A kínai családnevek - 老百姓
A kínai családneveknek éppoly hosszú történettel rendelkeznek, mint maga az ország. A család/nemzetségnevek xìng (姓)/ xìngshì (姓氏) az adott illető személyes történetére utaltak, s az adott névvel - míng (名) - szemben nem lehetett változtatni rajta. A családnév gyakorta szolgált a büszkeség és becsület szimbólumaként, mely a tiszteletre méltó ősök vérrel-verítékkel szerzett dicsőségét örökíti tovább.
A 姓 xìng írásjegye a nőből (女) és a születésből (生) tevődik össze, ergo a nő gyermeket szül jelentéssel bír, aminek magyarázatul a kezdeti matriarchális társadalmat, vagy klánszövetséget (母系氏族社会) hozzák fel, melyben a nőknek meghatározó szerepe volt. Egyébiránt a legkorábbi kínai családnevek szinte mindegyike rendelkezik nőgyökkel - 女 -, pl.: Yáo (姚), aminek magyarázatul szintén a matriarchális társadalom szolgálhat. Ezekben a korai időkben a gyermekek ugyanis az anyjuk családnevét örökölték, csak a patriarchális társadalom fejlődésével együtt vált elterjedtté, hogy az utódok apjuk után örököljék nemzetségnevüket.
Valamennyi civilizációs vívmány feltalálása Kínában - földművelés, könyvnyomtatás, pia, etc. - egy konkrét kultúrhérosz nevéhez fűzhető. Nincs ez másképp a családnevekkel sem, Fú Xī (伏羲) egységesítette a nemzetségneveket, és elrendezte a házassági kapcsolatok mibenlétét is, ami egyúttal a népszámlálási rendszer (人口普查) bevezetését is jelentette.
A meggyőződések szerint a totemimádat és a családnevek között szoros összefüggés húzódott (以祖先的图腾崇拜物为姓氏), miszerint az ókínaiak gyakorta kölcsönözték egyes állatok nevét nemzetségnevükként (pl.: Lóng [龍/龙] - sárkány). A Shī Jīng (诗经), vagyis a Dalok Könyvének egyik verse Hòu Yì (后羿) születésének történetét regéli el, s mint a Zhōu-dinasztia (周) legkorábbi őseként referál rá, ami tovább erősíti a totemimádat ill. a nemzetségnevek közti kapcsolatot. A történet szerint a császár felesége fiúért könyörgött egy istenséghez, kinek lábnyomát követve gyermeke fogant. A lábnyomok tulajdonképpen egy medvéé voltak, ami a Zhōu-k szent állata volt. Családnevükként a Jī-t (姬) választották, mely a nǚ (女) s a chén (臣) írásjegyéből tevődik össze, utalva ezzel a császár feleségére, valamint a medvére. (Úgy tartják a 臣 írásjegye ebben az időben egy függőlegesen elforgatott medvének képét ábrázolja.) Egy másik magyarázat szerint a 姬 írásjegy bal oldalán egy
nǚ (女), jobb oldalán viszont az yí (卍)* írásjegye található, mely utóbbi a medve lábnyomára hasonlító piktogram értelmével bír.
A totemisztikus kapcsolattal párhuzamba állítható családnevekben szerepelhetnek "valódi" és misztikus állatok, úgymint ló (马), ökör (牛), birka/juh (羊), vagy éppen a már említett sárkány (龙), főnix (凤), valamint természeti képződmények, természeti jelenségek hegy (山), víz (水), virág (花), felhő (云) etc írásjegyei → Jiāng (姜) - nő+birka 女+羊; Yún (妘) - nő+felhő 女+云. A medve (熊), barna medve (罴), egy mitológiai kreatúra nőstény (貅) és hím (貔) egyede, tigris (虎) is egy adott totemállat elnevezése lehetett, mely később a családnevekben öröklődött tovább.
A Bǎijiāxìng (百家姓) - "száz család nemzetségnevei" címet viselő X. századi kompiláció 408 egy írásjegyből álló (单姓), valamint 30 két írásjegyből (复姓) álló családnevet vesz lajstromba*; a legkorábbi ilyen jellegű összeállítás. A család ill. nemzetségneveket versszerű, ritmikus formában rendezték el (a könnyebb memorizálás érdekében). Mindazonáltal az elsőként jegyzett családnév nem véletlenül a Zhào (赵), mely történetesen az akkor hatalmon lévő Sòng-dinasztia családneve volt. Ennek megfelelően a soron következő egynémely családnév is szintúgy a kor meghatározó személyiségeinek családneve volt egyúttal ( → 赵钱孙李 朱秦尤許 戚謝鄒喻 魯韋昌馬). Noha az utóbbi kutatások közel 10.000 kínai családnevet azonosítottak, a Bǎijiāxìng által felsorakoztatott családnevek az idők során nem vesztettek jelentőségükből, 90%-a ma is használt.
Eredeti példányban a Bǎijiāxìng nem maradt fenn, ebben a lapok felső hányadában híres történelmi személyiségek illusztrációja kapott szerepet, alatta a szöveggel. Az ismeretlen kilétű alkotó nagyszerűen kombinálta a geneológiát, filológiát, szociológiát alkotásában, mely korának legnépszerűbb művei közé tartozott.
A Bǎijiāxìng a korabeli alapfokú oktatásban is fontos szerepet játszott, miképp a gyermekek a száz család nemzetségneveinek szavalásával kezdték tanulmányaikat, vélhetőleg az identitástudat kialakítása végett, illetve a család fogalma köré szőtt kínai koncepció miatt: a kínaiak voltaképpen egy nagy családra tekintenek magukra - dàjiā (大家)*, melynek családfájában az egyes családnevek egy-egy ágat jelentenek, az élén pediglen a császár áll. Ebből is adódik, hogy a korai kínai művekben az ország - guó (国), és a család - jiā (家) jelentése és definíciója nagyon is hasonló volt; mi több a mai kínai nyelvben is aposztrofálhatunk országra, mint egy "országnyi családra", ergo guójiā-ra (国家).
A kínai családneveket a totemisztikus párhuzamokon kívül is számos forrásból eredeztethetjük. A leggyakoribbakat tekintve, lehet egy adott terület, földrajzi hely, vagy királyság elnevezése (以封地名和国名为姓氏), úgymint a Zhào (赵), Xīmén (西门) - "nyugati kapu", Zhèng (郑) - a hadakozó fejedelemségek korának egy állama, Sū (苏) - a Nyugati Zhōu-kor egy állama.
A családnév egy adott nemzetségfő nevében szereplő írásjegy nemzetségnévként való használata (以祖先名字中的字为姓氏) ugyancsak forrásul szolgálhatott. Ilyen lehetett (állítólag) a misztikus Sárga császár - Huángdì (黄帝) leszármazottjainak nevéből a Yǒu (酉), Qí (祁), Yǐ(已), Téng (滕), Zhēn (箴), Rèn (任), Xún (荀), Xī (僖), Jí (姞), Xuān (儇), valamint az Yī (依) is.
A családnevek származhattak még a (fiú)testvérek közötti korkülönbségre utaló szavakból - Bó (伯) - legidősebb testvér, Zhòng (仲) - második legidősebb testvér, Shū (叔) - fiatalabb testvér, Jì (季) - legfiatalabb testvér.
Családnév lehetett persze egy adott foglalkozás is - Shǐ (史) - történetíró, Cāng (仓) - raktárban betöltött pozíció, Kù (库) - törvényhozásban betöltött pozíció, Sītú (司徒) - hivatalos pozíció a művelt földterületek, telephelyek irányításában (egy másik szótár szerint a korabeli oktatási miniszter), Sīkòu (司寇) - (korabeli) büntetőjogi/igazságügyi miniszter, Sīkōng (司空) - víz- és folyamszabályozási hivatalnok, Sīmǎ (司马) - hadügyi miniszter, Tàishǐ (太史) - asztrológiai, naptárügyi hivatalnok, etc.
* más ejtésben wàn, a szvasztikáról bővebben a fubito.blogspot.com-on
* a baidu szerint később 444 egy írásjegyből állóra, és 60 két írásjegyből állóra bővült* lásd megszólítások a kínai nyelvben
Érdekes bejegyzés!
VálaszTörlésEnnek a 百家姓-nek van olyan változata is, amit 'phagspa írással (八思巴) is kiadtak: http://www.scribd.com/doc/57198949/%E6%96%B0%E7%B7%A8%E5%85%83%E4%BB%A3%E5%85%AB%E6%80%9D%E5%B7%B4%E5%AD%97%E7%99%BE%E5%AE%B6%E5%A7%93
A 司马 Japánban is megvan (pl 司馬凌海
しば-りょうかい vagy 司馬遼太郎 しば-りょうたろう), és még arra is találtam példát, hogy utónévként használatos:
菅谷司馬 (すげのや-しば)
林司馬 (はやし-しめ)
Köszi! Egyébiránt Japánban mennyiben tért el a családnév adás, ugyanígy lehet földrajzi hely, foglalkozás, etc., vagy van valami más eredetük is?
VálaszTörlésAmennyire tudom, ott is földrajzi vagy foglalkozásnevek játszanak, de a családnévviselés csak 1871 óta általános.
VálaszTörlésHa találok valami jó kis összefoglalót, erről is kéne írnom :)
A meidzsi-kor előtti névadási szokásokról azt hiszem a Japán hétköznapjai a szamurájok korában c. könyvben lehet olvasni, csak az meg Mo-on van :)
ゆっくりお願いします!笑
VálaszTörlésKöszi az infókat de egyszerűen belefájdult a fejem ahogy a fekete alapon húztam feljebb a fehér betűket....bar lehet én vagyok hozzá túl fáradt három negyed négykor :")
VálaszTörlés