Bejegyzések

Qingming ünnep címkéjű bejegyzések megjelenítése

Színes rizs az ősöknek - 五色糯米饭

Kép
A közelgő  Qīngmíng jié ünnepe alapvetően nem a lakmározásról szól, viszont az erre az ünnepre szánt étkekből sincs hiány (hánshíjié shípǐn [寒食节食品] qīngmíng ünnepekor fogyasztott hideg kaják) s valamennyi tartománynak megvan a maga jellegzetes ételkölteménye: Jiāngnán (江南) régió, vagyis a Jangce alsó folyása menti tartományokban  qīngtuán -ként (青团) nevezik a zöld, ragacsos rizsgombócokat, melyet édesbab pasztával töltenek. Zhèjiāng, Jiāngxī és Ānhuī provinciákban terítékre kerülhet még a  qīngmíngguǒ (清明果), ami voltaképpen egy sarló-formájú qīngtuán sült töltelékkel; míg a  qīngmíngluó (清明螺), vagyis a qīngmíng- csigát főképp délen fogyasztják. A  sǎnzi (馓子) északon és délen egyaránt népszerűségnek örvend, mi utóbbinak számos más elnevezése is akad - jùnǚ (粔籹), xìhuánbǐng (细环饼) niǎntou (捻头) -, a vékony csíkokra vágott tésztát olajban ropogósra sütik, közkedvelt csemege.  A felsorolt (és többnyire zöld színű) édeskés harapnivalókon kívül létezik egy színpompásabb is, a wǔs

杜牧: 清明

清明时节雨纷纷 qīng míng shí jié yǔ fēn fēn 路上行人欲断魂 lù shàng xíng rén yù duàn hún 借问酒家何处有 jiè wèn jiǔ jiā hé chù yǒu 牧童遥指杏花村 mù tóng yáo zhǐ xìng huā cūn Dù​ Mù​ 杜牧 (803-852) Tang-kori költő Meglehetősen szabados fordításomban: Qingming idején az esők egymást érik, a sétáló népek a szellemek végét remélik. Kérdem én, a bort merre mérik? A pásztorlegény ujja Xìng​huā​ felé tér ki. (Xìng​huā​cūn​ 杏花村 Shǎn​xī​ tartomány egy kis falva, mely a költők körében boráról híres.)

清明节

Kép
Qīngmíngjié - 清明节 - " tiszta világosság ünnepe ", egyéb elnevezésekben " ősök napja "," a sír lesöprésének napja " tradicionális kínai ünnep 104 nappal a téli napfordulót követően, vagy 15 napra a tavaszi napéjegyenlőséghez kerül megrendezésre; ami általában április 4-6 között esik. Alapvetően a luniszoláris kínai naptárhoz kapcsolódik, melyet Kínán kívül más ázsiai kultúrák - Japán, Korea, Vietnam, etc. - is használtak, s tulajdonképpen ennek egyik fázisa(5.) a qīngmíng (vagy seimei)- 清明. A tavasz eljövetelének, az újra élettől zöldellő táj ünneplése - tàqīng 踏青, " zöldre lépni ", ugyanakkor az ősökre emlékezve, az elhunytak sírjainak "lesöprése", rendbe tételének ideje is egyúttal. A kínaiak úgy vélték, hogy az ősök szelleme a család gondját viseli, s némi ételáldozat boldoggá teheti őket, mely által bizt osítva volt az adott család jóléte, ennek kapcsán a Qīngmíngjié a Hán​shí​jié-ben 寒食 节 (hideg étkezés ünnepe) gyökerezik. Maga a