A japán kereszténység rövid története vol. 2
![Kép](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicj-E_bvqQMx0y3iBwPPu9ihI3L27DSoy0TqtWhLc6TUzeSZbZntw349LiQY8G4h-BuwjE0zSldczCOzEsf9YskFYnkVqPtRR7LLo8dIlA9vs85yhnf-Yp7HAJCaWQt2Kghp13HdD_7kpmq7WengL17okh6jDrOKGo2WjA_4tFwbwESRkoMNqxlsLMOw/w640-h360/GettyImages-150618125_Fotor-1600x899.jpg)
A japán kereszténység történetének első részében láthattuk, hogy a keresztény hitűeknek bár a Sengoku-jidai, vagyis a hadakozó fejedelemségek kaotikus korszakában sem volt egyszerű dolga, helyzetük nem sokat javult a Tokugawa shōgunátussal beköszöntő békében sem, sőt, még inkább elnehezült vallásuk gyakorlása. Ahogy az előző bejegyzésben említettük, a keresztényekkel szemben felhozott elsődleges vád hogy ők mindenekelőtt a pápához mutattak hűséget, semmint a shōgun irányában, egy közel százötven évig tartó véráztatta, hektikus és árulásokban igencsak bővelkedő időszak után ezt viszont az országot egyesítő Tokugawák nem voltak képesek tolerálni. Kakure kirishitan - a Bujdosó keresztények Ebből adódóan megkezdődött a "rendszerellenes" keresztények szisztematikus üldözése, 1614-ben pedig Tokugawa Ieyasu rendeletben tiltotta ki a keresztény missziókat Japánból, akik pedig mégis maradtak, azoknak bujdosniuk kellett, így kapták a " rejtett, bujdosó keresztények " ( kakur