Doufukuai

A közelgő  Qīngmíng jié ünnepe alapvetően nem a lakmározásról szól, viszont az erre az ünnepre szánt étkekből sincs hiány (hánshíjié shípǐn [寒食节食品] qīngmíng ünnepekor fogyasztott hideg kaják) s valamennyi tartománynak megvan a maga jellegzetes ételkölteménye: Jiāngnán (江南) régió, vagyis a Jangce alsó folyása menti tartományokban  qīngtuán -ként (青团) nevezik a zöld, ragacsos rizsgombócokat, melyet édesbab pasztával töltenek. Zhèjiāng, Jiāngxī és Ānhuī provinciákban terítékre kerülhet még a  qīngmíngguǒ (清明果), ami voltaképpen egy sarló-formájú qīngtuán sült töltelékkel; míg a  qīngmíngluó (清明螺), vagyis a qīngmíng- csigát főképp délen fogyasztják. A  sǎnzi (馓子) északon és délen egyaránt népszerűségnek örvend, mi utóbbinak számos más elnevezése is akad - jùnǚ (粔籹), xìhuánbǐng (细环饼) niǎntou (捻头) -, a vékony csíkokra vágott tésztát olajban ropogósra sütik, közkedvelt csemege.  A felsorolt (és többnyire zöld sz...

Xiǎo'érjīng (小儿经 ), vagy  xiǎojīng (arabul شِيَوْ عَر دٍ), "gyermekek írása"/"kis írás", a sinitikus nyelvek  (kivált  兰银官话 ,  中原官话,   东北话 ) illetőleg a dungáni nyelv (东干语) átírására használt arab írásváltozat, melyet elsősorban Kína iszlám hitű nemzetiségei - Huí (回族), Dōngxiāng (东乡族), Salar ( 撒拉族), valamint a dungánok közép-ázsiai leszármazottai használtak.* Az írásnak területenként eltérő elnevezései lehetnek: xiāojīng (消经), xiāozì (消字), xiǎo'érjǐn (小儿锦), Dōngxiāngwén (东乡文), huíhuíwén (回回文), etc. A kínai nyelv fonetikus átírására (拼音文字) való törekvések egyik igencsak régi változatáról van szó a xiǎo'érjīng esetében, melynek története az iszlám Kínába érkezének korába - VII. század közepe, Táng-dinasztia alatt - nyúlik vissza.   Az iszlám Kínában való térnyerésével párhuzamosan ugyanis jelentős számú arab, ill. perzsa ajkú etnikumok települtek az országba, melyek az elkövetkező századok során fokozatosan asszim...

Guǎngxī, Guìzhōu és Húnán tartományok határvidékein találhatók nagy számban a mintegy 2.5 millió főt számláló dòng nemzetiség falvai, kiknek építészetének ismertetőjegyeihez tartoznak a falukapuk, dobtornyok, operaszínpadok, valamint a híres fedett, "szél- és esőhidak" mellett a gerendaszerkezetes, cölöpökön, vagy oszlopokon álló lakóházak is. A dòng házak döngölt kavicsos alapra felhúzott faszerkezete igen jól alkalmazható az egyenetlen terepre. A tipikus lakóház meglehetősen tágas, noha két nemzedéknél többen nem laknak benne. Általában három szintesek, s vízszintesen három oszlopközre tagolódnak. A gerendákat tartó oszlopok vagy cölöpök a belső térelválasztóktól függetlenek, csontvázszerű szerkezetet alkotnak. A ház főtömbje közel 2 méteres magasságban áll, s az alatta lévő teret a háziállatok tartására, vagy raktárnak használják.  A külső falakat festetlen, fűrészelt fából készítik, amely az idő előrehaladtával sötét árnyalatot kap. A gerendákat vé...

Kína délnyugati Sì​chuān (四川 ), Yún​nán (云南 ) Guì​zhōu (贵州), valamint Guǎng​xī (广西 ) tartományainak rurális területein él elszórtan az yí - nemzetiség ( 彝 族), mintegy nyolc millió fővel. Főképp földműveléssel, illetv e pásztorkodással foglalkoznak, nyelvük - nuòsū yǔ (诺苏语) a sino-tibeti nyelvcsalád tibeto-burmai ágához tartozik, igen közel áll a burmai nyelvhez. Ismertetőjegyeik közé tartozik a tigris-, és tűzkultusz, valamint a fekete szín imádata, s legtöbb ünnepük a felsoroltak köré csoportosul; ezek közé tartozik a fáklyafesztivál - huǒ ​ bǎ jié ( 火把节) is. A huǒ ​ bǎ jié tekinthető valamennyi közül a legfontosabbnak, és legszélesebb körben ápolt tradíciónak, pusztán vallásukban betöltött szerepe miatt is. Az yí hagyományok szerint a fáklyafesztivál a hatodik holdhónap huszonnegyedik napjára esik, a luniszoláris naptárrendszerből adódóan. A fáklya a melegségérzet, illetve a napfény szimbolikájával bír számukra, mely kivezette az ősi embereket a sötét időkből. Számos le...

Egyéb rövid dokumentumfilmek az előbbiekben tárgyalt Mósuō -k társadalmáról.

Maradva Yúnnán ​​-nál, egy másik kínai nemzetiség, a 摩梭 Mósuō-k egyedülálló matriarchális társadalmának egy szintén érdekes tradíciójára, a zǒuhūn-ra​ ( 走 婚, egyéb elnevezésben Ā​xiàhūn​ 阿夏婚) vagyis a "gyalogló-házasságra" lesz kitérő. A zǒuhūn voltaképpen egy yī​yè​qíng​ ( 一夜情), " egy éjszakás érzelem ", s arról szól, hogy házasságkötésnél a férfi elgyalogol az ara házába, ott tölti az éjszakát, majd a felkelő nappal együtt távozik, látszólag a promiszkuitás jellegét öltve, ám nem pusztá n erről van szó. Hagyományosan a Mósuō​​ asszonyok tetszőlegesen meginvitálhatták magukhoz egy éjszakára a férfit, ki iránt érdeklődést mutattak, viszont ezen afférok többnyire titokban, s az éj leple alatt zajlottak: a férfi sötétedés után érkezett [a 11-es buszon (十一路车), mely alatt a modern szle ngben lábbusz értendő, ergo a saját lábán, innen a "gyalogló házasság" elnevezés]; és a rózsaujjú hajnal cirógatásával távozott a kora reggeli órákban. Tehát a Mósuō höl...

Pō​shuǐ​jié​ 泼水节 - vízöntő fesztivál - Délkelet-Ázsia újévi ünnepe, melyet Burmában, Laoszban, Thaiföldön (- songkran ), valamint Yún​nán​-ban (云南) Kína déli tartományában celebrálnak, április 14-16 közötti napokon. Az ünnep alapvetően a béklyók nélküli vad mulatozásról szólt, akárcsak keresztény kultúrkörben a carne vale, a hús elhagyása, ergo a karnevál (nálunk farsang farka ); s az tradíció nevéhez méltóan igen könnyen csuromvizes lehet az, ki ez idő alatt e vidékek bármelyikére téved. Yún​nán-ban a Pō​shuǐ​jié​ kiváltképp a Dǎi-ok ( 傣 族 ), Dé​'áng-ok​ ( 德昂 族), valamint az Ā​chāng​ ( 阿昌 族) Theravāda buddhista nemzetiségek számára jelentős ünnep, mely egyéb elnevezésében " Buddha megmártózásának " ünnepeként is ismert. A legendát illetően réges-régen élt egy démon, ki nem győzte molesztálni a Dǎi népeket, ráadásul minden évben egy nőt követelt mag ának. S noha e démon a frusztrált Dǎi-ok szemében lángoló gyűlölettől égett, effektíve tehetetlenek voltak vele ...