Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Japán folklór vol. 8 - Madarak a japán kultúrában

海女 - japán gyöngyhalásznők

A tengeri emberek, azaz gyöngyhalászok neve ama 海人, (Okinawa szigetén うみんちゅう, míg Izu-félszigeten かいと-ként ismertek)férfi változatban 海士, nőiben pedig 海女, ugyanis Japánban jobbára női foglalkozás, melyet igen régtől fogva űznek. Olyan régtől fogva, hogy már a Chén Shòu (陈寿 ) kínai történész , az i.sz. 280-300 körül firkantott Három királyság feljegyzéseiben (三国志) lévő 魏志倭人伝/ぎしわじんでん) munkában is említést tesz róluk, ami egyébiránt az egyik legkorábbi japánokra vonatkozó kínai feljegyzés; majd a 750 körül készült Manyoushuu (万葉集) című,  a japán költészet első antológiájában is szerepelnek.
A japán gyöngyhalásznők hagyományosan, és egészen az 1960-as évekig mindössze ágyékkötőben merültek alá a hideg tengervízben, bár mostanában is a szabad tüdős merülést részesítik előnyben, búvárfelszerelés vagy oxigénpalack használata nélkül. Régiótól függően különböző búváruszonyt, búvármaszkot, vagy derekat fedő fehér öltözéket hordhatnak. A pusztán turistaattrakcióként merülő halásznők pedig átlátszó neoprén ruhát. 

Speciális légzéstechnikával akár 2 percig is képesek visszatartani lélegzetüket, átlagban négy órás munkanapjuk során kagylót, tengeri algát, homárt, tengeri sünt gyűjtenek, a legjövedelmezőbbnek persze a gyöngy számít. Kokichi Mikimoto gyöngyvállalkozásának elindulásával Toba városának közelében, Mikimoto gyöngyfarmján alkalmazott amákat, amiből kisvártatva turistabiznisz lett. Egyébiránt az amák által viselt 'hagyományos' öltözék is Mikimoto nevéhez fűzhető, aki észrevette a gyöngyszigetére utazó külföldi turisták meghökkenését a mindössze ágyékkötőben alámerülő halásznők látványa kapcsán. 

A Mikimoto szigetén tevékenykedők amák a kagylók tengerfenékről való felszedése mellett az igen kényes beültetési folyamatot végezték az esetenként jéghideg vízben. A vízfelszínre való érkezés során kicsire nyitott szájjal, lassan kifújták a levegőt, ezt a fütyülésszerű hangot nevezték isobue-nek (磯笛). 

A hagyományos ama halászok csak ágyékkötőt, fundoshit (ふんどし ) viseltek a könnyű mozgékonyság érdekében, és tenugui (てぬぐい) vagy bandanna (バンダナ) kendővel fedték hajukat, a Mikimoto gyöngyhalászok teljes fehér öltözéket viseltek, és fahordókat használtak bójaként - illetve pihenés képen két merülés között - amihez a derekukra erősített kötéllel csatlakoztak.

A hagyomány Japán-szerte tovább él, a mezítelen megmártózás viszont már aligha. A Meiji-kortól kezdve búvárszemüveget viselnek az amák, 1964-től kezdve pedig neoprén búvárruhát. 
Azzal kapcsolatban, hogy miért főként nők halásznak gyöngyöt Japánban, az egyik magyarázat szerint a nők zsírrétege vastagabb a férfiaknál, amiért jobban el tudják viselni a hideg vízben való hosszas merüléseket. A másik ok pedig a szakma önsegítő, csoportos gyakorlatában rejlik, mely által a nők független életet folytathattak, miközben szoros közösségi köteléket ápoltak. Az amák többsége idős nő (volt 90 év fölötti is), akik a fiatalabbaknál jobban képesek visszatartani lélegzetüket.1956-ban még 17,611 ama halászt tartottak nyilván, 2010-re ez a szám 2,174-re csökkent. Többségük Toba vagy Shima városában, Mie prefektúrában dolgozik. 
Az új technikák alkalmazás válaszút elé állította az amákat is, mennyire támaszkodjanak a hagyományokra illetve mennyire alkalmazzák az új eszközöket és eljárásokat. Az új halászmódszerekkel kevesebb erőfeszítéssel nagyon haszonra lehet tenni bár, fennáll az ökoszisztémát felborító túlhalászás veszélye is: ennek következtében szabályokat fektettek le, úgymint méretkorlátozást a kagylókra (10 centinél kisebbet kötelesek visszadobni a tengerbe), de ennek ellenére is jelentősen csökkent állományuk, noha ebben a tengervíz hőmérsékletének változása is szerepet játszik. 
A tengerbe merülő gyöngyhalásznők nem csak Japánban ismertek, a koreai Jeju-sziget haenyo (해녀) halásznőinek tevékenysége 2007-től a kulturális világörökség részét is képzi egyúttal. Ezt Japán sem hagyhatta annyiban, és beszállt a versenybe saját gyöngyhalásznőinek népszerűsítésével, úgymint a tavaly kezdődött あまちゃん imádni való sorozattal, aminek sztorija szerint egy tōkyō-i deáklány a nyári szünetben a Tōhoku-régióba utazik nagymamájához, aki ama, és Aki magát is megfertőzi az ama-lét. Egyébiránt a sorozat előtt én se sokat tudtam a mesterségről, じぇじぇじぇ!



Kapcsolodó bejegyzések: 

Shimoda-beach -  trip az Izu-félszigetre 

Megjegyzések

  1. Nocsak, te is nézted az  あまちゃんt ? :) Én teljesen véletlenül szereztem róla tudomást (ebből is látszik, hogy milyen sokat tévézek), egy reggel bekapcsoltam a tévét, hogy hírek meg miegymás, erre egy furcsa nyelven beszélő lányt találtam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. じぇじぇじぇ、笑!Naná, aranyos kis sztori! Mondjuk még viszonylag az elején járok, nálatok már lepereghetett jó pár rész!

      Törlés
    2. Tényleg? Jesszus mi lett Akival? Visszament Tokyóba? Bele kell húznom! 笑

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-korividámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez. Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést. A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszor…

Japán kocsmológia vol. 1. - Yokochō sikátorok - Omoide Yokocho

A kínai kocsmológia tudományos blogsorozat után belekezdünk a japán kocsmológiába is, mely szintúgy hasonló komolysággal fogja végigjárni a témát itt Tōkyōban. Ma Shinjukuban jártam, akadt a zsebemben egy gopro ezért gondoltam végigjárok az Omoide Yokochón (思い出横丁) "emlékek sikátora'. a sorozat nyitányaként. Mi is az a yokocho?  A yokocho effektíve sikátor, szűk kis utcácska, mely egy totális más Tōkyōba vezethet el bennünket, mint amit a széles sugárutak és felhőkarcolók dicsfényében megszokhattunk. Az Omoide Yokocho - vagy a Shinjuku állomás nyugati kijáratánál található, az évtizedek számos tűzesetét és szerencsétlenségeit számos épület átvészelte, s valódi romkocsma labirintust találhatunk itt, melyekben yakitoritól a motsu-nabén át a soba tésztásig számos falatot szerezhetünk a sör és szaké mellé.   A nevezetes szűkös utcácskákat "pisás sikátorként" (ションベン横丁) is szokták volt emlegetni, mivelhogy az 1999-es tűzvész előtt nemigen voltak mosdók a kis krimókban. A …

Az agymosás kínai művészete

Az imént olvastam Robert B. Cialdini: Influence - The Psychology of Persuasion cimű könyvében egy érdekes fejezetet, melyben a következetesség elvéről van szó, azaz hogy milyen erősen tartunk ki döntéseink illetve elmondottjaink mellett. Pszichológia kutatások alapján ha az ember állást foglal egy bizonyos dologgal kapcsolatban - akkor ezen elv alapján - nagy valószinűséggel akkor is kitart mellette, ha bebizonyosodik a tévedése. Mindezt többek között egy érdekes kinai példával igazolja a szerző. A koreai háborúban (1950-1953) számos amerikai katona találta magát kinai fogolytáborokban. Az már a kezdetektől fogva világos volt, hogy a kommunista kinai vezetés gyökeresen eltérő mód kezeli a foglyokat, mint Észak-Koreai szövetségese, mely utóbbi szigorú megtorlások és büntetések útján vélte hatalma biztositását, valamint a fogva tartottak betörését. A kinaiak egy egészen más, és sokkal hatékonyabb módszert válaszottak.
Tudatosan mellőzve a brutalitást, fizikai fenyitéseket egy szofiszti…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…