春灯节

一曲笙歌春如海，千门灯火夜似昼 - egy tavaszi dal akárha óceán, s ezer kapu lámpása lobog akárha napvilág. (Táng-kori versrészlet)

A mai nappal a sárkány évének holdújévi ünnepségsorozata véget ért. A  Chūndēngjié (春灯节) , vagyis a 'lámpás fesztivál' a tavaszünnep záró eseménye, mely a luniszoláris naptár (农历)  első hónapjának 15. napjára esik, mely estén (宵) következik be az első holdtölte is egyúttal (月圆之夜). A más elnevezésekben Xiǎozhēngyuèt (小正月) / Yuánxiāojiét (元宵节) / Shàngyuánjiét (上元节) valamennyi han kínai által lakott területen ünneplik, anno Malajziában és Indonéziában, Thaiföldön, Vietnamban, Japánban is celebrálták. A Chūndēngjiéhez országszerte igen eltérő szokások kapcsolódnak, közösnek mondható azonban a yuánxiāo (元宵) - vagy másképp nevezve tāngyuán (汤圆) - fogyasztása, az oroszlántánc (舞狮) és a sárkánytánc (舞龙) előadások. A holdújévi ünnepségsorozat az emberek, a családok újbóli egybegyűlését (团圆), összetartozását, illetve hagyományosan az emberek és a természet közötti kapcsolat megerősítését is szolgálta. 

A világító hold éjjelén lámpásokat gyújtanak, így köszöntik s ünneplik a holdat, mely szokás az egykori telihold-imádatban (赏月) gyökerezik, és egyes buddhista, taoista kultuszok továbbélésének is tekinthető (a taoisták első év közbeni  ünnepét is shàngyuánjiének (上元节) neveztek). 

A lámpás fesztivál ünneplése egészen a Nyugati  Han-dinasztiáig (西汉) vezethető vissza, az akkori császár Hàn Míng Dì (汉明帝) a buddhizmust kívánta népszerűsíteni, ugyanis az elbeszélések alapján az első holdhónap 15. napján a buddhista szerzetesek lámpásokat gyújtottak Buddha tiszteletére. Hàn Míng Dì elrendelte, hogy a császári palotákban/templomokban, valamint az alattvalók is ily mód gyújtsanak lámpásokat saját otthonaikban. Az évszázadok során az ünnep elvesztette vallási jellegét, és a köznép mulatságaként élt tovább, emellett a kínai civilizáció kiindulópontjából (中原) az egész országrészen elterjedtté vált egyszersmind.  

A Déli Sòng-dinasztiától kezdődően vált szokássá a lámpásokat különböző rejtvényekkel (灯谜) ellátni, és mivel ezek jelentését igen nehéz volt megfejteni, éppoly nehéz, mint egy tigrist lenyilazni, ezért is nevezték az ilyen lámpákat dēnghǔnak (灯虎) 'tigrislámpának', a talányokat wénhǔnak (文虎) 'tigrisnyelvnek'.  

Qián Lóng (乾隆) császár és minisztereinek egy talánya: 

黑不是，白不是，红黄更不是。和狐狼猫狗仿佛，既非家畜，又非野兽, 

诗不是，词不是，论语也不是。对东西南北模糊，虽为短品，也是妙文。

Se nem fekete, se nem fehér, s a legkevésbé sem piros vagy sárga. Hasonló, akár a róka, farkas, macska és kutya, de mégsem háziállat, mégsem vadállat. 

Se nem költemény, se nem szó, se nem vitatkozás. A négy égtáj irányában zavaros, és bár rövidke alkotás, mégis oly csodás.  

A rejtvény megoldása: 'cāimí' (猜谜) - kitalálni a rejtvényt.* Efféle talányok persze manapság is vannak, mi több az ünnep egyik velejárója a lámpás rébuszok megfejtése (猜灯谜). 

Az ünnep legendáját tekintve, hajdanán rettenetes vadállatok pusztították az embereket (és háziállataikat), akik összeálltak, és védekezni próbáltak a fenevadak ellen. Egy ilyen önvédelmi készülődés során sikerült likvidálni egy, az emberek világába letévedt isteni madarat (神鸟) is. Az Égi császár (天帝) ezt megtudván  nagyon bepöccent és éktelen haragra gerjedt, az első holdhónap 15. napjára határozta el az égi hadtestek (天兵) mozgósítását, hogy gyújtsák föl e galád emberek javait s jószágait vala, miheztartás végett. Ámde az Égi császár aranyszívű leánya nem bírta nézni az ártatlan embertömegek ellen indítani készülő esztelen büntetőhadjáratot, nagy bátorsággal egy felhőre pattant, majd titkon az emberek világába ereszkedett, és figyelmeztette őket az Égi császár tervére. Az emberek nagyon megrettentek, nem tudták mitévők legyenek. Egy öregember aztán felvetette, hogy mi lenne, ha a holdhónap 14., 15., és 16. napján a családok ragyogó lámpásokkal díszítenék otthonaikat (张灯结彩), tűzijátékokat és petárdákat lövöldöznének, azt a látszatot keltve ezáltal az Égi császárnak, hogy lángokban áll az emberek világa. Az emberek helyeselték az indítványt, megkezdték a készülődéseket, hogy midőn az uralkodó rájuk vetette pillantását, vörösben izzó, tumultuózus képet látott, melyet valóságos csatazaj kísért, így elégedetten dőlt hátra égi trónusán, az emberek pedig megmenekültek és nagy boldogságban törtek ki. Erre való emlékezetül gyújtanak lámpásokat, s tűzijátékot. Ez persze csak az egyik történet, számos más variánsa létezik. 

A lámpaünnep tradíciójához korábban a párválasztás reménye is fűződött, a házasságközvetítők módfelett aktívak voltak ebben az időszakban. (Felmerült bennem, hogy a házasságközvetítőnek - egyik elnevezésben 月下老人 kifejezésnek vajon van-e valami köze a lámpaünnephez, illetve a 15. napi holdtöltéhez, de semmi utalást nem találtam rá, ergo valószínűleg nincs is.) Az idő múlásával a lámpaünnepnek már nincs ilyen jelentése, noha szokták volt még 'kínai Valentin napnak' aposztrofálni, de azt jobbára a Qīxījié.

*hogy ez hogy jött össze nekik, nem tudom, képet, vagy bővebb leírást nem találtam róla, bizonyára az írásjegyek elhelyezéséből, vagy a kalligráfia egy-egy írásjegyként való olvasatából lett a 猜谜 (?)

↓

időközben bitxəšï túljárt a mandzsu császár eszén, és kommentben közölte a megoldást! 哇噻!