Neijuan 内卷 Kína befelé csavarodó generációja
A fogalom eredete
Az involúció fogalmát az amerikai antropológus Alexander Goldenweiser vezette be 1937-ben (Anthropology: An Introduction To Primitive Culture). Goldenweiser szerint involúció akkor lép fel, amikor egy társadalom nem képes tovább fejlődni vagy stabilizálódni, hanem csak belső elemeit bonyolítja. Példaként a maori díszítőművészetet hozta fel: a motívumok egyre részletesebbek lettek, de alapvetően semmi újat nem adtak hozzá a meglévő mintákhoz.
A fogalmat később a XX. század egyik másik nagyhatású antropológusa, Clifford Geertz tette széles körben ismertté 1963-ban (Agricultural Involution: The Processes of Ecological Change in Indonesia). Geertz az indonéz rizstermesztést vizsgálta a holland gyarmati uralom után. Megfigyelte, hogy a népességnövekedés hatására egyre több munkaerőt vontak be a földművelésbe, ami egyre bonyolultabbá és munkaigényesebbé tette a folyamatokat, de az egy főre eső termelékenység nem nőtt. A rendszer önmagába fordult: egyre több erőfeszítés egyre kevesebb vagy stagnáló eredményt hozott.
A 2000-es években a kínai történész Huáng Zōngzhì (黄宗智) alkalmazta a fogalmat a kínai falusi társadalom kutatásában, és a közgazdaságtanból vett „csökkenő hozadék” elméletével (收益递减规律) magyarázta, eltérve Geertz eredeti értelmezésétől.
要么卷，要么被卷
vagy te tekersz, vagy téged tekernek - a kifejezés modern értelmezése
Az antropológus Xiàng Biāo (项飙) így írta le:
不断抽打自己的陀螺式的死循环
Egy búgócsiga-módjára pörgetett halálspirál, amelyben az ember folyamatosan önmagát hajszolja
内卷是一个高度动态的陷阱，我们要不断抽打自己，让自己就这么空转，每天不断地自己动员自己
Neijuan egyfajta magas fokú, ördögi kör, amiben folyamatosan ostorozzuk magunkat, hogy csak tekerjünk, és nap mint nap előre lökjük magunkat
在中国社会，仅仅竞争是不够的，退出竞争也是一个道德问题：如果不竭尽全力去应对，就好像是在作弊
A kínai társadalomban nem elég versenyezni, a versenyből való kilépés erkölcsi kérdés is: mintha csalást követnél el, ha nem próbálsz mindenáron megfelelni.
Ergo szerinte a neijuan egy dinamikus, pszichológiai csapda, egy önfenntartó, mentális örvény, amiből szinte lehetetlen kiszállni.
A „Tsinghua involúciós király” és a vizuális kultúra
A neijuan jelenség vizuálisan is testet öltött. 2020 szeptemberében híressé vált egy fénykép egy pekingi Tsinghua Egyetem hallgatóról, aki biciklizés közben a laptopján dolgozott.
A kép vírusszerűen terjedt, és a diákot az ”involúciós királynak” (内卷王) nevezték el – ő lett a neijuan véget nem érő hajszájának szimbóluma. Azóta mémek, karikatúrák és rövid videók ezrei árasztották el a kínai internetet, amelyek egyszerre ironikusan és fájdalmasan ábrázolják a mindennapi neijuant: a kávézóban tanuló diákot, aki infúziót kap, hogy tovább bírja, vagy az irodai dolgozót, aki csak azért marad bent tovább, mert a főnöke még nem ment haza.
A Z-generáció csapdája: oktatás, 996 és a szertefoszlott álmok
A neijuan leginkább a fiatal generáció életérzésévé vált.
Egyrészt ott van az oktatási verseny: a középosztálybeli szülők hatalmas összegeket és energiát fektetnek gyermekeik oktatásába már óvodáskortól. Az elit iskolákba való bekerülésért a gyerekeknek nemcsak a tanulásban, hanem zenében, sportban és programozásban is extrém elvárásoknak kell megfelelniük.
Ezt követi a munkaerőpiaci valóság: a friss diplomások tömegei szembesülnek azzal, hogy képzettségük ellenére nehezen találnak megfelelő állást. Ha mégis sikerül, gyakran a hírhedt 996-os munkakultúra (reggel 9-től este 9-ig, heti 6 nap) vár rájuk. Ez a végtelen gürizés kiüresíti a magánéletet, miközben a fizetések és a karrierlehetőségek nem nőnek arányosan.
S mindez megspékelve egy növekvő generációs szakadékkal: míg a szüleik generációja a kínai gazdasági csoda idején nőtt fel, ahol a kemény munka szinte garantálta a társadalmi felemelkedést, a Z-generáció egy lassuló gazdaságban és egy telített piacon próbál érvényesülni. Ez a kilátástalanság erős antikapitalista érzelmeket vált ki, különösen, amikor olyan tech-vezérek, mint Jack Ma, a 996-os rendszert „áldásnak” nevezik.
Ellenállás a mókuskerékben: A „fekve maradás” (tǎngpíng) filozófiája
A neijuanre adott egyik leghangosabb válasz a tǎngpíng (躺平, fekve maradás) mozgalma. Ez nem egyszerű lustaság, hanem egy tudatos, passzív ellenállás. A fekve maradás hívei kiszállnak a végtelen versenyből: nem hajtanak a jobb állásért, nem vesznek lakást, nem házasodnak, és lemondanak a fogyasztói társadalom által diktált célokról.
越来越多的人选择躺平，以退出这场无尽的竞争——但社会往往对此予以谴责，因为退出竞争已经成为一个禁忌话题。
Egyre többen választják a tangpinget, hogy kiszálljanak ebből a végtelen hajszából, noha a társadalom gyakran elítéli ezt, mert ez a versenyből való kilépés tabutémává vált
Ez a hozzáállás bizonyos szinten párhuzamba állítható a taoista wu wei (無為), a ”nem-cselekvés” elvével, amely a felesleges erőlködés helyett a természetes áramlásra való hagyatkozást hirdeti. Sokan választják a radikális életmódváltást is: elhagyják a nagyvárosokat, és vidéken próbálnak új, fenntarthatóbb életet kezdeni.
A neijuannek súlyos következményei vannak. A folyamatos nyomás hozzájárul a fiatalok körében tapasztalható mentális egészségügyi válsághoz: a kiégés, a szorongás és a depresszió népbetegséggé vált. Emellett a kilátástalanság és a gazdasági terhek komoly demográfiai hatással is bírnak. Sok fiatal lemond a házasságról és a gyermekvállalásról, ami tovább súlyosbítja Kína amúgy is aggasztó demográfiai helyzetét, lásd egy régi cikkem a témáról.
A kínai kormány kettős üzenetet közvetít. Egyrészt a hivatalos propaganda továbbra is a kemény munkát és a küzdelmet (奋斗) élteti mint a nemzeti fejlődés motorját, jóllehet kezdetben még erőteljesen elítélték a kígyóvállú fekve maradó szarjancsikat. A 2020-as évek közepétől viszont már az ipari túltermelés és árverseny kapcsán már a vezetés is felismerte a neijuan veszélyeit, és Xi Jinping közös jólét (共同富裕) szlogenje illetve politikája is a társadalmi egyenlőtlenségeket hivatott kezelni, amelyek a neijuan jelenség fő mozgatórugói.
中国的“内卷”不仅仅是经济或教育现象，它深深根植于儒家文化，在这种文化中，整个社会朝着唯一的目标组织起来，竞争成为一种道德责任
A kínai neijuan nem pusztán gazdasági vagy oktatási jelenség, hanem mélyen kötődik a konfuciánus kultúrához, ahol az egész társadalom egyetlen cél irányába szerveződik, és a verseny morális kötelességgé válik
A neijuan azonban nyilván nem kizárólag kínai jelenség, hanem egy globális probléma extrém helyi megnyilvánulása:
Dél-Koreában a fiatalok a ”Hell Joseon” (헬조선) kifejezéssel írják le kilátástalan helyzetüket. Japánban a karōshi (過労死), a túlhajszolt munkából eredő halál évtizedek óta ismert fogalom.
A nyugati világban pedig az ún. ”hustle culture” kritikája és a burnout jelensége ugyanennek a végtelen teljesítménykényszernek a tükörképe.
A kínai neijuan tehát valamilyen szinten a konfuciánus kultúrában gyökerező, de a globális kapitalizmus által felerősített jelenség, ahol a verseny morális kötelességgé válik, a megállás pedig árulásnak számít. A Z-generáció dilemmája pedig az, hogy érdemes-e egy olyan játékban részt venni, amit szinte lehetetlen megnyerni.
Kapcsolódó bejegyzések:
Hangya-nemzetség és meztelenül házasodók a modern Kínában
Kínai társadalmi tipológia vol. 1Kínai társadalmi tipológia vol.2 - álmenők
Megjegyzések
Megjegyzés küldése