Színes rizs az ősöknek - 五色糯米饭

A közelgő Qīngmíng jié ünnepe alapvetően nem a lakmározásról szól, viszont az erre az ünnepre szánt étkekből sincs hiány (hánshíjié shípǐn [寒食节食品] qīngmíng ünnepekor fogyasztott hideg kaják) s valamennyi tartománynak megvan a maga jellegzetes ételkölteménye: Jiāngnán (江南) régió, vagyis a Jangce alsó folyása menti tartományokban qīngtuán-ként (青团) nevezik a zöld, ragacsos rizsgombócokat, melyet édesbab pasztával töltenek. Zhèjiāng, Jiāngxī és Ānhuī provinciákban terítékre kerülhet még a qīngmíngguǒ (清明果), ami voltaképpen egy sarló-formájú qīngtuán sült töltelékkel; míg a qīngmíngluó (清明螺), vagyis a qīngmíng-csigát főképp délen fogyasztják. A sǎnzi (馓子) északon és délen egyaránt népszerűségnek örvend, mi utóbbinak számos más elnevezése is akad - jùnǚ (粔籹), xìhuánbǐng (细环饼) niǎntou (捻头) -, a vékony csíkokra vágott tésztát olajban ropogósra sütik, közkedvelt csemege. 

A felsorolt (és többnyire zöld színű) édeskés harapnivalókon kívül létezik egy színpompásabb is, a wǔsènuò mǐfàn (五色糯米饭), ergo az "öt színű ragacsos rizs", mely az alapvető élemnek számító rizs irizáló kivitelezése, és egészen  a déli Guǎngxī tartományban lakó zhuàngokhoz kellene elzarándokolnunk, amennyiben az étel eredetére való nyomozást folytatnánk. Fekete (黑), piros (红), sárga (黄), fehér (白), bíbor (紫) színkombinációból álló ragacsos rizsétek, melyet egyéb alternatívában wūfàn-ként (乌饭) is ismernek. Az ételhez a jószerencse reményét (吉祥如意), valamint a bőséges betakarítás (五谷丰登 ) szimbolikáját társítják, és elsősorban vendégek fogadásakor feltálalt finomság. Wǔgǔ (五谷) alatt alapvetően az öt létfontosságú gabonafajtát értjük, de a wǔsènuò mǐfàn esetében jobbára az ételek bőségére utal. 

Természetesen akárcsak valamennyi qīngmíng-hez kapcsolódó étel esetében - az öt színű ragacsos rizs is hagyományosan az ősöknek szánt áldozati ételek egyikét képezte.  Az ehhez kapcsolódó legenda szerint volt valaha egy kiváló zhuàng férfiú, Wéi Tèguì (韦特桂), ki a helyi hatalmasságot szolgálta, majd egy kivételesen száraz esztendő alkalmával a harmadik holdhónap harmadik napján kiment a földekre, meghallgatta az emberek panaszát, és szétosztotta a földesúr gabonáját az éhezők között, mire az megorrolt rá, és elrendelte elfogatását. A földesúr parancsának híre hallatán a helybéliek a hegyekbe rejtették  Wéi Tèguì-t. A katonák nem találták, így az egész hegyoldalt felégették. Másnap a helyiek egy hatalmas juharfa odvában leltek rá Wéi Tèguì holttestére, amit a fa mellett elhamvasztottak. Az elkövetkező évektől fogva minden harmadik holdhónap harmadik napján, a juharfa, és más növények leveléből készített festékkel színezett rizzsel áldoztak jóságos megsegítőjük emlékére.  

Hagyományosan persze ma is természetes színezékekkel pingálják a rizst, a juharfalevelek fēngyè (枫叶) a fekete, a zǐfánténg (紫蕃藤) nevű növény a bíbor, a huángfànhuā (黄饭花) a sárga, a hóngláncǎo (红蓝草) a piros színért felelős, a fehér meg ugyebár adott. Mellesleg igen régi szokásról van szó, egy Qīng-kori munka, a Wǔyuán járásának képes feljegyzése 《武缘县图经》 is számot ad róla: "三月三日，取枫叶泡汁染饭为黑色，即青精饭也。" → a harmadik holdhónap harmadik napján, az összegyűjtött juharfaleveleket beáztatják, melyek feketére festik az ételt, s qīngmíng éteknek nevezik azt."