Doufukuai

Kína délnyugati Sì​chuān (四川 ), Yún​nán (云南 ) Guì​zhōu (贵州), valamint Guǎng​xī (广西 ) tartományainak rurális területein él elszórtan az yí - nemzetiség ( 彝 族), mintegy nyolc millió fővel. Főképp földműveléssel, illetv e pásztorkodással foglalkoznak, nyelvük - nuòsū yǔ (诺苏语) a sino-tibeti nyelvcsalád tibeto-burmai ágához tartozik, igen közel áll a burmai nyelvhez. Ismertetőjegyeik közé tartozik a tigris-, és tűzkultusz, valamint a fekete szín imádata, s legtöbb ünnepük a felsoroltak köré csoportosul; ezek közé tartozik a fáklyafesztivál - huǒ ​ bǎ jié ( 火把节) is. A huǒ ​ bǎ jié tekinthető valamennyi közül a legfontosabbnak, és legszélesebb körben ápolt tradíciónak, pusztán vallásukban betöltött szerepe miatt is. Az yí hagyományok szerint a fáklyafesztivál a hatodik holdhónap huszonnegyedik napjára esik, a luniszoláris naptárrendszerből adódóan. A fáklya a melegségérzet, illetve a napfény szimbolikájával bír számukra, mely kivezette az ősi embereket a sötét időkből. Számos le

A Mò​chóu​hú​ (莫愁湖) Nanjing igen híres, s voltaképpen attraktív tavacskája, így muszáj volt már lecsekkolnunk végre. A tóhoz kapcsolódó legenda szerint a Déli és Északi dinasztiák korában élt egy gyönyörűséges leánzó, Mò​chóu, ki a Jīn​líng​ ( 金陵, Nanjing régebbi elnevezése) beli Lu család sarjához ment hozzá, s szült neki gyermeket. Boldogan éltek, mígnem férjét rekrutálták, ugyanis azóta semmi hír nem érkezett felőle, ergo Mò​chóu keble csókolatlan hűlt, s végtelen magányában tóvá változott. A lány hűsége szeretett férje iránt ösztönözte a helyieket arra, hogy róla nevezzék el a tavat. A tóhoz igen nagy park tartozik, igazán kellemes kikapcsolódást nyújthat, afféle oázis a környező betondzsungelben. A park északi részén fekszik Mò​chóu rezidenciája (melyet 1793-ben renováltak), s itt található a Qing-kori nevezetes, szomorú márványszobor is, mely a tó jelképe is egyben. cím: No. 132 Shuiximen Avenue 南京水西门大街132号 megközelítés: 78-as busz belépő: 27 yuan/diákival 13,5

Pō​shuǐ​jié​ 泼水节 - vízöntő fesztivál - Délkelet-Ázsia újévi ünnepe, melyet Burmában, Laoszban, Thaiföldön (- songkran ), valamint Yún​nán​-ban (云南) Kína déli tartományában celebrálnak, április 14-16 közötti napokon. Az ünnep alapvetően a béklyók nélküli vad mulatozásról szólt, akárcsak keresztény kultúrkörben a carne vale, a hús elhagyása, ergo a karnevál (nálunk farsang farka ); s az tradíció nevéhez méltóan igen könnyen csuromvizes lehet az, ki ez idő alatt e vidékek bármelyikére téved. Yún​nán-ban a Pō​shuǐ​jié​ kiváltképp a Dǎi-ok ( 傣 族 ), Dé​'áng-ok​ ( 德昂 族), valamint az Ā​chāng​ ( 阿昌 族) Theravāda buddhista nemzetiségek számára jelentős ünnep, mely egyéb elnevezésében " Buddha megmártózásának " ünnepeként is ismert. A legendát illetően réges-régen élt egy démon, ki nem győzte molesztálni a Dǎi népeket, ráadásul minden évben egy nőt követelt mag ának. S noha e démon a frusztrált Dǎi-ok szemében lángoló gyűlölettől égett, effektíve tehetetlenek voltak vele