Hogy van a kedves belső hölgyed?

Egy házas férfi, amikor a feleségét vagy partnerét másoknak bemutatja, különböző megszólításokat használhat, mint például 妻 (tsuma), 嫁 (yome), 奥さん (okusan), 家内 (kanai) a manapság használatosak közül. A Japán történelem során is, különösen az arisztokrácia és a szamurájok körében, illetlenségnek számított valakire a keresztnevén hivatkozni nyilvánosan. Helyette címekkel, pozíciókkal vagy lakóhelyük alapján szólították meg őket. Ezeknek a megszólításoknak az eredetéről fog szólni az alábbi poszt. Nézzük az elsőt, a tsumát!

妻

tsuma

A 妻 (tsuma) kifejezés a legrégebbi ezek közül, és már Japán legősibb történeti művében, a ’Kojikiben’ (古事記, 712) is szerepel. A Nara-korban azonban (710–794) még nem létezett a mai értelemben vett házassági rendszer. Akkoriban azt a nőt nevezték tsumának, akit a szülei elismertek, és akivel együtt élt a férfi.

A Meiji-korszakban (1868–1912) a házassági törvények modernizálásával ez a kifejezés vált a hivatalos házastársi megszólítássá.

嫁

yome

A 嫁 (yome) kifejezés először a Kamakura-korban (1185–1333), 1275 körül jelent meg egy ’Myōgoki’ (名語記) című szótárban. Ott az szerepel, hogy „a fiának a feleségét hívják ‘yome’-nak”. Eredetileg a férj szülei használták ezt a szót arra a nőre, aki a családba belépett, és fiuk felesége lett - ergo meny értelemben. Egyes elméletek szerint a szó a „jó nő” (良い女, yoi me) kifejezésből rövidült le yoméra.

A modern japán társadalomban a házastársak egyenrangúak, ezért a tsuma használata elterjedtebb, mivel ez egy semleges, és mintegy történelmileg is elismert megnevezés. Ezzel szemben a yome inkább a férj családjának szemszögéből tekint a nőre, és azt sugallja, hogy a feleség elsősorban a férj családjának része, nem pedig egyenrangú partner.

女房

nyōbō 

Eredetileg a 女房 (nyōbō) kifejezés női szolgálót jelentett. A Heian-korban (794–1185) a magas rangú nemesek a feleségük mellett szolgáló nőket is elszállásolták a rezidenciájukban, akik az étkezéssel és egyéb személyes szükségletekkel foglalkoztak.Az a helyiség, ahol ezek a nők laktak, 女房 (nyōbō) néven vált ismertté, és idővel magukat a szolgálólányokat is így kezdték hívni.

Később a főnemesek feleségeit az épület belső részén szállásolták el, ezt hívták „奥方” (okugata, belső hölgy) néven. Az emberek tisztelettel így utaltak a nemesek feleségeire, és ebből a kifejezésből alakult ki később az 奥様 (okusama) és az 奥さん (okusan) megszólítás.

奥さん 

okusan

A kifejezés eredete a Muromachi-korra (1336–1573) nyúlik vissza. 1562 körüli dokumentumban („Hōjō Gen’an memoranduma”, 北条幻庵覚書) már szerepel az „おくがた” (okugata) szó, amely az épület belső részén (奥, oku) található szobákat jelölte, ahol a feleségek éltek.

奥方 (Okugata) → 奥様 (Okusama) → 奥さん (Okusan) 

• 奥方様 (Okugata-sama) egy tiszteletteljes módja volt annak, hogy egy szamuráj feleségére utaljanak.
• 奥様 (Okusama) később elterjedt, mint egy udvariasabb, de kevésbé formális változat.
• 奥さん (Okusan) pedig még közvetlenebb formává vált, amelyet ma is széles körben használnak.

北条幻庵覚書

Ennek kapcsán érdemes még megjegyezni az ún. Északi [hölgy] (北の方) kifejezést is.  

北の方

Kita no kata

Ez egy történelmi kifejezés volt a nemesi családok feleségeire, mivel a feleség lakrésze gyakran az épület északi részén helyezkedett el a Heian-korban. Ez részben a kínai geomancia (風水, fūsui aka feng shui) hatására alakult ki, amely meghatározta az egyes szobák ideális elhelyezkedését az irányok alapján.

Heian-kori rezidencia, jelölve az északi-lakrészt (北対)

Míg az arisztokraták szigorúan követték a feng shui szabályait, a szamurájok számára a védelem volt az elsődleges szempont. A Sengoku- és Edo-korra viszont már jobban elterjedt az okugata kifejezés, ami tükrözte azt a tényt, hogy a szamuráj családok nőtagjai általában a védettebb, belső, rejtettebb részében éltek, nem feltétlenül az északi oldalon.

家内 

kanai 

A Meiji-kor (1868–1912) alatt Japánban bevezették a modern vállalati rendszert, és egyre elterjedtebbé vált, hogy a férfiak munkába jártak, míg a nők otthon maradtak és vezették a háztartást.

Meiji-kori portré egy házaspárról

Ebben az időszakban a dolgozó férfiak a feleségükre mint „家の中にいる人” (ie no naka ni iru hito, „a házban lévő személy”) tekintettek, és innen ered a „家内” (kanai) kifejezés, ami mára teljesen kikopott. 

Akkor melyik használják leginkább a modern japán nyelveben? Egyrészt a tsumát, másrészt az okusant. 

• tsuma → a saját feleségre hivatalos vagy semleges kontextusban.
• okusan → mások feleségére udvarias megszólításként.
• bár sokan használják a yome szót a saját feleségükre, ez kissé afféle férfias szóhasználat, mert eredetileg a férj szüleinek szemszögéből nézi a nőt (menyként).

Kapcsolódó bejegyzések:

Női megszólítások - 女子的称呼

Megszólítások - 敬称

Megszólítások - 敬称

Nők a japán közmondásokban vol. 1

Nők a japán közmondásokban vol. 2

Nők a japán közmondásokban vol.3

女書 - a nők írása

女 a családban

海女 - japán gyöngyhalásznők

Egy kantoni kalóznő kalandjai

Hinamtsuri - a lányok ünnepe

Kínai családnevek

Koreai családnevek