腊八节

Ma van az utolsó holdhónap nyolcadik napja, ergo a laba rizskása ünnepe Kínában, aminek a szokásos ősök szellemének való áldozatbemutatáson (祭祖敬神) egyfajta rontás és betegségmegelőző szerepe is van, hiszen egy ősrégi démonűző (傩) szertartásban gyökerezik eredete, mely egyébiránt a mai Hunan tartomány egyes járásaiban is megőrződött.

A laba ünnep alapvetően a laba rizskásáról (腊八粥) szól, nagyjából ezer éven keresztül  ette császár-paraszt egyaránt, s az ünnep továbbélésével eszik azt napjaink császárai-parasztjai is egyszersmind.  A Qing-dinasztiától kezdődően viszont a népszokás formálisabbá vált, kifinomultabb rituáléval egybekötve. Az elkészült kásából első adaggal az ősök kaptak, majd a nagy becsben tartott barátoknak/atyafiaknak küldtek (szigorúan dél előtt), végül a családtagok is falatozáshoz láthattak.

A szokás Indiából eredeztethető,  Sákjamuni Buddha is a 12. hónap 8. napján világosodott meg a legendák szerint, a buddhizmus hanok lakta területekre kerülését követően a szútrák kántálásához némi kását is főztek, illetőleg azuki babbal és különféle gyümölcsökkel tarkították, csoda hogy pia nélkül felbírták dolgozni a szanszkrit episztemológia ötperceseket – bárezt csak mellékesen jegyeztem meg, hiszen a kása mindenekelőtt a Buddha számára felajánlott áldozati ételnek minősült. A legenda szerint ugyanis, Sákjamuni a megvilágosodáshoz vezető tripje során valahol a mai Nepálon belül a hosszas meneteléstől rendkívül elfáradt, és végkimerültségében egy folyóba esett; ám egy jóravaló pásztor rálelt és felajánlotta saját ebédjét – éppen a kását – az akkor még ismeretlen remetének, ki ezáltal új erőre kapva útját folytatatva hat év öntréningezést követően azon a bizonyos 12. holdhónap 8. napján megvilágosult. Jóval későbbi követői pedig ennek kapcsán e nap rizskását készítettek, majd szertartást mutattak be Buddha tiszteletére.  A buddhista áldozati-étel eredet ellenére főként Észak-Kínában lett népszerű téli betevő, egyszerű elkészítési módja, és magas tápértéke miatt.