火把节

Kína délnyugati Sì​chuān (四川 ), Yún​nán (云南 ) Guì​zhōu (贵州), valamint Guǎng​xī (广西 ) tartományainak rurális területein él elszórtan az yí-nemzetiség (彝族), mintegy nyolc millió fővel. Főképp földműveléssel, illetve pásztorkodással foglalkoznak, nyelvük - nuòsū yǔ (诺苏语) a sino-tibeti nyelvcsalád tibeto-burmai ágához tartozik, igen közel áll a burmai nyelvhez.

Ismertetőjegyeik közé tartozik a tigris-, és tűzkultusz, valamint a fekete szín imádata, s legtöbb ünnepük a felsoroltak köré csoportosul; ezek közé tartozik a fáklyafesztivál - huǒ​bǎjié (火把节) is. A huǒ​bǎjié tekinthető valamennyi közül a legfontosabbnak, és legszélesebb körben ápolt tradíciónak, pusztán vallásukban betöltött szerepe miatt is. Az yí hagyományok szerint a fáklyafesztivál a hatodik holdhónap huszonnegyedik napjára esik, a luniszoláris naptárrendszerből adódóan.

A fáklya a melegségérzet, illetve a napfény szimbolikájával bír számukra, mely kivezette az ősi embereket a sötét időkből. Számos legenda kapcsolódik a fáklyafesztiválhoz. A legismertebb az yí -k sāní (撒尼) ágának interpretálása: az Apan (阿番) nevű isten mindig is kegyes volt az emberekhez. Öt fajta gabonát adományozott a Földnek, így az emberek bőségben éltek, viszont az Ég királya nem nézte túl jó szemmel a halandók boldogságát, jobbnak látta a gonosz Dali (大力) istent megbízni a termés elpusztításával. Az álnok Dali földi szférába szállását követően miheztartás végett lebirkózott, majd földhöz ragadott egy bivalyt. Ekkor a hős Duorezi (阿惹姿) kihívta Dali-t, majd vereséget mért rá. Menekülőfélben, Dali bosszúból hamvakat szórt szét, melyből ezernyi fajta kártevő kelt életre, s az emberek, hogy megfékezzék a bajt, fáklyákat gyújtottak, ekképp űzték el őket. Ennélfogva az yí-k fáklyaünnepükön fáklyákat gyújtanak, birkóznak, továbbá bivalyküzdelmeket rendeznek.

Emellett persze számos változata van a történetnek, miként az eltérő nemzetségek eltérő kulturális hagyományokkal, eltérő spirituális megértéssel rendelkeznek. Ami viszont valamennyi nemzetség számára evidens, hogy természeti jelenségként tűzre, mint a misztikus ősök egyikére tekintettek. Az ősi, primitív kultúrák különös jelentőséget tulajdonítottak a tűz számára, s annak szakrális tartalma öröklődött tovább az yí-k hagyományaiban is.

Az yí-k értelmezésében a tűz természetfeletti erőt testesít meg, mely elűzheti a gonosz lelkeket, szellemeket, a tűzzel való különleges kapcsolatuk miatt sokszor a "tűz népének" (火族) tekintenek magukra.

A fesztivál során fáklyatüzet gyújtanak a házak előtt, a falvak bejáratánál pediglen egy óriási "fáklyatornyot" építenek; általában fenyőágakból, más egyéb száraz gallyakból, tűzifából, több mint húsz méter magasan, s virágokkal, gyümölcsökkel dekorálják. Vacsorát követően, az est leszállta után, a falvak teljes lakossága ceremoniális ruházatot öltve a fáklyatorony köré gyűlnek, majd a torony meggyújtását követően éljenzésben és hangos kiáltozásban törnek ki, melyet rituális tánc kísér a lakosság fiatalabb tagjainak részvételével. Szintén az este folyamán kerülnek megrendezésre a birkózó-mérkőzések, valamint a bivalyok küzdelmei is.

A fáklyafesztivál mára igencsak ismertté vált, egyesek, mint "Kelet karneváljára" tekintenek rá.

Az yí-k tűztánca:

Dokumentum film a fáklyafesztiválról, illetve az yí-k-ről:


Azaz yí-k írásbeliségéről: http://fubito.blogspot.com/2011/01/ji-iras.html