小儿经 - شِيَوْ عَر دٍ

Xiǎo'érjīng (小儿经 ), vagy  xiǎojīng (arabul شِيَوْ عَر دٍ), "gyermekek írása"/"kis írás", a sinitikus nyelvek (kivált 兰银官话, 中原官话, 东北话) illetőleg a dungáni nyelv (东干语) átírására használt arab írásváltozat, melyet elsősorban Kína iszlám hitű nemzetiségei - Huí (回族), Dōngxiāng (东乡族), Salar ( 撒拉族), valamint a dungánok közép-ázsiai leszármazottai használtak.* Az írásnak területenként eltérő elnevezései lehetnek: xiāojīng (消经), xiāozì (消字), xiǎo'érjǐn (小儿锦), Dōngxiāngwén (东乡文), huíhuíwén (回回文), etc.

A kínai nyelv fonetikus átírására (拼音文字) való törekvések egyik igencsak régi változatáról van szó a xiǎo'érjīng esetében, melynek története az iszlám Kínába érkezének korába - VII. század közepe, Táng-dinasztia alatt - nyúlik vissza.   Az iszlám Kínában való térnyerésével párhuzamosan ugyanis jelentős számú arab, ill. perzsa ajkú etnikumok települtek az országba, melyek az elkövetkező századok során fokozatosan asszimilálódtak a hanokkal - ilyenek a mai huí-k is. A kínai muszlimok 5-6 éves kortól a medresze (مدرسة)‎, a középkori iszlám világ oktatási rendszerében vehettek részt, ahol klasszikus arabot, és a Koránt (古兰经) tanították*. A kínai beszélt nyelvvel ellentétben a kínai írásjegyekkel csak alapfokú viszonyt folytattak, így arab átírást kezdtek használni az egyes kínai nyelven írt szövegekre, vagy épp fordítva,  a Korán fejezeteihez, ergo a szúrák arab szövegeihez írtak jegyzeteket kínaiul a tanulás érdekében; s e folyamat fokozatosan egységes írássá standardizálódott. A xiǎo'érjīng jegyzetek segítettek egy-egy kifejezés megvilágítását, elmagyarázását, valamint a női olvasók számára a szövegek könnyebb megértését is.

A legrégebbi xiǎo'érjīng-gel írt forrást xī'āni Dàxuéxíxiàng Qīngzhēnsì (大学习巷清真寺) mecsetének  egy  i.sz. 740-re datált kőtáblájában találták.* A táblán található Koránból vett részleteket arabul írták, ezzel együtt a tábla alján található egy rövid jegyzet, a templomot építők nevéről, valamint a felirat szövegszerzőjének neve, mely xiǎo'érjīng írással szerepel.

Használatát illetően megkülönböztetünk mecsetformát és mindennapos használatú formát. A mecsetformát  (经堂式) tanulók és imámok használták a mecsetekben, illetve a medreszékben.  Általában jelentős számú arab és perzsa eredetű vallási terminusokat tartalmaz, kínai írásjegyeket ellenben nem használ. Viszonylag egységes, s tulajdonképpen ezt lehet a valódi írásrendszernek tekintetni. Az mindennapos, vagy általános használatú formát (日常文) kevésbé szofisztikáltabbak használtak személyes levelezéseik során, helyenként egy-egy kínai írásjegyet vegyítettek arab írással, főképp nem vallással kapcsolatos témákról, így kevesebb arab és perzsa jövevényszó található bennük. A xiǎo'érjīng ezen formájának változata korántsem egységes, mi több szerzőről-szerzőre változó, miszerint az egyes szerzők mennyire ismerték az arab/perzsa nyelvet, illetve földrajzilag hol helyezkedtek el, azaz milyen saját nyelvjárásnak megfelelően ejtették ki, s írták le e nyelvek szavait.   Gyakorta csak feladó és a címzett tudta egészében értelmezni, miről is van szó az adott levélben, míg mások számára nagy nehézségeket okozott volna e szövegek megértése.

A huíkkal ellentétben a Kína északnyugati területein, úgymint Shǎnxī és Gānsù tartományok élő muszlimok sem a Han Kitabbal kapcsolatos (汉克塔布/هان کتاب) - kínai nyelven írt iszlám szövegek - sem klasszikus kínai nyelvtudással nem rendelkeztek, ekképp ők gyakran használták a xiǎo'érjīnget. Vagyis elsősorban olyanok éltek az arab írás ezen változatával, kik nem tudtak írni/olvasni kínaiul*. A különböző kínai dialektusok megkülönböztetést igényelnének a  xiǎo'érjīngben is, az viszont nem képes jelölni a kínai nyelvben jelenlévő tónusokat, így a szótagok végződéseit  gyakorlatilag lehetetlen megkülönböztetni. Mindenesetre mértékekkel egyszerűbbnek bizonyult a kínai nyelv megjelenítésére, mint a kínai írásjegyek.

Mára (az oktatásból) jószerivel teljesen kikopott, egyrészt a Népköztársaság kikiáltását követően a vidéki területeken való kínai oktatás bevezetése; másrészt a pīnyīn fonetikus átírás csaknem kizárólagos dominanciájából adódóan, vannak viszont törekvések megőrzésére vonatkozólag. A két legelterjedtebb xiǎo'érjīng-kínai szótár a 《中文消经双解噶兑新字典》és a《满俩字典》. (Ráadásul pīnyīn helyett zhùyīn átírású.) Mindazonáltal újdonkeletű használataként titkos/szerelmes levelek írására használták a xiǎo'érjīnget, mivel - akárcsak hajdanán - csak a levelezőpartnerek voltak képesek megfejteni azok tartalmát.

A  xiǎo'érjīng 36 betűt tartalmaz, ebből 4 jelöl magánhangzót. 28 betű származik az arabból, 4 a perzsából, továbbá 4 betűt, mely kizárólag a xiǎo'érjīng abc-jében található meg.

Akárcsak az arab írásváltozatokat, jobbról balra írják, s hasonlatosan a mai ujgurok által használt írásrendszerhez (维吾尔语) minden egyes magánhangzót minden esetben jelöl (szemben számos arab írásváltozattal [perzsa, urdu, etc.], mely nem minden esetben jelöli, ill. elhagyja a rövid magánhangzókat), ami a kínai szótagokban lévő magánhangzók szerepének túlértékeléséből fakadhatott. 

Az arab és perzsa jövevényszavak magánhangzói saját helyesírásukat követik, csak a hosszú magánhangzókat jelölik, a rövideket elhagyják. A sukuun () bár elhagyható perzsa és arab jövevényszavaknál, kínai jelölésének esetében nem. A kivételt ez alól a gyakran használt egy szótagú szavak jelentették, melyekből elhagyhatták a sukuun-t: a 的 és 和 írásjegyek esetében, ha hangsúlyozottan szerepeltek (دِ) és   (حـَ) módon írhatták őket, ellenben ha nem voltak hangsúlyosak, sukuun-nal is megjelenhettek:  (دْ) és (حـْ), vagy sukuun nélkül:  (د) és (حـ). A sukuun ezenkívül a kínai -[ŋ] szótagzárlaltot is jelölhette, noha azt időként a vastag Hatan  (), kasratan (), vagy a dammatan () hangok is helyettesíthették. Több szótagú szavak esetében az 'alif (ـا) végződést, mely a hosszú ā magánhangzót jelölhette, a vastag Hah () helyettesíthette. A pīnyīnhez hasonlóan az egyes szavakat egybe írták, s szünetet tettek közöttük. A šaddah jel   ّ a teljes szótag megkettőzését jelöli, akárcsak a kínaiban használt  々.  A központozás kapcsán egyaránt használhatták az arab, a kínai központozást, vagy a kettőt vegyítve. 

Az emberi jogok nyilatkozta (lásd marslakóiul is):

xiǎo'érjīng: 

kínai fordítás:

"人人生而自由，在尊严和权利上一律平等。他们赋有理性和良心，并应以兄弟关系的精神互相对待。” 

" Minden ember szabadnak született, méltóságában és jogaiban egyenlőnek. Veleszületett értelemmel s jó szívvel, valamint kölcsönös testvéri szellemben kell viseltetniük egymással."

*Később a szovjet írásreformok 1928-tól római, illetve 1953-tól cirill abc bevezetésére utasították a dungánokat, ma is cirill betűket használnak. 

* E melett a Yuán-dinasztia (1279-1368) korában császári alapítású akadémiákat ( 回回国子监 ) hoztak létre a huí-k nyelvének, a perzsa nyelv és a Korán tanulmányozására, mi utóbbit eredeti nyelvén olvasták a fordítással járó esetleges jelentéstartalombeli változás elkerülése végett. 

*Dūnhuángból is kerültek elő ezzel az írásmóddal jegyzett szövegek 

* Egyébiránt megjegyzendő, hogy "a világ muszlimjainak túlnyomó része nem beszél anyanyelvi szinten arabul, hanem csak a vallási szövegeket tudják – nem feltétlenül helyesen, és gyakorta a szöveg megértése nélkül – kiolvasni és/vagy recitálni."

pár példa:

c

 ch

zh

Corpus of "Xiao-Er-Jin" Script of Muslim Chinese: Collection and Digitalization