泼水节

Pō​shuǐ​jié​ 泼水节 - vízöntő fesztivál - Délkelet-Ázsia újévi ünnepe, melyet Burmában, Laoszban, Thaiföldön (-songkran), valamint Yún​nán​-ban (云南) Kína déli tartományában celebrálnak, április 14-16 közötti napokon. Az ünnep alapvetően a béklyók nélküli vad mulatozásról szólt, akárcsak keresztény kultúrkörben a carne vale, a hús elhagyása, ergo a karnevál (nálunk farsang farka); s az tradíció nevéhez méltóan igen könnyen csuromvizes lehet az, ki ez idő alatt e vidékek bármelyikére téved.

Yún​nán-ban a Pō​shuǐ​jié​ kiváltképp a Dǎi-ok (傣族), Dé​'áng-ok​ (德昂族), valamint az Ā​chāng​ ( 阿昌族) Theravāda buddhista nemzetiségek számára jelentős ünnep, mely egyéb elnevezésében "Buddha megmártózásának" ünnepeként is ismert.

A legendát illetően réges-régen élt egy démon, ki nem győzte molesztálni a Dǎi népeket, ráadásul minden évben egy nőt követelt magának. S noha e démon a frusztrált Dǎi-ok szemében lángoló gyűlölettől égett, effektíve tehetetlenek voltak vele szemben, képtelenek voltak ugyanis kárt okozni benne, oly jól védte magát. Likvidálásnak módjáról pedig nem keringtek információk.

Egészen míg a démon soron következően a hetedik asszonya színre nem lépett, ki igen éles elmével volt megáldva: elcsábította, majd kellőképpen bonyolultra itatta az ördögöt, ki enyhén illuminált tudatállapotában elkotyogta neki titkát: csak önnön hosszú sörényének nyakára kötésével lehet megtörni erejét.

Az okos asszony azonmód értesítette hat sorstársát, kik suttyomban hajkozmetikai beavatkozásban részesítették a bekarmolt démont: megfosztották fürtjeitől, és szorosan annak nyakára tekerték azokat. Ugyanakkor egy démon elleni szabotázsakció ellenben bárkit könnyedén kibillenthet lelki harmóniájából, így a nagy kapkodás során véletlen a földhöz vágódott a démon hajkoronájától megfosztott feje, mely hirtelen zabolátlan lángokra lobbant.

A leánzók hiába locsolták vízzel a gaz ördög rút főjét, hasztalan volt, s a tűznyelvek nem csitultak. Ekkor egy közülük merészül a gonosz szellem fejére tette kezét, mire lám a tűz kialudt. De amint elvette azt, újra lángokba borult.

Nem adatott egyéb alternatíva, fogni kellett a démon fejét valamelyik nőnek, az idők végezetéig, így a leánok évenkénti rotációban jöttek fogni a démon fejét. Mind érezték, hogy az ördög feje mocskos bűnökben tobzódik, így az ördög fejét kezében tartó aktuális nő mellett mindig volt egy másik, ki vízzel öntözte annak testét, hogy ezzel mossa le a démon bűneit róla.

E hét bátor szívű hölgyemény megemlékezése végett ezért a Dǎi-naptár hatodik hónapjának 24. és 26. napja között minden évben nagyszabású ünnepségeket rendeznek nemzetségükben egymást követő generációk nagy száma óta, egészen a mai napig.

Sőt mi több, napjainkban már egy oltári nagy bulinak számít!

Yún​nán​-ban elsősorban a Xīshuāngbǎnnà​​​​ Dǎi autonóm régióban (西双版纳傣族自治州) ünneplik, mely elképesztő természeti gazdagságnak örvend, s gyakorta állatok- (动物之国), vagy növények királyságának(植物之国) titulálják.

Az 1980-as évek óta a prefektúra turizmusa óriási fejlődésen ment keresztül, és mára népszerű úti céllá nőtte ki magát. Eredeti thai neve - Sípsɔ́ng - "tizenkettőt" jelent, a Pǎnnǎ pediglen "ezer rizsföldet". A hat nagy teahegy (六大茶山) szintén e régióban lokalizálódik, s innen származik a híres Pǔ​'ěr​chá​ (普洱茶) is.

Hasznos tippek egy tripre vonatkozólag: lonelyplanet

Mesék az ünnepről itt, valamint itt érhetőek el.