Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Laoximen: egy lilong utolsó pillanatai

女書 - a nők írása vol.1.

A nǚshū (女书/女書), vagyis a nők írása egy, anyáról lányára továbböröklődött, kizárólag nők által használt egyedi írásrendszer volt, Húnán tartomány déli Jiāngyǒng járásában (江永县), valamint a nem túl messzi területeken, így Guìlín-ban (桂林) is. Eredetileg qīyánshī (七言诗) versformában íródott, mely alkotás vagy összesen hét szótagot tartalmaz, vagy nyolc/négy soros vers soronként hét szótaggal/írásjeggyel. A nǚshū leginkább nászajándékok (婚嫁礼物) tárgyain lelhető fel, így legyezőkön (扇面), kendőkön (布帕), különböző hímzéseken (绣) etc., ebből adódóan elnevezései közé tartozik a xiùzì (绣字), pàshū (帕书) és gēshàn (歌扇) is, de sāncháoshū (三朝书) és zhǐwén (纸文) titulus alatt szintén a nők írását értjük.  

Történetét tekintve, az ősi Kínában a női emancipáció egy kevéssé ismert fogalom volt, s a szebbik nemet kizárták a közoktatás alól, mi több a nők taníttatása afféle extravagáns dolognak számított. A társadalomban betöltött korlátozott funkciójuk nem tette indokolttá az írás-olvasás elsajátítását, így a Qīng-dinasztia (1644-1911) végéig nem is létezett intézményi leányoktatás, pusztán az elit családok engedhettek meg maguknak magántanárokat, s "pazarolhatták" pénzüket leányaik taníttatására (kiművelésük is elsősorban jobb házasodási pozíciójuk elősegítését szolgálta). A szegényebb családok virágai továbbra is illiteráltak maradtak. De nem minden esetben. 

Eredetére vonatkozólag számos elgondolás létezik, gyaníthatóan a Sòng-és a Yuán-dinasztiák alatt is voltak hasonló kezdeményezések (XIII.-XIV. században) mindenesetre jelenleg a Míng-dinasztia vége - Qīng-dinasztia kezdete időszakára (明末清初) szokták volt datálni megjelenését. Az első fennmaradt nǚshū forrás ugynais a Tàipíng-felkelés (太平天国) időszakából (1851-1864) származik, egy bizonyos diāomǔqián (雕母钱) érme egy oldalán használtak nǚshū karaktereket. "天下妇女”、“姊妹一家" állt rajta, vagyis az "Égalatti asszonyai, húgai [mind] egy család" (persze nǚshū karakterekkel).


Egyesek a helyi, déli nemzetiségek (百越), úgymint - zhuàng (壮), yáo (瑶) - szövésmintáiban, kézimunkáiban lévő szimbólumokban vélik felfedezni a nǚshū eredetét,  kissé vadabb verziók a jóslócsontokkal vonnak párhuzamot (甲骨文), az azokba rótt (első kínai) írásos emlékkel való hasonlósága miatt - első ránézésre csakugyan mutat némi hasonlóságot a jóslócsontok írásjegyeivel, de javarészt hànzì-ket lehet felfedezni bennük (egyébiránt még a neolitikus kultúrák kerámián található ábrákat is felhozzák példának, bár ez talán még inkább meredeknek tűnik). Egy további változat szerint ugyancsak a nemzetiségbeli ó-yuè (古越文字) nyelv karaktereinek fennmaradt, illetve továbbfejlesztett variánsaiban van a nǚshū eredete.  Szövegvizsgálatok feltételezik továbbá azt is, hogy az északi Shǎnxī (陕西) tartományból délre vándorolt etnikumok vihették magukkal az ősi írásjegyeket, melyek aztán változásokon mentek keresztül. Egyébiránt a nǚshū használói voltak a nemzetiségeken kívül a han nők is.

Az eredetet illető nemzetiségi legendák (民间传说) sem egységesek, a Jiāngyǒng-i (江永) tradícióban négy változat merült fel:

1., a Yáo hercegnő (瑶姬) adoptálta egy császári ediktumokból (天书). Yáo hercegnő Xī Wáng Mŭ  (西王母), a nyugati anyakirályné - akivel már találkozhattunk a Qī​xī​jié kapcsán - legkisebb lánya volt, ki titokban leereszkedett a halandók világába, és mivel a nyugati anyakirálynő rezidenciáját Yáochí-nek (瑶池) nevezik, ezért magát is Yáo hercegnőnek nevezte az emberek érdeklődésére felelvén. Bántotta, hogy a falucskában élő nők nem tudtak se írni, se olvasni, (egy képletes idiómával élve képtelenek voltak a dīng karakter felismerésére - 目不识丁, ami nem csoda, hiszen akkor még tanga se volt, lásd 丁字裤) ezért egy császári rendelet több ízben is egyszerűsített le nekik, melyek végül már hasonlóságot mutattat az általuk szőtt-font szimbólumokkal. Ezenkívül a helyi dialektust használta fel a szöveg olvasására, éneklésére, és így a falubeli nők egytől-egyig megtanulták olvasni, majd írni ezen írást. És mivel a férfiak nem ismerték, és nem is használták ezt az írást, nǚshū, ergo a nők írása lett a neve. 

2., egy másik történet szerint volt egy nő, ki szült egy leánygyermeket chóngjiǔ (重九) idején (9. lunáris hónap 9. napja), akit ezért Jiǔjīn-nek (九斤) neveztek el. Rendkívüli tehetség volt, ügyesen szőtt-font, és egy  nap oly vad képzete támadt (异想天开), hogy feltalálta a nǚshū-t. 

3., egy Sòng-kori elbeszélés szerint Jīngtián (荆田) nevű falucskában született egy csodálatos leánzó (tehetségében s külcsínjében sem hagyott kívánni valót -才貌双全), akit Húyùxiù-nek (胡玉秀) neveztek. Be is került a császári palota ágyasai közé, de az ott uralkodó hűvös fogadtatás és sok egyéb megpróbáltatás miatt levelet szeretett volna írni szüleinek, végtelen keservit kiönteni, viszont félt is egyben, hogy a töketlen eunuchok felfedezik, ezért az egyes női művészetekben - nǚgōng (女红) - használt szövés-fonás minták alapján hozott létre karaktereket, melyeket ének-formátumban egy sálra varrt bele. Lábjegyezetben meghagyta szüleinek, hogy a helyi vernakurális köznyelv kiejtésében kell olvasni a szöveget. (Az új karaktereket nem ismervén nem tudom, anyjáék hogyan értelmezhették a szöveget, de erre nincs információ.) 

4., a negyedik változat szerint a nǚshū egy bizonyos Pánqiǎo (盘巧) invenciója. Az előzőekhez hasonlóan eme leány is brillírozott, három évesen már éneket zengett, hét évesen szőtt, mindenki csodájára járt. Egyszer azonban helyi hivatalnok kiraboltatta, és valahogy szülei tudtára szerette volna adni azt, így vajúdta ki a nǚshū-t, ugyancsak a női művészetek (女红) szimbolikáján alapulva, majd szeretett kutyájával hazaküldte levelét szülőfalvába. Miután az megérkezett, egy falubeli barátnője vette kézbe a levelet, és rengeteg idejébe telt, mire sikerült dekódolnia azt. Ezek az írásjegyek pedig általa generációról-generációra szállva megőrződtek. 

A nǚshū vagy nǚzì (女字), amit a helyiek chángjiǎowén-nek (长脚蚊), vagyis "hosszú lábú szúnyognak" is ismernek (az írásjegyek alakjából adódóan), s egyike a kevés, nők által használt írásrendszernek (a japán hiragana (ひらがな) történetéről nem sokat tudok, de azt is emlegették onnade (女手), "női kézként", miként elsőként nők körében tett szert népszerűségre, sőt a Genji-t is hiraganával írták, de a hiraganát nem kizárólag nők alkalmazták). Kiindulási területe a már említett Jiāngyǒng járás területe volt, ám "külföldre", vagy távolabbi területekre való házasodások (外地婚嫁) miatt a környező járásokban is elterjedt, így kerül a képbe Guǎngxī, valamint Guìlín is. 

Az eredetre vonatkozó legendák egy közös vonása a női művészetek (女红), a szövés-fonás, aminek valóságalapja is van, ugyanis Jiāngyǒng asszonyai gyakorta együtt dolgoztak, iskoláztatásra nem volt módjuk, így a férfiak által használt írásjegyek (男字elsajátítása nem kis nehézségbe ütközött számukra, ezért is folyamodtak a sajátos nǚshū megalkotásához,  s vélhetően valóban az egyes hímzési szimbólumok is befolyásolhatták az írásjegyeik kialakulását. Alapvetően viszont a kínai írásjegyek, vagyis a hànzì-k (汉字) leegyszerűsítéséről van szó a nǚshū esetében (80%), kisebb része a karaktereknek ismeretlen eredetű (20%); összesen 1700-nál is több karaktert tartalmazott az írás. Ugyanakkor a "négyzet alakú" kínai írásjegyektől eltérően a nǚshū írásjegyeit "rombusz alakúnak" (菱形) tartják.

Az utóbbi évek kutatásai szerint nincs köze a xiāngyǔ-höz (湘语), a  délnyugati mandarinhoz - xīnán guānhuà (西南官话), sem a yáo nemzetiség nyelvéhez (瑶语), ellenben a Jiāngyǒng-ban megőrződött kínai vernakuláris  (- azaz egy közösség elsődleges nyelve, vagy dialektusa -) nyelv - tǔhuà (土话). A kínai nyelv  lolografikus (legalábbis jobb híján annak titulálják), míg a nǚshū fonetikus, vagyis hangjelölő. A valódi használatban lévő 600-700 írásjegy egyenként szótagokat jelöl (ez közel fele a nyelvet lefedő összes szótagnak) - e ponton bizonyos tekintetben hasonlít a hiraganával. Mivel a tǔhuà szó szerint túlságosan tǔ, vagyis jellegzetesen vidéki dialektus, ezért a tónusok száma sem egységes, akár falvanként is eltérő lehet, 4-7 tónus is létezhet. 

A nǚshū a standard kínai írástól - kǎishū (楷书)  - eltérően dőlt, az írásjegyeket alkotó vonások lehetnek pont, ferde vonalak, valamint ívesek is. A kínai írásjegyekhez hasonlóan (a kivételektől eltekintve) a vonásokat fentről lefele, balra jobbra húzzák. 

További jellegzetességek a következő bejegyzésben! 

Megjegyzések

  1. Juj, a 女書! Nagyon érdekes téma, akartam is venni 女書 írásjegyszótárt, de anyagi nehézségek miatt inkább halasztom :) Viszont jó lenne, ha lenne már 女書 fontkészlet:)

    VálaszTörlés
  2. 本当に面白いですよ!Már régóta akartam írni róla valamit. De lesz még folytatása! Wow, az a szótár tényleg ütős lehet!

    VálaszTörlés
  3. Ez az a szótár: 女書字典
    http://www.frelax.com/cgilocal/getitem.cgi?db=book&ty=id&id=NSZD072262

    A 2580 jen nem lenne olyan vészes, de most másra kell a pénz :)


    Várom a folytatást ! (笑)

    VálaszTörlés
  4. Meg lehet azt kapni még olcsóbban (30 yuan) http://book.kongfz.com/15322/127685230/ :)

    Netes szótár sincs sajnos...

    VálaszTörlés
  5. Csak mire Japánba ér, jól megdrágul :)

    VálaszTörlés
  6. A 声調-t jelölik ezzel az írással, vagy nem foglalkoznak vele különösebben? :)

    VálaszTörlés
  7. Mármint maguk az írásjegyek? Egyelőre még nem találtam erre vonatkozólag adatot, van itt egy kép:
    http://image.baidu.com/i?ct=503316480&z=&tn=baiduimagedetail&word=%C5%AE%CA%E9%B4%CA%B5%E4&in=24440&cl=2&lm=-1&pn=2&rn=1&di=48555631740&ln=1455&fr=bk&fm=bk&fmq=1322157970102_R&ic=&s=&se=&sme=0&tab=&width=&height=&face=&is=&istype=#pn6&-1&di50519868360&objURLhttp%3A%2F%2Fwww.reader8.cn%2Fdata%2Fuploadfile%2Fbook%2Fuploadfile%2F201004%2F20100417072252943.jpg&fromURLhttp%3A%2F%2Fwww.reader8.cn%2Fbook%2F20100417%2F167343.html&W500&H771
    Lehet, hogy a pontoknak van ebben valami szerepe?

    Picsába, kéne az a szótár! :)

    VálaszTörlés
  8. Annyit megtudtam,hogy egy 字 több megegyező vagy hasonló hangzású szó lejegyzésére is használatos - a zenei hangsúlyok is lehetnek különbözőek.

    P az eredetileg pu33 kiejtésű 歩 jelentésű 字-t a következő szavak lejegyzésére is használhatják:
    pu44 夫, pu21 布 stb.

    VálaszTörlés
  9. Köszönöm az infót! "egy 字 több megegyező vagy hasonló hangzású szó lejegyzésére is használatos" - igen, ez látszik is azon a linken. Majd érkezik a folytatás is valamikor a nem túl távoli jövőben... De addig is szívesen veszek bármi adalékot! 笑

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…