe, de csak a víz szélén pucsítottak a nyomorultak.
Úgy képzeltem, hogy majd egymás nyakát rángatják meg hogy ilyen Manson-os Tainted Love-os jakuzzis jelenetek majom-változatát fogom megörökíteni, erre alig akartak belemászni a Csita-jakuzziba. Hiába, azért ne felejtsük el, hogy mégiscsak vadállatokról van szó, akiket nem lehet a nyakuknál fogba egyszerűen bebaszni a vízbe. S persze simogatni sem, ha már itt tartunk, nézzenek ki bármennyire is cukinak. Másrészről, ami kissé elszomorító, hogy olyan elképesztő embertömeg gyűlik a 4 X 10 méteres hévízes medencéjük köré, hogy még ha akarnának is csak üggyel-bajjal tudnának árvergődni a sorfalat álló embertömeg lábai között a kis szerencsétlenek, ha a fürdőbe szeretnének jutni.
Ugyanakkor ha már hoztam egy hátizsáknyi cuccot, azért 2sd kártyát így is kifüstöltem, ezek a képek képzik jelen bejegyzés fotóit is. Különböző oldalokon különböző tippeket olvastam, milyen gyújtótávolságú objektívvel volna érdemes készülni a tripre, személyes tapasztalatom az, hogy:
1. egyrészről, a majmok az emberek között kullognak, tehát effektíve egy 50 mm-es fix is jól jöhet ha egészen közeli portrékat szeretnénk
 |
| Serial Killa |
2. jobb viszont egy közepes átfogású tele objektív, 70-200 mm körül, főleg a fürdő közelében
3. sőt, elkellhet egy szupertele is, hiszen a hegyoldalról lefele ereszkedő, illetve a folyónál ügyködő majdmokat csak 300 mm fölötti gyújtótávról tudjuk közelre hozni, a képeim többségét igazából a 200-500-as obival csinátam, még a medence körül is hasznomra volt a tágasabb elérési távolság. Ha csak egy objektívval készülünk, s valami aranyközéputat szeretnénk, akkor vélhetőleg egy 18-200, de még inkább egy 80-400 márkától függően 100-400 lehet a tuti.
 |
| Sőt, a szupertelével még a hegy tetején lévő kamishikát, azaz japán szérót / kecskeszarvú zergét is elcsiphetjük |
Mikor érdemes megnézni? Tulajdonképpen decembertől márciusig boritja hó a területet, viszont ahogy korábban emlitettem, január-február hónapokat tartják a legjobb időszaknak a park felkutatására. A park a téli szezonban 9-16-ig van nyitva, de mivel a túra legalább 30 perc inalva is, nem érdemes délután egynél később odaindulni.
Megközelités: a Nagano állomásnál található buszmegállónál majdnem minden órában indulnak buszok a majompark irányába.
Itt érdemes megvenni a Snow Monkey Pass-t, 3500 jenő, de benne van a return buszjegy (avagy vonatjegy a Nagaden vonalalakon) és a majompark belépője is, sőt ezen kívül Nagano városán belül egészen a Zenkoji templomig használhatjuk a tömegközlekedést is.
Kapcsolódó bejegyzések:
A majomsziget - majmok nélkül desukedo
Túrák Tōkyō körül - Dizájner jégcsapok után Misotsuchiban
Kirifuri-felföld - vámpirpiócák a ködös felföldön
Nasu - barangolás a felföld van ormain s rejtélyes mocsárvilágában
Megjegyzések
Megjegyzés küldése