Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Shimoda

海女 - japán gyöngyhalásznők

A tengeri emberek, azaz gyöngyhalászok neve ama 海人, (Okinawa szigetén うみんちゅう, míg Izu félszigeten かいと-ként ismertek)férfi változatban 海士, nőiben pedig 海女, ugyanis Japánban jobbára női foglalkozás, melyet igen régtől fogva űznek. Olyan régtől fogva, hogy már a Chén Shòu (陈寿 ) kínai történész , az i.sz. 280-300 körül firkantott Három királyság feljegyzéseiben (三国志) lévő 魏志倭人伝/ぎしわじんでん) munkában is említést tesz róluk, ami egyébiránt az egyik legkorábbi japánokra vonatkozó kínai feljegyzés; majd a 750 körül készült Manyoushuu (万葉集) című,  a japán költészet első antológiájában is szerepelnek.
A japán gyöngyhalásznők hagyományosan, és egészen az 1960-as évekig mindössze ágyékkötőben merültek alá a hideg tengervízben, bár mostanában is a szabad tüdős merülést részesítik előnyben, búvárfelszerelés vagy oxigénpalack használata nélkül. Régiótól függően különböző búváruszonyt, búvármaszkot, vagy derekat fedő fehér öltözéket hordhatnak. A pusztán turistaattrakcióként merülő halásznők pedig átlátszó neoprén ruhát. 

Speciális légzéstechnikával akár 2 percig is képesek visszatartani lélegzetüket, átlagban négy órás munkanapjuk során kagylót, tengeri algát, homárt, tengeri sünt gyűjtenek, a legjövedelmezőbbnek persze a gyöngy számít. Kokichi Mikimoto gyöngyvállalkozásának elindulásával Toba városának közelében, Mikimoto gyöngyfarmján alkalmazott amákat, amiből kisvártatva turistabiznisz lett. Egyébiránt az amák által viselt 'hagyományos' öltözék is Mikimoto nevéhez fűzhető, aki észrevette a gyöngyszigetére utazó külföldi turisták meghökkenését a mindössze ágyékkötőben alámerülő halásznők látványa kapcsán. 

A Mikimoto szigetén tevékenykedők amák a kagylók tengerfenékről való felszedése mellett az igen kényes beültetési folyamatot végezték az esetenként jéghideg vízben. A vízfelszínre való érkezés során kicsire nyitott szájjal, lassan kifújták a levegőt, ezt a fütyülésszerű hangot nevezték isobue-nek (磯笛). 

A hagyományos ama halászok csak ágyékkötőt, fundoshit (ふんどし ) viseltek a könnyű mozgékonyság érdekében, és tenugui (てぬぐい) vagy bandanna (バンダナ) kendővel fedték hajukat, a Mikimoto gyöngyhalászok teljes fehér öltözéket viseltek, és fahordókat használtak bójaként - illetve pihenés képen két merülés között - amihez a derekukra erősített kötéllel csatlakoztak.

A hagyomány Japán-szerte tovább él, a mezítelen megmártózás viszont már aligha. A Meiji-kortól kezdve búvárszemüveget viselnek az amák, 1964-től kezdve pedig neoprén búvárruhát. 
Azzal kapcsolatban, hogy miért főként nők halásznak gyöngyöt Japánban, az egyik magyarázat szerint a nők zsírrétege vastagabb a férfiaknál, amiért jobban el tudják viselni a hideg vízben való hosszas merüléseket. A másik ok pedig a szakma önsegítő, csoportos gyakorlatában rejlik, mely által a nők független életet folytathattak, miközben szoros közösségi köteléket ápoltak. Az amák többsége idős nő (volt 90 év fölötti is), akik a fiatalabbaknál jobban képesek visszatartani lélegzetüket.1956-ban még 17,611 ama halászt tartottak nyilván, 2010-re ez a szám 2,174-re csökkent. Többségük Toba vagy Shima városában, Mie prefektúrában dolgozik. 
Az új technikák alkalmazás válaszút elé állította az amákat is, mennyire támaszkodjanak a hagyományokra illetve mennyire alkalmazzák az új eszközöket és eljárásokat. Az új halászmódszerekkel kevesebb erőfeszítéssel nagyon haszonra lehet tenni bár, fennáll az ökoszisztémát felborító túlhalászás veszélye is: ennek következtében szabályokat fektettek le, úgymint méretkorlátozást a kagylókra (10 centinél kisebbet kötelesek visszadobni a tengerbe), de ennek ellenére is jelentősen csökkent állományuk, noha ebben a tengervíz hőmérsékletének változása is szerepet játszik. 
A tengerbe merülő gyöngyhalásznők nem csak Japánban ismertek, a koreai Jeju-sziget haenyo (해녀) halásznőinek tevékenysége 2007-től a kulturális világörökség részét is képzi egyúttal. Ezt Japán sem hagyhatta annyiban, és beszállt a versenybe saját gyöngyhalásznőinek népszerűsítésével, úgymint a tavaly kezdődött あまちゃん imádni való sorozattal, aminek sztorija szerint egy tōkyō-i deáklány a nyári szünetben a Tōhoku-régióba utazik nagymamájához, aki ama, és Aki magát is megfertőzi az ama-lét. Egyébiránt a sorozat előtt én se sokat tudtam a mesterségről, じぇじぇじぇ!

Megjegyzések

  1. Nocsak, te is nézted az  あまちゃんt ? :) Én teljesen véletlenül szereztem róla tudomást (ebből is látszik, hogy milyen sokat tévézek), egy reggel bekapcsoltam a tévét, hogy hírek meg miegymás, erre egy furcsa nyelven beszélő lányt találtam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. じぇじぇじぇ、笑!Naná, aranyos kis sztori! Mondjuk még viszonylag az elején járok, nálatok már lepereghetett jó pár rész!

      Törlés
    2. Tényleg? Jesszus mi lett Akival? Visszament Tokyóba? Bele kell húznom! 笑

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…