Doufukuai

Top 15 , nyolcadik felvonás, mely során szokás szerint az idei kedvenc tizenöt fotóm egy bejegyzés Prokrusztész ágyába gyömöszölöm. Korábban a legnagyobb problémám éppen az volt, hogy sok-sok ezer, néha 10-15,000 fotóm közül macerás volt kiszortírozni a kedvenceimet, sokszor egész délutánjaim mentek el, mire végeztem az évadzáró bejegyzéssel. S lőn 2022, az első év, hogy vért izzadok, hogy összesen 15 fotót össze tudjak szedni, na nem a bőségből, épp ellenkezőleg, a képszegénység ordító ürességéből.  Pedig hát jól kezdődött az év, újév napján, hatsumode , azaz az év első szentélylátogatása alkalmával mindjárt sikerült pár kedves képet lőnöm. Az egyik legközelebbi szentélybe sétáltunk el a nagy hidegben, és olyan meghitt hangulata volt az egésznek, főleg, hogy kurva hideg volt és megváltásként éltük meg, hogy a tűzrakás közelébe kerültünk végre. Viszont itt kaptam el a jelentet, hogy egy család fiatal tagjai olvassák az omikujit , ergo 'szerencselottót', miszerint jószerencsére

Az omiyamairi (お宮参り), vagyis az első szentélylátogatás egy sintóista hagyomány Japánban az újszülöttek számára. Hagyományosan a születést követő első hónapban került sor a ceremóniára (31 nap a fiúk, 33 nap a lányok esetében), a szülők és nagyszülők kíséretében, általában egy közeli szentélyben, hogy köszönetet nyilvánítsanak a babáért, illetve hogy a sintó pap a kisded egészségéért, boldogságáért fohászkodjon. Manapság az omiyamairit általában egyhónapos kortól 100 napos korig bezárólag szokták megejteni, nálunk is így volt, a múlt héten került sor a dologra. A híres, vagy ismertebb szentélyek esetében valódi dugó szokott lenni a várakozó családok hosszú sora előtt, és mivel időpontot foglalni nem lehet, azt a taktikát választottuk hogy korán megyünk a jinjába (神社, azaz szentély), még a gyerekáldó   rush hour előtt, szerencsére pont elsőként érkeztünk meg, igaz, pusztán egy helyi szentélyről volt szó esetünkben. Omikuji "szerencse lottó" Ünnepi ruci is dukál a ceremóniához

A miso (みそ or 味噌) a használata Japánban mintegy 1300 évre vezethető vissza, s egészen a mai napig is a japán konyha megkerülhetetlen eleme. Sűrű, tápanyag gazdag, paszta állagú alapanyag, melynek készítése során szójababot fermentálnak kōjival és sóval, időnként rizzsel, árpával de akár algával is. Szószok készítéséhez, zöldségek, halak, vagy akár hús savanyításához egyaránt használt, de dashi alaplével összekeverve is a japán konyha slágere, mint miso leves . Magas a protein, vitamin, és ásványi anyag tartalma, ezért is volt kiemelkedő fontosságú alapanyag a japán történelem során, de napjainkban is: a miso széles körben használt mind a hagyományos, mind a modern japán konyhában, sőt azt is mondhatjuk világszerte. A miso eredete Létezik olyan teória, mi szerint már a neolitikus korszaktól kezdve - ez az ún. Jōmon korszak , i.e. 14000–300) a japánok különutas fermentációs eljárásokkal, a szomszéd Kínához hasonlóan készíthettek hal, és szójabab alapú szószokat, pempőket. Ugyanakkor a

Mégpedig három podcast adás formájában, hiszen van miről beszélni Shàng​hǎi​ kapcsán! A Veszegzár podcastet Shàng​hǎi​ban élő magyarok készítik, akik első kézből osztanak meg élményeket, beszámolókat informatív formában a várossal, és Kínával kapcsolatban, a podcast korábbi adásait megtalálhatjátok itt , a   Google Podcastben , Facebookon , Apple Podcaston meg minden hasonló oldalakon.  A podcast immáron második évadának három epizódja is a város történelmével foglalkozik, így kaptam meghívást, Guczóval és Misivel azt hiszem a leglényegesebb dolgokat sikerült elmondani, egészen az ókortól kezdve a közelmúltig bezárólag.  Ha lemaradtatok volna az adásokról, az alábbi linken elérhetitek az epizódokat: 1.  Porfészek a Jangce torkolatában? Fejezetek Shanghai történelméből A város története a kezdetektől fogva , honnan ered  Shàng​hǎi​ neve, mik voltak azok a külföldi koncessziók , mennyi külföldi élt itt, kutyáknak és kínaiak tilos toposzáról , a Jangce Sztálingrádjáról, Soong

Japánban magyar értelemben vett hentesüzlet nemigen akad, ettől függetlenül disznóhús azért persze itt is van, ergo gondoltam ezúttal - saját okulásom végett is - belekezdek egy japán-magyar böllérszószedet összeállításába, először is kezdjük a disznóhússal, a butanikuval (豚肉 / ぶたにく).  Egyébiránt megfigyelhetitek, hogy a buta (ぶた) és a ton (トン) is szerepel disznó értelemben e listán, ennek kapcsán annyit érdemes tudni, hogy a sertés kanjija (豚) kunyomi (訓読み) olvasatban ' buta ' míg onyomiban (音読み) ' ton '. A sertéshús maga butaniku, a szögletes darabokra vágott, párolt hús vagy a hotpotban használt disznóhús páldául buta no kakuni (豚の角煮, apropó itt a receptem! ) illetve a butashabu (豚しゃぶ ), viszont számos más sertéshúsból készült ételben ellenben a ton olvasat szerepel, úgymint tonkatsu (豚カツ), tonjiru (豚汁), etc.  Szóval következzék a lajstrom alább: 背脂（せあぶら）: hátszalonna ロース : karaj 肩ロース （かたロース ）: tarja 鞍下　（くらした）hátszín ヒレ vagy フィレ : szűzpecsenye 頭　（かしら）:fej 耳 :

Viszonylag sok halat eszünk az évben, minden héten van 1-2 "hal nap", de az év nagy részén fogyasztott halak nagy része viszonylag szűk palettán mozog - lazac, tonhal, buri (japán sárgafarkú), hokke (atka makréla), nyáron mondjuk ayu , etc. - de ősszel igencsak kibővül a repertoár. A hét elején vettem sanmát (makrélacsuka), nagyon jó volt, ma pedig két maaji (まあじ / 真鯵, leánykori nevén japán ló-, és vagy fattyúmakréla ) kokettált velem a pult mögül, megkértem az eladót, hogy kapja ki a belsőségeket, kérdi hogy készíted, sós grillen ( shioyaki , 塩焼き)? Mondom igen, ez a terv, oké akkor kikapja a zengót (ゼンゴ, vagy 稜鱗/楯鱗), ami az oldalán található kemény pikkely, ugyanis ez egy tüskésmakréla féle. S így már csak sütni kell. Beraktam még a kosárba egy csomag hotatét (ホタテ、帆立貝), amit óriás Ezo kagylóként is neveznek az angolszászok, amúgy fésűkagylóféle Japán északi részéről. És egy doboz Sapporo Classicot , mert Hokkaidō napok vannak a boltban, és az amúgy csak Hokkaidōn árul

Zhèng Chénggōng (郑成功 / 鄭成功, 1624-1662) első hallásra talán nem sokat mond, de Koxinga neve hallatán ( 国姓爷 / 國姓爺, pinyinben Guóxìngyé vagy Pe̍h-ōe-jī átírással Kok-sìng-iâ, mi utóbbi holland közvetítéssel eredményezte a Koxingát) már máris ismertebb figuráról beszélhetünk, már ami a világ nyugati féltekét illeti. Ő volt ugyanis az a császárhű, Míng-lojalista hadvezér, aki mindvégig ellenállt a mandzsu Qǐng-dinasztia hódításának, és folyamatos harcokba bonyolódott velük a XVII. században Kína délnyugati partjainál. 1661-ban győzelmet aratott a tajvani holland helyőrségen, majd leszármazottjai (鄭氏) egészen 1683-ig, Tungning királyság néven (Dōngníng Wángguó, 東寧王國) uralták Tajvan egy részét. 早年生活 - Korai élete Koxinga 1624-ben született a japán Hiradóban (平戸), a korabeli Hizen tartományban (肥前国), mely a mai Nagasaki és Saga prefektúrákat foglalja magában. Apja Zhèng Zhīlóng (郑芝龙 / 鄭芝龍, 1604-1661), keresztény nevén Nicholas Iquan Gaspard , befolyásos kínai kereskedő-kalóz-hadvezér-politik