Japán kocsmológia vol. 2. - Yokochō sikátorok - Nonbei Yokochō

A japán kocsmológia második epizódjaként maradunk a Yokochō sikátorok mentén, azokból is az egyik legismertebb, a Shibuyánál lévő Nonbei Yokocho (のんべい横丁), azaz a "Pityókások sikátora" kerül teritékre. 
Mint a Yokochō sikátorok úgy általánosságban, ez is állitólag a világháború előtti Tōkyō hangulatát evokálja, de hát azt ki a fene tudja. Elmodások szerint a környék magas ingatlanárai miatt lett kb. 10-15 miniatűr izakaya egyetlen rövidke sikátor Prokrusztész ágyába gyúrva,  ilymód 4-5-6 embernél több még a legtágasabb kocsmaodúban sem férkezhet be.
A csaposok és úgy általában az itt tanyázó helyiek illetve külföldiek jól megszokták egymást, egyből megy a howareyouzás ha meg még japánul is tudsz akkor az ügyes gaijin! verbális simogatásában is részesülhetsz.
Azt hiszem a legtöbb helyen már minden fotosabb információt megosztottam Magyarországról de még nagyapám egykori szőlőültetvényeiről is. 
Ha egy először Tōkyōban járó barátommal találkozom, akkor mindig elhozom őket ide, hogy úgy tűnjek mintha marhára bennfentes lennék a város rejtett zugaiban, s barátságunkra való tekintettel megosztom a velük a város kocsmakincses-térképének féltve őrzött titkát. 
Pedig nincs itt semmiféle titok, tényleg egy zhejiangi fogatlan vámpir köpésenek rádiuszán belül van a placc Shibuya állomásától. A shówappoi retró filingnek egyébiránt ára is van, szó szerint, egy sör ide, egy sor oda s egyszer csak azon kapod magad hogy Hideyo Noguchi-san többedmagával észrevetlen emigrál a pénztárcádból. 
A Pityókás sikátor Orákulumja, aki már szerepelt a tavalyi kedvenc képeim között 
Tényleg csak egy rövid utcácska az egész
Ez pedig a kijárat. Nem mondanám rossz helynek, néha el-eltévedtek, de Shibuyánál azért van választásunk bőven, mégha kifejezetten valami zanzásitott izakayára vadásznánk valamilyen oknál fogva, akkor is. Na de majd egyszer azokról is!

Megközelítés: Shibuya megálló

Doufukuai kalauz: klikk ide

Kapcsolódó bejegyzések:

Japán kocsmológia vol. 1 - Omoide Yokochō, Shinjuku izakaya-labirintusa

Shibuya - Shibuyás blogcsokor

Shanghai Underground vol. 1- C's Bar

Mivanmivanmivan – milyen beszólások előznek meg egy verekedést Kínában?

Verbális védekezési technikák a kínai krimókban – önvédelmi csapszék-szókészlet

Baijiu-centrikus elukubráció – kínai pálesz s passzió

Még több kínai kocsmológia

Shimokitazawa Tengu-fesztivál

Nagy Tengu (大天狗)
Minden év késő Januárjában / Február elején kerül megrendezésre Tokyo Shimokitazawa városrészében a Tengu-fesztivál (しもきた天狗まつり), mely a japán mitológia harcias hegyi entitása, a tengu tisztelében zajlik. A tengu alakja a japán folklórban őrző-védő szerepet tölt be, s köztudott hogy jobb nem packázni velük. 
Tengu mester (天狗様) - a hosszú orr a tengu egyik legfőbb ismérve
Az évenkéti shimokitazawai tengu-buli a Shinryuji (真龍寺) templom közelében szokott volt megrendezésre kerülni, a környező szűk utcácskák a legkevésbé sem alkalmasak a végighömpölygő tömeg egyenletes eloszlására, ergo mint minden jó japán matsuri esetében, készüljünk egy mérsékelt fokú internálótábort idéző hangulatra.
Ő a varjú-tengu (烏天狗)

A tengu-matsuri voltaképpen a Setsubun (節分 "évszak választó") - afféle előtavaszi ünnep (melynek ünneplése minden év Február 3-ra esik) - celebrálása, mely a sprirituális megtisztitásról, az elmúlt esztendő rossz dolgaitól való megszabadulásról, illetve az újév ártó szellemeitól / rontás elleni védelem jegyében tartanak. 

Az ünnep jegyében járó ismert rituálé a "babszórás" japánul mamemaki (豆撒き), amelyet a gonosz, betegséget és nyavalyát hozó szellemek, démonok elűzése érdekében vegéznek. 

A jelképes szokás szerint a család oni (鬼, ördög, démon) maszkot viselő tagját volt szokás jól megdobálni a szerencsebabbal (ez utóbbi a福豆 fukumame, ami valójában piritott szójabab), miközben a

鬼は外! 福は内! (Oni wa soto, fuku wa uchi)

vagyis a "Ördög kifelé! Jószerencse befelé" skandálással adják az onik tudtára, hogy semmi keresnivalójuk a háztartásnál.  Vagy ugyebár a templomoknál, az ünnepek alkalmával, sőt cégeknél is - mi is jól meg szoktunk valami onivá tett munkatársat babbal dobálni, ezáltal nyerve szimbólikus megtisztulást, és biztositva minden rossz távoltartását. 

Érdekes módon a shimikitazawai tengu ünnep felvonulása illetve babszórása során pusztán a mondás második felét, a fuku wa uchi, azaz "befelé a jószerencsével" kántálják. Állitólag azért van igy, mert az ünnep örömteli, vidám hangulata már önmágában is kiebrudalja a nem kivánatos, rosszindulatú démonokat és ártó szellemeket. 
Magát a tengut a buddhista hagyomány kezdetben a háború előjelének, bajkeverő démonok ismerte, ám alakja az évszázadok során fokozatos változáson ment keresztül,  a későbbiekben pedig főként hegyek és erdők egyik védelmező, bár továbbra is veszélyes entitásává lett.

A tenguk az elterjedt képzetek szerint képesek meghallani mi több megvalósitani az emberek fohászait, vágyait, melyek a család biztonsága, munkában elért siker és szerencse köré csoportosulnak. 

A menethez tartozóak seregét gazdagitják többek között a Szerencsehozó fiúkák (福男) és lánykák (福女),  Yamabushik (山伏, a tengu alakjához gyakorta kötött harcias aszkéta hegyi szerzetesek) és másegyéb jelmezt öltő figurák. Na de nézzünk pár részvevőt itt alább:
Csokis Tibi japán inkarnációja rágyújt a nótára - a valójában tengeri csiga házából készített kürt mély hangjától egészen libabőrős lesz az ember, és a dobszólamokkal együtt különleges aláfestést ad a menetnek
Érkezik a Jumbo Tengu a Shinryuji templomhoz
Ez a tengu geta (天狗下駄),  az ábrázolásokon általában ilyen lábbelivel illusztrálják a tengut, a hiedelmek szerint a hegyes, szikás vidéken a tengu könnyebben tud ezzel közlekedni. Azt is találtam még, hogy időnként egyes harcművészeti ágak gyakorlásai során is használatos, fürgeség és az egyensúlyozási készség növelése érdekében.
Ha esetleg a környéken járunk, érdemes lehet elnézni, kicsit nagyobb szabásúra számitottam több fotogén formával, de pár képet igy is sikerült lőni. Shimokitazawa, a tokyóiaknak csak "Shimokita" városrésze hemzseg az izakayákban, kávézókban, s ha kifáradtunk a menet kergetésében, legalább ehetünk vagy ihatunk egy jót valahol a környéken.

Megközelités: Shimokitazawa megálló (下北沢駅) az Odakyu Odawara illetve a Keio Inokashira vonalakon, vagy az Odakyu 61-es busszal Sangenjaya megállótól (Denentoshi vonal).

Kapcsolódó bejegyzásek:

Japán újévi szokások - Oshōgatsu, vagy amit akartok 

Japán folkór sorozat - barangolás Japán igencsak gazdag hiedelemvilágában 

Takao-hegyi túra - túrázás a tenguk elsőszámú lakhelyén

Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról

Fukagawa hachiman matsuri - szintén nyári vizes-pancsolós-felvonulós móka

Kanamara fallosz fesztivál - fertő Kawasakiban

Tōrō nagashi - lampionfolyam a Sumidán

Holdújév Kínában - blogcsokor a kínai újévről

A yokohamai kínai negyed

Yokohama kinai negyede, azaz a Yokohama Chūkagai (横浜中華街 / 横滨中华街) mintegy 150 éves múlttal rendelkezik idestova,  s noha mára jóval kevebb kinai él itt, mint korábban, azért még 3-4000 han ajkú lakosba bőven belebotolhatunk, melyek többségét a guangzhou-i diszpóra tagjai képzik. 
A yokohamai kinai negyed nem csupán Japán, de Ázsia, s kvázi a földkerekség egyik legnagyobb egybefüggő  külhoni kinai közössége is egyben. 

1859-ben nyitották meg Yokohama kikötőjét, s rövidesen megindult a városba érkező kinai betelepedési hullám. Később Shanghai és Yokohama, valamint Hong Kong és Yokohama között is rendszeres hajójáratok indultak, mely ugyancsak az ide érkező kinaiak számának emelkedését vonta maga után. 

Az itt letelepedett kinai kereskedő közösség rövidesen saját iskolák, közösségi központok, s saját intézményeik kiépitésébe kezdett. Ekkor épült többek között az itt található leghiresebb templom, a Kanteibyo (关帝庙, Guāndìmiào) 1862-ben, mely rövidesen a negyed legfontosabb kulturális és egyben spirituális központjává, s később pedig az egész kinai negyed tulajdonképpeni szimbólumává lett; hiszen remekül reprezentálja, hogyan is őrzi hitét és kultúráját a nagyvilágba szerteszéldt kinai diaszpóra. 
Kanteibyo templom
A korabeli szabályozások értelmében azonban a külföldi közösségek - köztük ugyebár a kinaiak is - csak a letelepedésre kijelölt terület, ergo a kinai negyeden belül élhettek s tevékenykedhettek. 1899-ben némileg magasabb fokú automiához jutottak, ám igy is szigorú szabályozás alá vonták azokat az ipari tevékenységeket, melyet a kinaiak végezhettek.
Az 1923-as nagy kantói földrengésben mintegy 100,000 ember vesztette életét, és a kinai negyed sem kerülte el a pusztitást. A negyed számos otthonát vesztett lakója inkább visszatért Kinába semmint hogy itt kezdjen ismét új életet.
A mintegy 2500 négyzetméternyi területen 600-nál is több bolt ill. étterem található. A kinai konyha spektruma ennek kapcsán a negyben igen széles, van pekingi (北京料理), shanghai (上海料理), kantoni (広東料理), szecsuáni (四川料理), de tajvani kaja (台湾料理) és ugye dim sum is (飲茶). Kinai kajákról az alábbi blogban
Az 1937-ben kitört totális háború Kina és Japán között (apropó a korszakhoz kötődő korábbi dolgozatom itt és itt) szintén nem a yokohamai kinai negyed prosperitását hozták, bár amint a háborúnak vége lett, újfent kezdtek visszaszállingózni a kinaiak, s a negyed hosszú idő után növekedésbe kezdett.
1972-ben aztán immáron a Kinai Népköztársaság formális diplomáciai keretek közt is cimbizni kezdett Japánnal (legalábbis újra szóba álltak), és még a japók is elkezdtek érdeklődni a negyed után, mely mára egy népszerű turisztikai látványossággá nőtte ki magát. 
Nem pusztán a kinai kulináris kulisszák mögé nézhetünk, ám kinai negyedhez méltan tea és kinai gyógyszerboltokban búvárkodhatunk, kinai szuvenireket szerezhetünk, vagy a fotón is látható helyeken megjósolhatjuk a jövendőnket.  
Oroszlántánc a Kanteibyóban
Mikor még Kinából jártam át Japánba hébe-hóba, a yokohamai kinai negyed semmivel sem tűnt izgalmasabbnak, mint shanghai-i életem elsőszámú vadrezervátuma, a Panyulu. Mondjuk úgy, akkoriban nem hatott meg...
Ám amita Japánban élek, mikor egy tiszavirág életének intervallumára hirtelen kitör a mindent elsöprő Kina-nosztalgiám, akkor bizony mehetnékem van a kinai negyedbe, s gyermekded örömmel tömöm magamba a csudálatos xiaolongbaót (小笼包) végtelen.  Ha nem jártál még Kinában, de szeretnél belekóstolni, mi fog rád ott várni, afféle béta verzióként remek betekintést nyújtat a yokohamai kinai negyed.

Megközelités: Minatomirai-vonal,  Motomachi-Chukagai (元町・中華街駅) megálló

Kapcsolódó bejegyzések:

Yokohama catwalk - fotók egy képzeletbeli kifutóról

Yokohama karácsonyi vásár - kokettáló fények Yokohamából

Kinai pidgin - Yokohama pidgin

Kinai- Japán kapcsolattörténet - releváns bejegyzések

2016 top 15

Először azt gondoltam korai még, bár ha jobban belegondolok tulajdonképpen már nem nagyon fogok kamerával fotózni az idén Japánban, igy voltaképpen akár össze is válogathatom a kedvenc 2016-ban lőtt képeim lajstromát. Idén egy nagyon szerény becsléssel is legalább 10,000 alkalommal sütöttem el az exponálógombot különböző eszközökön. Ebből válogatok ki néhány kedvesebb darabot alábbb:
Setagaya Boroichi csendélet - az évenként két alkalommal megrendezendő bolhapiacon ahogy a kép illusztrálja mindenféle kincset érő ócskaságot szerválhatunk magunknak, a yataiok révén pedig pár finom falatkát is. 
Ő az Orákulum a Nonbei Yokochóról, Shibuyánál. Egy szaké mellett megjósolja a jövődet. Vicc. Igazából nem jósól, de lehet nála inni. 
Ez pusztán egy iphone-os kép, ahogy az utcán sétálva félnézve az égre érdekes perspektivát találtam, kivált az épület ablakiban visszatükröződő felhők tetszettek meg. Gondolkodom egy kompakt gép beszerzésén, amit mindig a táskámban tarthatok hasonló ad hoc inspriációk vajúdta szituációk jobb minőségű megörökitésére, de néha egy teló is tudja tenni a dolgát, hisz mindig az a legjobb kamera, ami éppen nálad van...
Hacsiko és a Salaryman - háttal egymásnak, Shibuyánál. Shibuyára gyakran járok fotózni, mert közel van hozzám és mindig beleütközik az ember egy érdekes arcba vagy dologba. 
Szintén Segagaya, szentjánosbogár fesztivál (蛍祭り) a forró és párás augusztusban, a nyári japán matsuri-dönping idején kerül megrendezésre a hotaru buli, ergo kaja-pia, és a közeli szentélyben pedig vadászhatnánk az illumináló bogarakat, ha nem lennénk tizmillióan és nem ijesztenénk el őket. Ettől függetlenül jó buli. 
Három modern muskétás - a mobilfüggő digitális népbetegség minden modernkori társadalom rákfenéje, én sem vagyok jobb, ha tehetem mindig és minden egyes másodpercben a telefonom bámulom, ahogy a delikvensek itt Shibuyánál. Mivel önkéntelen ilyen szépen pózoltak mind a hárman, a Yamanote sinek mentén kivulről nem győztem fotózni őket. 
Sagamikónál van egy elég lepra, shówappoi vidámpark aminek a legfőbb szenzációja, hogy kivilágitják az estére. A kék 50 árnyalata ha nem is, de néhány megfigyelhető a képen, kiváltképp hogy pont a sötétedés előtti kék órában készült e kép. 
Árnyékvadászat - fekete-fehérben jobban látszik a kontraszt, ezért fekete-fehérben készült. Owari.

Shibuya Kawaii Mortal Kombat: Lord Hacsikó VS A Rettenes Bogár
Kawaguchiko az este. Egy nyári végi kirándulás alkalmával elmentünk a Fuijihoz (illetve a közeli öngyilkos-erdőbe is)
Mizonokuchira még gyakrabban járok, mert itt lakom a szomszédban és televan izakayákkal. A bácsika az ablakban süti a yakitorikat, én meg mindig jól lefotózom, ha arra járok. 
Ryogaku - itt aztán tényleg semmi nincs az Edo Múzeumon kivül, hacsak az állomás közelében lévő falak vidám illuszrációit nem számitjuk. A falfestések közelében efféle derűs képeket lőhetünk.
b
Itt nem történet egyéb, minthogy belebambultam a bambuszokba a Nezu múzeumban. 
Megint Mizonokuchi, ezúttal eső után, pocsolya kontraszt egy szennyes kis sikátorban. Mizonokuchit a mocskáért szeretjük. 
Számtalanszor is Shibuya. Szereztem egy nd 1000-res szűrőt és azzal okoskodtam, aztán pedig ez lett a kedvenc képem az idén. 

Nagyjából igy képződött le a 2016-os év képekben, mely módfelett isogashii volt, ezért sajnos nem jutott annyi idő a blogra, mint szerettem volna. Pedig ezernyi tofuszelet vár megosztásra ezután is - úgy fest a nagyobb része már az újévre marad. Mindazáltal nagyon is nézek elébe, s remélem az olvasó is! Köszönöm a figyelmet!

Kapcsolódó bejegyzések:

2015 top 15 - a tavalyi év termésének legjava

Nikkō újratöltve

Két hete kb. láttam valamit plakátot hogy Nikkōban micsoda kouyou (紅葉) pornó van, ilyképp újfent Napsugár városkájába tettünk egy kitérőt. Komoly dolog ám ez Japánban, imhol egy kouyou térkép csak Nikko városára vonatkozólag, hogy melyik területeken tekinthető még meg s már nem az irizáló őszi abszcisszió. Ami kapásból pozitivum volt, hogy az állomás, valamint a fő attrakciónak számito Sinkyo és Toshogu körül még őszi levél level 999-en pörög az ősz. Ami szép:
Nem is mi lettünk volna, ha az első napunkon nem szakad az eső. De mi voltunk és szakadt. Egyik kezemben esernyő, a másik kezemben gópró, a másik két kezemben a kamerám lett volna egy alkalomhoz adekvát négykezű világban, a hideg valóságban azonban pusztán két kézzel kellett beérnem, ami temérdek sok bénázáshoz vezetett, remélem az alábbi kép esőcseppjei kellően drámaiak ahhoz, hogy érzékeltessék e szituáció kihivását:
Toshoguba nem mentünk be mert már egyszer voltunk. Na nem ez volt a legfőbb ellenvetés ellene, ellenben a bejáratától a halál faszáig kanyargó esernyős emberszőlők enumerációja: gondolom mindenki úgy volt vele, ha már idáig elmásztak, ha addig élnek is  de mindenáron be akartak menni. Nem is ez volt desztinációnk célja, ellenben a nem túl messzire lévő Chuzenji-tó, ahol szállásunk is volt. Ahogy odaértünk, nem hagytuk ki a Kegon vizesést, ami egy nagy fekete-fehér vizesés. Olyan szinten Mordor hogy hirtelen nem tudtam hogy nem-e véletlen Shanghai külvárosában vagyok-e. Ezt figyeld:
Aztán a térképre nézve, érdekelt volna a korabeli olasz, illetve brit nagyköveteknek a nyaralóhelye, ami látszólag nem volt túl messze a tó partján lévő szállásunktól. Az információs bódéban ülő nénikét meginterjúvoltuk hogy mit gondol az ötletünkről, ő pedig azt javasalta ne legyünk hülyék ilyen időben 40 percet gyalogolni, hiszen busz sincs. Jogos.
Délután háromkor volt a becsekkolás a szállásunknál, fél háromra megérkeztünk. A bejáratnál volt egy fotó, hogy az a dagi japán tarentó is járt itt, akit azért fizetnek hogy felzabál mindent Japán szerte és aztán összeszűkült szemekkel azt mondja mindenre amit megkóstól hogy umai (fincsi). Szóval 2:30, itt vagyunk, mondjuk a recepciós bácsikának, aki az órájára néz: hát de önök 3-kor csekkolnak be, nemde? De, de eső is van, hideg is van, kicsit előbb mégérkeztünk és arra gondoltunk addig esetlig itt hallban el tudnánk... - mondom.

Hát azt nem lehet - mondja a bácsika.  Nincs kész a szobátok. Háromra gyertek vissza. Miért nem sétáltok el addig megnézni az olasz nagyköveti nyaralóhelyet? - veti föl a kérdést. Pár perc séta arra... - mondja.

Az anyádért.

Most beszélt le minket a nénike a sarokról hogy kb. negyvenc perc séta lenne. Szóval háromig el áztunk-fáztunk a környéken, Kayónak a 太阳-ot énekeltem majd morgolódva betoppantunk háromra. Amúgy a hely maga jó volt, van itt valami hires burger a tochigi prefektúra hires marháiból, nem volt rossz de azért nem szartam össze magam tőle. Az uzsidoboz japán tévés tuti az egekig magasztala. Aztán kimentünk még egyet sétálni, egy percre kitisztult az ég aztán rögvest besötétetedett és ilyen Álmosvölgyes ködös Albionos misztikum telepedett az egész tóra. A Chuzenji amúgy több, mint 1200 méter magasan van. Ennyi látszott a közeli Férfiúi test (男体山) hegyéből.
Nikkōban amúgy jók a pogramok, csak sök a köcsög
Na de reggel virradóra kisütött a napokcsa is.
Pattanj babám, megyünk a mocsárba - nem ez volt a legromantikusabb mondat az életemben, de valójában egy nagyon szép lápvidékre, Senjouharába mentünk. Tudom nem hangzik meggyőzően, nézd inkább a képeket, meglehetősen diverz tájakon barangolhatunnk végig:

Alább pedig az eddig sosem láttott fergertes videó:
Senjougahara marshlands from Tamás Dóczi on Vimeo.

Akanuma állomáshoz kell megérkeznünk, ahol egy elágazás van a lápvidék és az erdő között. Két évvel ezelőtt az erdő felé mentünk, itt láthatsz képeket belőle. Utóbbi, hol most jártunk, izgalmasabb. Kora délutánra visszatértünk az állomás közelébe, lőttem még tiz-csitrillió képet az extatikus őszi látványorgiáról, de nem untatom már az olvasót ennél többel:
Owari. Nikkō nagy kedvencünk, jövőre is tuti visszamegyünk. Talán tavasszal lenne érdemes ezúttal.

Kapcsolódó bejegyzések:

Nikkō - a korábbi trip

Kamakura - Daibutsu

Nara - bazi nagy Daibutsu

Kawagoe - nincs Daibutsu

Aokigahara - hullajó túra a Fujinál