Megszólítások - 敬称
A Karate kölyök óta tudjuk, hogy Daniel nevéhez adva a san-t, Mister Daniel lesz belőle. Efelől további megszólítások is vannak a japánban, ezekből kerül néhány terítékre.
...先生 - せんせい (sensei): általában tanárok megszólítása, vagy olyasvalakiké, kik nagy tudással, tapasztalattal rendelkeznek bizonyos területeken.
...さん (san): általános megszólítás kvázi úr/hölgy értelemben használt, tiszteletteljes, s kissé távolságtartó formula.
...さま (sama): úr/hölgy, de csak nagyon formális nyelvhasználatban (esetlegesen ironikus értelemben).
...くん (kun): hízelkedő, szeretetteljes formula egykorú, vagy a beszélőnél fiatalabb férfira.
...ちゃん (chan): mondhatni még cukibb megszólítás, főként nőies nyelvhasználatban, de férfiak is használhatják, ha mondjuk aranyosak szeretnének lenni.
...ちん (chin): a ちゃん egy szlengesebb változata.
...たん (tan) a ちゃん még inkább szlengesebb változata, kizárólag bizalmas nyelvhasználatban. (Utóbbi két formula japán barátaim szerint korántsem elterjedt, kevéssé ismert.)
...ぽん (pon): vicces végződés barát neve után, játékos, vagy inkább retardált.
Kiegészítésként van még a 殿 (dono) is, ami a さま-nál is formálisabb.
VálaszTörlésどうも！Ez érdekes, mert 'palota' értelemmel is bír a kanji - (kínaiul diàn), pl.: a Nara-i 大仏殿, vagy Tiltott város béli 太和殿.
VálaszTörlésAsszem a suliban utána is fogok nézni, hogy hogy is van ez :)
VálaszTörlésBizonyára a méltósághoz, vagy az értékességhez lehet köze. Par exemple a tibeti rinpócsé-t is nemesnek, kvázi drágaságnak fordítják, eredeti értelmében pedig drágakövet jelent, ha jól emlékszem.
VálaszTörlésBelenéztem a klasszikus szótárba (全訳読解古語辞典、三省堂、1996年), ahol との olvasatú, és a következő jelentései vannak:
VálaszTörlés1. palota
2. magas rangú férfi (főleg régens)
3. férj/apa (a feleség vagy a gyerek részéről való megszólítás)
4. a "hűbérúr" (主君) megszólítása
Már csak azt kell kideríteni, hogy mikor lett a との-ból どの :)
Ja, egyébként mit szólsz a Dzseki Csen-féle Karate kidhez? :)
VálaszTörlésKöszi, hogy utánanéztél! Apropó olvasat! A japánban mennyire、vagy milyen módon van dokumentálva a kanji-k olvasata? Illetve miből tudják megállapítani, hogy egy adott korban mi volt az egyes írásjegyek olvasata? Mert például a Zhou-kori kínai kapcsán az egyik legfőbb probléma, hogy nem maradtak fenn adatok az írásjegyek olvasatára, hangértékére vonatkozóan, források hiányában pedig esetenként a modernből próbálják eredeztetni a kiejtést, vagyis effektíve spekulációkon alapulnak a kutatási eredmények. Ezért is furcsa számomra, hogy egy-egy kanji-nak ilyen sok olvasata lehet, mármint hogy ISMERT egyáltalán. Igaz, jóval későbbi korról van szó, de akkor is.
VálaszTörlésHát, az új Karate kid kapcsán, én csak a bemutatóját láttam, de elég is volt annyi. Alapból utálom az ilyen franchise dolgokat, ekképp egy raszta néger kisfiú Kínában, aki gong fu-t tanul, és a film címe mégis KARATE KID, könnyen kiveri a biztosítékot. 笑
A kandzsi olvasatait az írásjegyszótárakból, szútramagyarázatokból stb lehet tudni. Ha jól tudom, a legrégibb Japánban összeállított kandzsiszótár a IX. századi 篆隷万象名義（てんれいばんしょうめいぎ） volt, kb 16200 kandzsival. Ebben csak a kínai olvasat szerepelt, de az is ＊反切-vel. A IX. század végén szerkesztett 新撰字鏡（しんせんじきょう）-ban már néhol a kandzsik japán olvasata is szerepel man'jóganával. A szútramagyarázatok közül pl ott van a VIII. századi 新訳華厳経音義私記 (しんやくけごんきょうおんぎしき), ebben is van japán olvasat.
VálaszTörlésDe Kínából is érkeztek tudósok-音博士 - (pl 金礼信), illetve a japánok is jártak át Kínába tanulni.
A ma használatos kandzsiszótárak közül tudomásom szerint a 全訳漢辞海 az, ami kamakura-és muromacsi kori forrásokat is felhasznál a sino-japán olvasat megadásához.
＊ 反切：egy írásjegy kiejtését két írásjeggyel adják meg, mégpedig úgy, hogy az első írásjegy jelölte a szó elejét, és a második a szó többi részét, pl 東 tuŋ ＝ 徳 Tɘk ＋ 紅 ɣUŊ
A Karate Kidet tavaly láttam, a repülőn-gondoltam jobb, mint a semmi- de csalódás volt :)
Ja, persze a Kodzsikiben is vannak magyarázatok, pl 次天之常立神 訓常云登許、 訓立云多知。
VálaszTörlésTehát a 常 japán olvasata "toko" (登許), a 立-é pedig "tacsi /tati/" (多知).
Példa a 日本書紀-ból is: 廼生大日本 日本此云耶麻騰。
日本＝Jamato (耶麻騰).
Köszönöm a magyarázatot! És akkor ezek szerint az egyes szótárakban lévő olvasatok párhuzamosan éltek egymás mellett? Mert gondolom egy szótárban egy kanji-hoz egy olvasat társult.
VálaszTörlés"egy kanji-hoz egy olvasat társult."
VálaszTörlésNem feltétlenül:) Mivel egy kínai szónak néha több japán szó is megfelelt, így egy kandzsit többféleképpen is olvashattak, a szövegkörnyezetnek megfelelően:
生： うむ、うまれる、いきる、はえる、なす、き、ふ stb.
上： あげる、あがる、うえ、かみ stb.
Illetve arra is van példa, hogy egy japán szónak több kínai szó felel meg:
いぬ： 犬、狗、戌
いう： 云、言、謂、曰、道
Túl sok régi szótárt eddig nem olvasgattam, de pl fent emlegetett 新撰字鏡-ban (http://archive.wul.waseda.ac.jp/kosho/ho02/ho02_04715/) is előfordul, hogy egy kínai szónak (漢字) 2-3 japán szó felel meg:
認： 志留（しる）又佐止留（さとる）
Vagy a heian kor végén összeállított 観智院本類聚名義抄(かんちいんぼんるいじゅうみょうぎしょう)-ban a 行-nak ゆく、あるく、いでまし、さる stb olvasatai vannak.
ああ、そうですか、わかりました！どうも！
VálaszTörlésいいえ 笑
VálaszTörlés