Japán folklór vol. 2 - macskakrónikák - 猫又

A macskakrónikák első felvonásában a nekomatáról (猫又, 猫股) esik szó, ami egy yōkai (妖怪), azaz afféle démon, szellem a japán folklórban. A nekomatának alapvetően két alfaját különböztetjük meg, az egyik egy hegyekben élő bestia (山中の猫又), a másik a domesztikációs keretek között megöregedett majd démonná változott macska (人家のネコが化ける猫又) Az elnevezéssel 猫又 kapcsolatban egyrészről a nekomata villásan elágazó kettős farkát hozzák fel magyarázatul, aminek az alakja épp erre az írásjegyre hasonlít: 又. Másrészről a macska alakváltó, ezért tulajdonképpen megduplázódó képességgel bír, amire a 又 (また) részleges jelentéstartalma (ismét, újra) utal. 

Kínában már egészen korán, a Sui-dinasztiától (581-618) kezdve sztorizgattak macskadémonról (猫鬼) és egyéb természetfölötti macskamanifesztációkról (ami egy következő bejegyzés tárgya lesz), Japában viszont Fujiwara no Teika (藤原定家) költő-kalligráfus a világos hold feljegyzései - Meigetsuki (明月記) című naplójában számol be róla 1233-ban, hogy Nantóban (南都, a mai Nara prefektúra) egyetlen éjszaka alatt való változatos személyek ellenében alkalmazott erőszakos, halált okozó bűncselekmény illetőleg az áldozatok elfogyasztásának megalapozott gyanúja miatt nyomozást indítottak nekomaták ellen. Ez volt a nekomaták első írott forrásokban való előfordulása. 

A Meigetsukiban a nekomatának macskaszerű szemei, és nagy, kutyára jellemző teste van, így egyesek azt is megkérdőjelezik, hogy valóban macskaszörnyről van-e szó. Továbbá miként a nekomaták nevéhez fűződött a "nekomata kór"(猫跨病), elképzelhetőnek tartják, hogy pusztán veszett macskák táplálták a szörnyszerű képzeteket. 

Később, Yoshida Kenkō unalmában írt Tsurezuregusa (徒然草) 1331-ből való esszégyűjteményben az áll, hogy 奥山に、猫またといふものありて、人を食ふなると人の言ひけるに - "az hegyek rejtekében van a nekomatának nevezett, miről úgy hírlik embereket eszik". Az Edo-kori (1603-1867) kísértethistóriákban (怪談), úgymint a Tonoigusá-ban (宿直草) vagy a Sorori Monogatari-ban (曾呂利物語) is megjelenik a mélyen a hegyekben rejtező, emberi alakot ölteni képes nekomata alakja, ami egyébiránt a hegyvidéki övezetek folklórjában gyakorta felbukkanó játékos. Az idő előre haladtával ráadásul egyre nagyobb és félelmetesebb lett lénye az írott forrásokban, az 1685-ös Shin Chomonjū (新著聞集) szerint a korabeli Kii-tartomány (伊国, ma Wakayama) hegyeiben elfogott nekomata már vaddisznó méretű volt, az 1775-ben szerzett Wakun no Shiori (倭訓栞) pediglen arról számol be, hogy a nekomata dörmögő hangja végig morajlik a hegyekben, mérete egy oroszlánnal vagy leopárddal vetekszik. Az 1809-es Gūisō (寓意草) egy 9 shaku 5 sun (9尺5寸), azaz közel három méteres macskarémről tudósít.

A távoli hegyekben embereket evő macskákon túl, az Edo kortól kezdve terjedt a hiedelem, hogy a közönséges házi macskában is megvan a megfelelő potenciál, hogy öregkorukban nekomatává változzon és embereket abúzáljon, netán meg is egyen, ahogy arról Sadatake Ise (伊勢貞丈) Ansai Zuihitsu (安斎随筆) művében is számot ad. 

A macskákat Japánban gyakorta azonosították a halállal, a nekomatát pedig számos esetben vádolták valaki(k) elhunyta miatt. A nekomata nem az egyetlen szörnyszerű macska a Japán folklórban, lásd bakeneko (化け猫),viszont sokkal sötétebb és gonoszabb lény annál, mely nekromanciával, fekete mágiával bíró hatalommal rendelkezik, mely a halottak felett megjelenve rituális tánccal veszi azokat irányítása alá. A nekomatát előszeretettel hozták párhuzamba különös tűzesetekkel, vagy másegyéb furcsa történésekkel. Minél idősebb, rosszabban tartott macskából lett nekomata, annál nagyobb hatalommal bírt a legendák szerint. Haragosait megbosszulandó esetenként halott rokonok képében jár vissza kísérteni. A bakenekóhoz hasonlatosan néhány mesében emberi formát ölt, általában egy házsártos, közszeméremsértő öregasszonyét, mely sötétséget s kárhozatot hoz, merre lábát beteszi. A korabeli Japánban előfordult, hogy a farok villásszerű kettéosztódása, ergo a nekomatává változás megelőzése végett levágták a kiscicák farkát. A nekomata alakja a manga és anime szubkultúrájában öröklődött tovább, par exemple Kirara az Inuyashából (犬夜叉), ő éppen egy nekomata.

 

A nekomatához kapcsolódóan pedig ímhol egy idevágó filmajánlóm egy klasszikus japán horrofilmről, a 藪の中の黒猫-ról, mely pont, hogy jobbára nekomatáról, mintsem bakenekóról szól. További mérsékelt borzongásért ildomos a shanghai-i szellemtúrás beszámolóra kattintani.