Doufukuai

Volt már szó különböző számjegy- í rásjegy variánsokról a blogon, ezúttal viszont egy azoknál is kevésbé ismert rendszerrel lesz szó, mégpedig a Sūzhōu-számokról (Sūzhōu mǎzi, 苏州码子), mi utóbbiak még az arab számok megjelentése előtt voltak használatban Kína egyes területein. Ezen számjegyeket különböző forrásokban mint huāmǎ (花碼), cǎomǎ (草碼), jīngzǐmǎ (菁仔碼), fānzǐmǎ (番仔碼) és shāngmǎ (商碼) elnevezésben kerültek említésre. Eredendően valóban Sūzhōu  városából származó rendszerrel van szó, innnen ered az elnevezése is. A Sūzhōu-számok az ún. számolópálca jelölésrendszer egyik legtovább használatban maradt változata, tulajdonképpen a Déli-Song számlópálcából (ergo az abakusz, vagy kínaiul suànpán 算盘 számlálóeszköz) eredeztethető helyiértékes számábrázolási mód. Az eredendően tehát Sūzhōu illetve Hángzhōu városaiban használt számjelölési rendszert elősosorban a gyors számítási műveleteket igénylő kereskedelmi tevénykenységek, mint elszámolás és könyvelés végzése közben alka

Nőnap alkalmából néhány családtaggal kapcsolatos 女 gyökös írásjegyet szemeztem ki, japán és kínai olvasattal, illetve jelentéssel: 嫁 よめ / jià : nő + ház = menyasszony, meny, kínaiban feleségül menni 姉 あね / nő + piac = nővér 妹 いもうと / mèi nő + végső, utolsó = húg 娘 むすめ/ niángnő + jó, jóságos = leánygyermek, a kínaiban asszony, mama, anya 婦人 ふじん / fùrén nő+ seprű/ (?) felnőtt nő, hölgy, kínaiban férjes asszony [妇人] 姑 しゅうとめ / gū nő + idős = anyós, kínaiban lány, apa/férj nővére, apáca 姪 めい/ zhí nő + végtelenül, szuperlatívusz = unokahúg, kínaiban önmagában 侄 unokaöcs 侄女 unokahúg 姫 ひめ/ jī nő + óriási = hercegnő kínaiban hercegnő/konkubin 婿 むこ / xù nő + 胥. A 女 + 胥 kombóra azt a kínai magyarázatot találtam, hogy a nőgyök a felségre utal, míg a 胥 sürgő-forgó, nagyon elfoglalt, a családtagokkal foglalkozni nem tudó emberre, ugyanis a régi Kínában gyakori volt, hogy a menyegző után a férj katonai kötelességeiből adódóan évekre tartó szolgálatba ment, így esetenként má

Kínában számos dolog ötre jön ki, úgymint az öt szent hegy (Taishan 泰山, Hengshan 衡山, Huashan 华山, Hengshan 恒山, Songshan 嵩山), a Song-dinasztia öt nagyszerű porcelánégető kemencéje (汝窑, 官窑, 哥窑, 钧窑, 定窑), az öt alapvető gabonafajta (五谷), az öt elem (五行), az öt erény (五德), sőt, még a tervgazdálkodás is ötéves ciklusokat ölel át (中国五年计划); mindezeken túl van még öt híresen elcseszett írásjegy is - wǔdà zhùmíng cuòbiézì (五大著名错别字).  Ha figyelmesek vagyunk, szerte Kínában, különböző kolostorokban, császári palotákban az elrontott szövegeknél a biǎn 匾 írásjegyét vehetjük észre, mely felhívja erre a figyelmet. Ezeket a hibákat ráadásul kivétel nélkül császárok vagy éppen híres írnokok ejtették, hiába, a kínaiak is hibázhatnak, ha írásjegyekről van szó; persze nem eget rengető tévesztések, inkább csak vonáshibák, ámde a hiba az hiba , akárhogy is vesszük. Különösképp, hogy nem egy út melletti fába vannak vésve, de szent templomokban, vagy éppen császári sírhelyekben.  Az első híres elr

A kínai írásjegyek fejlődése során az azonos írásjegyek kombinációja egy általános metódus volt (从, 比,炎 朋,赫,林); mindazonáltal a három azonos írásjegyből álló összetételek már ritkábbnak számítanak, ezekből következik az első felvonás. 犇 bēn: 3 db marha (牛) → siet, rohan, vágtat  赑 bì: 3 db kagyló (贝) → 1., fizikálisan megerőlteti magát 2., egy legendabeli, teknősszerű kreatúra, Bì​xì ( 赑屃 ) 骉 biāo: 3 db ló (马) → egy csoport ló vágtatásának alakja 猋 biāo: 3 db kutya (犬) → 1., rohanó kutyák alakja 2., forgószél  麤 cū: 3 db szarvas (鹿) → durva, nyers, elnagyolt, otromba (a 粗 egy variánsa)  毳 cuì: 3 db szőr, pihe (毛) → 1., finom állati szőr 2., [összetételekben] állati szőrből font szerzetesi ruhanemű ( 毳 褐), függöny ( 毳 帘), etc. 3., bunda, prém 4., gyapjúból készült termék  轟 hōng: 3 db kocsi, jármű (車) robogás, dörej, moraj, bumm (ma már főképp csak a következő egyszerűsített változatban szerepel: 轰 )   畾 lěi: 3 db termőföld (田) → falakkal k

Ha megfigyeljük a kínai érméket és bankókat etc., láthatjuk, hogy a hagyományosan számjegyekre vonatkozó írásjegyek helyett eltérőek szerepelnek rajtuk: ugyanis minden számokra vonatkozó írásjegynek van egy pénzügyi téren használt bonyolultabb írásjegyváltozata - dàxiě (大写). egy 一 → 壹 yī kettő 二 → 贰 èr három 三 → 叁 sān négy 四 → 肆 sì öt 五 → 伍 wǔ hat 六 → 陆 liù hét 七 → 柒 qī nyolc 八 → 捌 bā kilenc 九→  玖 jiǔ tíz 十 → 拾 shí száz 百 → 佰 bǎi ezer 千 → 仟 qiān  pl.: 3564 yuan = 叁仟伍佰陆拾肆圆 A számokon kívül azt is észrevehetjük, hogy a yuan írásjegye 元 helyett a 圆 szerepel, mely utóbbi hétköznapi életben kerek, gömbölyű-t jelent, érméken és bankókon viszont yuan értelemben használatos. (Pl.: 银圆 = ezüstpénz)   Arra vonatkozólag, hogy miért is volt ezen írásjegyek bevezetésére szükség, több lehetséges magyarázat is létezik:  1., 'Guō Huán korrupciós esete' (郭桓贪污案): a Míng-dinasztia (1367-1644) elején, egészen pontos

 A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子) , Lǚ ​ shì ​ Chūn ​ qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazott

Japántanulás során a kínai írásjegyek ismerete nagy előnyt jelenthet az írás-olvasást illetőleg és vica versa, mindazonáltal akadnak kivételek is, mikor egyes írásjegyek/összetételek kapcsán igencsak eltérő jelentést fedezhetünk fel a japán, és a kínai nyelvben.  Ezekből következik pár példa. Először a japán, aztán a kínai olvasat ill. jelentés.  愛人 (あいじん) - szerető ≠  爱人 (àiren) férj/feleség, kedves [Kínában a szerető az mondjuk az 二奶 , vagy a  小三 ] 石頭 (いしあたま) - túl merev gondolkodású, szellemileg hajthatatlan ≠  石头 (shítou) - kő, kavics 暗算 (あんざん) - fejben számolni ≠  暗算 (ànsuàn) - ármánykodni, összeesküvést szőni  一味 1.（いちみ）résztvevő, bandatag 2. (ひとあじ ) - különleges, sajátos íz/tulajdonság ≠  一味 (yīwèi) - egyszerűen, csupán/vak, vakbuzgó módon   得体 (えたい) - természet, jellem, karakter ≠ 得体 (détǐ) - alkalomhoz illő, megfelelő, adekvát  演出 (えんしゅつ) - színdarabot rendezni ≠ 演出 (yǎnchū) - színdarabban szerepelni, előadni, performansz,  遠慮 (えんりょ) - ö

Kissé furcsán hangzik. A minap azonban beleütköztem a 米国/べいこく kifejezésbe, mely a alatt a " rizs országát " is érthetnénk. Természetszerűleg valamelyik kelet-ázsiai, de legalábbis ázsiai országra asszociáltam volna, így igen meglepődtem, amikor a szótárban Amerika állt a jelentés mellett.  Amerika a rizs országa?!  egy japán fórumozó is fennakadt ezen: “アメリカはなぜ「米国」－米の国なのでしょう？米を主食としている国ではないのにどうして米の国なのでしょう。"  Amerika [a rizs országa] -hogy lehet a rizs országa? A rizsre nem meghatározó ételként tekintő ország hogyan lehet a rizs országa?! Hát ez az.  A válaszért ráadásul Kínába kell visszamenni.  Ám először is tudniillik, Amerika ugyebár Americo Vespucci után kapta nevét, aki 1501-1502 körül kijelentette: új földrészről van szó Amerika esetében. Martin Waldseemüller német térképész 1507-es világtérképén nevezik először Amerikának az új kontinenst.   Néhány évtizeddel később, az olasz jezsuita, Matteo Ricci (利玛窦) atya 1582-ben Dél-Kínába,

Kínai marslakónyelvezet , forró írásjegyek ( 热字 ) második felvonás. 巭 a pingvin kiejtése, ill. hangsúlyai nem tisztázottak, lehet bu (ㄅㄨ) és pu (ㄆㄨ) is. A 功 és 夫 írásjegyiből áll, 'tanulás' értelemmel bír. Egyik oldalon azt találtam a Kāngxī-ból halászták, egy másikon, hogy hanjából (韩国汉字). Úgy emlékszem, valamelyik kommentben is szerepelt már, de meg nem mondom, melyik bejegyzésnél.  槑 méi: két hülye együtt 呆 + 呆 nagyon hülye (kétszeresen hülye). 你太槑了, 上次把手机掉到游泳池, 这次又掉到厕所里了- 'te tényleg seggtitán vagy, múltkor az úszómedencébe ejted a telefonod, most meg a vécébe'. Shǎnxī nyelvjárásból származik, ahol gyakorta mondják 槑怂, 槑得很，老槑, etc.; minden esetben hülyét, idiótát jelöl, esetlegesen gyerekeknek szokták még mondani, persze ily mód jóval kevesebb éllel.  烎 yín: a kínai gémerek fejlesztése, a játékvilág zsargonjából került a szlengbe, vélhetően a játékosok saját kivételes képességeik jelzőjeként, vagy az adott játékban beállt szituációra értették, a

A kínai internetes nyelvhasználatról , illetve internetszlengről többször is esett már szó, és még fog is, hiszen napról-napra fejlődő jelenségről van szó. A kínai internet virtuális nyelvkovácsai gyakorta rég elfeledett, vagy kevéssé használt írásjegyeket porolnak le, s állítanak újra hadrendbe, irányt adva ezzel az új trendeknek,  vagy pusztán a cukiság manifesztálódásának. Jelen sorozatban ezekből fogunk mazsolázni.  兲 tiān: a 天 (ég) írásjegyének egy korábbi változata, mely fentről lefele olvasva a 王 (wáng), ill. a 八 (bā) alkotóelemekből összeállva 王八 -t (wángbā), vagyis teknősbékát , ill. a teknősbéka fiát adja (王八蛋) - mely alatt felszarvazott férfit, valamint fattyúgyermeket értünk.  氼 nì: egy ember 人 kerül a víz 水 alá, ergo elsüllyed, víz alá kerül. 瞬间狂风暴雨，路上的行人马上成了“水人”。- szemvillanást hatalmas vihar kerekedett, a járdán sétáló embereket máris majd' elnyelte a víz. 砳 lè: egyik érdekes magyarázat szerint két kavics 石-石összecsendülése kellemes, vidám hang