Doufukuai

Ma van Kínában a lìchūn (立春), azaz a holdkalendárium szerint a tavasz első napja, mely alapvetően a tavaszi földmunkák köré fonódó népszokásokhoz kapcsolható. Mindezen szokások középpontjában pedig Gōumáng (句芒) tavaszistenség, illetőleg a bőséges termését való fohászkodás állt. Maga a szokás eredetét egészen a Zhou-korra (i. e. 1046- 256) vezetik vissza, de pusztán a Song-dinasztia (i.sz. 960-1279) korában emelkedett be a császári udvar által hivatalosan nyilvántartott ünnepek közé. A lìchūnhoz kapcsolható legfontosabb fogalmak a következők:  Tavaszköszöntés (迎春) : az ünnepségsorozat egyik legfontosabb eleme, melynek során először a tavaszünnepi fellépés próbáját tartják (预演 vagy 演春), még az ünnep hivatalos megkezdését megelőző napon, hogy felkészülve várják Gōumángot és a tavasz kezdetét. Egy ehhez kapcsolódó érdekes szokást említve, a Qing-dinasztiától (1644-1911) kezdődően bevezették a tavaszhivatalnok (春官) vagy tavaszkövet (春吏) tisztségét, mely megbízás lényegében abból ál

Holdújévi best of Doufukuai tollaiból:  Holdújévi szokások - 春节习俗 - Ki az a Tűzhelyesten és miért köp a Jádécsászárnak? Miért ne vágassunk hajat vagy vegyünk egy új pár cipőt a kínai holdújév idején?  Lámpás fesztivál - 春灯节 - A holdújév záró ünnepsége, mely bejegyzésből kiderül, mi is az a tigrisnyelv, és miért akarta az Égi császár lezúzni az emberiséget.  Kínai kapuőrzők - 门神 - 钟馗 in da house , rettegjetek démonok! Kik ezek a morózus figurák a kínai folklórból és hogyan lettek házi biztonsági őrből brókerarcokká?  年 Nián​ - avagy miért is kell annyit petárdázni újévkor Kínában - Mi az Nián és miért akart felfalni mindenkit?  És miért kell petárdázni Kínában?  Kínai oroszlántánc - Holdújévkor táncra perdül az oroszlán. Miért?  Teknős és hal Kínában - Mit jelképez a hal Kínában és hogyan került bele Akūpāra világteknős e bejegyzésbe? bitxəšï-史 kapcsolódó bejegyzése :  A ló éve 午年 Kellemes olvasást és boldog holdújévet kívánok! 

Ma van az utolsó holdhónap nyolcadik napja, ergo a laba rizskása ünnepe Kínában, aminek a szokásos ősök szellemének való áldozatbemutatáson ( 祭祖敬神 ) egyfajta rontás és betegségmegelőző szerepe is van, hiszen egy ősrégi démonűző ( 傩 ) szertartásban gyökerezik eredete, mely egyébiránt a mai Hunan tartomány egyes járásaiban is megőrződött. A laba ünnep alapvetően a laba rizskásáról ( 腊八粥 ) szól, nagyjából ezer éven keresztül  ette császár-paraszt egyaránt, s az ünnep továbbélésével eszik azt napjaink császárai-parasztjai is egyszersmind.  A Qing-dinasztiától kezdődően viszont a népszokás formálisabbá vált, kifinomultabb rituáléval egybekötve. Az elkészült kásából első adaggal az ősök kaptak, majd a nagy becsben tartott barátoknak/atyafiaknak küldtek (szigorúan dél előtt), végül a családtagok is falatozáshoz láthattak. A szokás Indiából eredeztethető,  Sákjamuni Buddha is a 12. hónap 8. napján világosodott meg a legendák szerint, a buddhizmus hanok lakta területekre kerülését kö

A tegnap esti telihold is arról tudósított, hogy idén szeptember 19-re esik az őszközép ünnep (中秋节), mely eredetét tekintve a betakarítási ünnepekhez (收获的季节) kapcsolódik, Kínán kívül Vietnamban, valamint a Fülöp-szigeteken is celebrálták az ott élő kínai diaszpóra miatt. Maga a 秋 írásjegy eredetileg megérett termést jelentett (庄稼成熟曰秋). Hasonlóan a hálaadáshoz, az őszközép ünnep is a közösség egyesülése, valamint a köszönetnyilvánítás köré csoportosult, korábban Kínában a Holdnak mutattak be áldozatot (祭祀), bár a holdimádat (赏月)az ország egyes területén kizárólag a nők hatáskörébe tartozott.  A Hold köré csoportosuló koncepció, valamint a holdsütemény feltalálójának Péjì-t (裴寂) tartják (a Sui-dinasztiát kiverő harcok során a 8. holdhónap 15. napján) ki az újonnan hatalomra kerülő Táng-dinasztia első főminisztere volt. A holdsüti a katonai ellátmány, porció (军饷) részét is képezte. Egyébiránt a Táng császárok közül Táng Xuánzōng (唐玄宗) holdkóros volt, és egyik éjszakai turnéja sorá

Ősi kínai szokás holdújévkor a taoista és népi folklórból ismert kapuőrző istenségek (门神) képmásainak bejárati ajtóra való aggasztása a különböző ártó démonok és más nem kívánatos rosszakaró entitások távol tartása, illetőleg a család békéjének-védelmének szakszerű ellátása végett (驱邪). A kapuőrzők képei az újévi tekercsek (春联) mellett szintúgy az ajtókra kerültek - illetve kerülnek a kínai újév estéje (大年三十日) vagy az azt megelőző napon, melyeknek dekoratív értéke sem volt elenyésző.  A népi hitvilágból később a taoizmus is panteonjába emelte e védelmező-szerencsét hozó isteneket, egyúttal áldozati felajánlásokat is bemutattak számukra, az istenségekről már a Szertártartások könyvének az Áldozatok rítusai (礼记·祭法) fejezetéből is kitűnik, a nép körében már a Qin-kor előtt egy szélesen elterjedt képzetről kell beszélni. A hegyek és tengerek könyve ( 山海经) hozzávetőlegesen 2300 éve írt mitikus elemekkel megspékelt geográfiai műve, mi több bestiáriumja szerint a végtelen óceán közep

Ez évben augusztus 31-e a kínai holdnaptár szerint a hetedik hónap 15. napja, mikor is (elsősorban) buddhista szerzetesek és hívők a szellemünnepet (鬼节), effektíve a kínai halottak napját ünneplik. A szellemünnep a kínai népi legendákban gyökerezik, miszerint e nap az alvilág kapui megnyílnak, és a szellemek huszonnégy órás kimenőt kapva kedvükre kóborolhatnak a földön.  Az ünnep számos tradíciót vegyít magában, a buddhistákon kívül a taoisták (中元节) számára is fontos nap a hetedik hónap tizenötödik napja. Az emberek ilyenkor imádkoznak a halottak elkalandozó lelkeiért, lótuszgyertyákat gyújtanak és  úsztatják végig azokat a folyókon,  ételáldozatot mutatnak be a templomoknál, megetetik az éhező szellemeket (放焰口), (korábban a falusiak saját terményeikkel, állataikkal járultak hozzá a bőséges felajánlásokhoz) etc. Rendszerint valamennyi falu saját szerzetese végezte a vallási szertatást, melynek célja a szellemek segítése volt, hogy békében találják meg helyüket (超度). Régebben sz

Duānwǔjié (端午节), vagy Sárkányhajó fesztivál - lóngzhōujié (龙舟节) a kínai hold naptár ötödik hónapjának ötödik napjára eső ünnep, melyeken sárkányhajó versenyekre, és nagy mennyiségű zòngzi (粽子) - ragacsos rizs , bambusz-levélbe csomagolva [alapanyagai és elkészítési módja területenként eltérő] -s xióng huángjiǔ (雄黄酒) bevitelére kerül sor; valamint különböző gyógynövények ( 菖蒲 、 蒿草 、 艾叶 ，薰苍术、 白芷 ) ajtókra függesztésére. 2008-ban helyezték vissza a nemzeti ünnepek közé, és bár elsősorban a kínai kultúrához volt szokás társítani, Kelet-Ázsia szerte ismert szokások közé tartozik. Az ünnep mindenekelőtt Qū Yuán (屈原), a kínai irodalom nagy költőjének legendájához kapcsolódik. Qū Yuán feltételezhetően i.e. 340-278 között élt, mely hatvankét év a Zhōu-kor (周朝) utolsó szakászára, a Hadakozó Fejedelemségek (战国) korára esik: ezen periódus alatt számos új elem jelentkezik, mely a Kínát egyesítő Első Császár egyeduralmát készíti elő, ill. a további fejlődést segítik elő. A Hadakozó Fejedele

A közelgő  Qīngmíng jié ünnepe alapvetően nem a lakmározásról szól, viszont az erre az ünnepre szánt étkekből sincs hiány (hánshíjié shípǐn [寒食节食品] qīngmíng ünnepekor fogyasztott hideg kaják) s valamennyi tartománynak megvan a maga jellegzetes ételkölteménye: Jiāngnán (江南) régió, vagyis a Jangce alsó folyása menti tartományokban  qīngtuán -ként (青团) nevezik a zöld, ragacsos rizsgombócokat, melyet édesbab pasztával töltenek. Zhèjiāng, Jiāngxī és Ānhuī provinciákban terítékre kerülhet még a  qīngmíngguǒ (清明果), ami voltaképpen egy sarló-formájú qīngtuán sült töltelékkel; míg a  qīngmíngluó (清明螺), vagyis a qīngmíng- csigát főképp délen fogyasztják. A  sǎnzi (馓子) északon és délen egyaránt népszerűségnek örvend, mi utóbbinak számos más elnevezése is akad - jùnǚ (粔籹), xìhuánbǐng (细环饼) niǎntou (捻头) -, a vékony csíkokra vágott tésztát olajban ropogósra sütik, közkedvelt csemege.  A felsorolt (és többnyire zöld színű) édeskés harapnivalókon kívül létezik egy színpompásabb is, a wǔs

一曲笙歌春如海，千门灯火夜似昼 - egy tavaszi dal akárha óceán, s ezer kapu lámpása lobog akárha napvilág. (Táng-kori versrészlet) A mai nappal a sárkány évének holdújévi ünnepségsorozata véget ért. A  Chūndēngjié (春灯节) , vagyis a 'lámpás fesztivál' a tavaszünnep záró eseménye, mely a luniszoláris naptár (农历)  első hónapjának 15. napjára esik, mely estén (宵) következik be az első holdtölte is egyúttal (月圆之夜). A más elnevezésekben Xiǎozhēngyuèt (小正月) / Yuánxiāojiét (元宵节) / Shàngyuánjiét (上元节) valamennyi han kínai által lakott területen ünneplik, anno Malajziában és Indonéziában, Thaiföldön, Vietnamban, Japánban is celebrálták. A Chūndēngjiéhez országszerte igen eltérő szokások kapcsolódnak, közösnek mondható azonban a yuánxiāo (元宵) - vagy másképp nevezve tāngyuán (汤圆) - fogyasztása, az  oroszlántánc (舞狮) és a sárkánytánc (舞龙) előadások. A holdújévi ünnepségsorozat az emberek, a családok újbóli egybegyűlését (团圆), összetartozását, illetve hagyományosan az emberek és a természet köz

A holdújév , vagy tavaszünnep - Chūnjié (春节) - az egyik legősibb, és a legfontosabb ünnep Kínában, mely a tradicionális holdnaptár alapján január vége és február eleje közötti dátumokra esik, idén január 23-ra. Az ünnephez számos hiedelem kapcsolódik - míxìn (迷信). Például az újév első holdhónapjában - zhēngyuè (正月) - nem szerencsés hajat vágatni, vagy cipőt venni. A cipő esetében ugyanis - xié (鞋) - kiejtése megegyezik a gonosszal - xié (邪). Holdújév előtt érdemes rendezni az adósságokat, hogy ne kerüljön át az újévbe, s ildomos továbbá piros ruhákat (jószerencse) magunkra ölteni.  Újév előtt szokás kitakarítani, kisöpörni a házat - dǎ sǎo fáng zi (打扫房子/掸尘扫房子, délen a söprést dǎnchénnek (掸尘) mondják) - az előző év összes balszerencséjével (破旧立新), viszont arra ügyelni kell, nehogy a jószerencsét is véletlenül kiebrudaljuk, ergo a sarakban megrekedt pormacskákat nem szükséges egytől-egyig lemészárolni. A kínaiak a nagytakarítás során a sörprésen túl persze leszedik és kimossák

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető: történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a hal

Pō​shuǐ​jié​ 泼水节 - vízöntő fesztivál - Délkelet-Ázsia újévi ünnepe, melyet Burmában, Laoszban, Thaiföldön (- songkran ), valamint Yún​nán​-ban (云南) Kína déli tartományában celebrálnak, április 14-16 közötti napokon. Az ünnep alapvetően a béklyók nélküli vad mulatozásról szólt, akárcsak keresztény kultúrkörben a carne vale, a hús elhagyása, ergo a karnevál (nálunk farsang farka ); s az tradíció nevéhez méltóan igen könnyen csuromvizes lehet az, ki ez idő alatt e vidékek bármelyikére téved. Yún​nán-ban a Pō​shuǐ​jié​ kiváltképp a Dǎi-ok ( 傣 族 ), Dé​'áng-ok​ ( 德昂 族), valamint az Ā​chāng​ ( 阿昌 族) Theravāda buddhista nemzetiségek számára jelentős ünnep, mely egyéb elnevezésében " Buddha megmártózásának " ünnepeként is ismert. A legendát illetően réges-régen élt egy démon, ki nem győzte molesztálni a Dǎi népeket, ráadásul minden évben egy nőt követelt mag ának. S noha e démon a frusztrált Dǎi-ok szemében lángoló gyűlölettől égett, effektíve tehetetlenek voltak vele