Omiyamairi お宮参り
Az omiyamairi (お宮参り), vagyis az első szentélylátogatás egy sintóista hagyomány Japánban az újszülöttek számára. Hagyományosan a születést követő első hónapban került sor a ceremóniára (31 nap a fiúk, 33 nap a lányok esetében), a szülők és nagyszülők kíséretében, általában egy közeli szentélyben, hogy köszönetet nyilvánítsanak a babáért, illetve hogy a sintó pap a kisded egészségéért, boldogságáért fohászkodjon.
Manapság az omiyamairit általában egyhónapos kortól 100 napos korig bezárólag szokták megejteni, nálunk is így volt, a múlt héten került sor a dologra. A híres, vagy ismertebb szentélyek esetében valódi dugó szokott lenni a várakozó családok hosszú sora előtt, és mivel időpontot foglalni nem lehet, azt a taktikát választottuk hogy korán megyünk a jinjába (神社, azaz szentély), még a gyerekáldó rush hour előtt, szerencsére pont elsőként érkeztünk meg, igaz, pusztán egy helyi szentélyről volt szó esetünkben.
Ünnepi ruci is dukál a ceremóniához, a leg-legtradicionálisabb az ún. shirohabutae (白羽二重), afféle baba-kimono, de standard alakalmi fehér babaruha is megteszi, hasonlóan mint a keresztény keresztelők során. Kayokoék sok-generációs omiyamaeri baba-szettjét megörököltük eme jeles alkalomra, ami igazán menő volt, az a családi sasos kakegi (掛け着) , ami szintén egy kimono jellegű ruhadarab, kifejezetten az első szentélylátogatás alkalmára.
Ahogy megérkeztünk a szentélyhez, beperkáltuk a jattot a kaminak (ami 5 vagy 10 ropi lehet adakozókedvünk függvényében), karomba vettem a fiunk, s ránk öltötték a kakegit, majd átvonultunk a ceremónia színhelyére, a családdal együtt.
Már várt ránk a kannushi-san (神主), vagyis a sintó szentély főpapja, fiunk nevét, születési idejét imájába illesztve recitálta az ilyenkor használatos szent szövegeket, a félhomályos szentély átszellemült hangulatát csak porontyunk időnkénti Gojirát idéző üvöltése ingatta meg, de maga a ceremónia nem tart tovább mint 15-20 perc, és személy szerint számos analógiát figyeltem meg a keresztelő hagyományával, a tartalom és az isten(ek) nyilvánvalóan eltérőek, de alapvetően arról van szó hogy értesítsék a transzcendens entitást, hogy innentől kezdve érdemes eme kisdedre is figyelnie.
szentélyi ajándékcsomag |
A ceremónia után általában valami menő étterembe megy a család, vagy onnan rendel kaját, ezúttal mi rendeltünk, kár hogy szart sem éreztem belőle miután a covid után elment az íz, és szaglás érzékem, kárhozat. Amabie sem segített. Szintén gyakori ilyenkor hogy a család fotó-stúdióba megy, de még milyen szerencse - vagy pontosabban micsoda előrelátás! - hogy az idén beszereztem egy 24-70 f2.8-as objektívet az év elején, ennek, s nem kis részt kitörő tehetségemnek köszönhetően csodálatos fotókat készíthettem én magam, mily sokat spórolva a családnak! - asszony is kénytelen volt beismerni e nagyszerű tényt.
Omamori |
Asszony nem tudja még, de arra az alkalomra is szükséges lesz egy új objektív.
Kapcsolódó bejegyzések:
Hinamatsuri - babaünnep
Japán újévi szokások - Oshōgatsu, vagy amit akartok
Shirasagi-no-mai - Heian-kori kócsag dance
Újévi mochi-burkolás
Újévi mochi-burkolás
Doyou-no-ushi-no-hi - nyári unagi-burkolás
Uborka lovacska és padlizsán tehén
Shimokita Tengu-fesztivál - Jumbó Tengu-parádé
Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról
Fukagawa hachiman matsuri - szintén nyári vizes-pancsolós-felvonulós móka
Kanamara fallosz fesztivál - fertő Kawasakiban
Tōrō nagashi - lampionfolyam a Sumidán
Shimokita Tengu-fesztivál - Jumbó Tengu-parádé
Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról
Fukagawa hachiman matsuri - szintén nyári vizes-pancsolós-felvonulós móka
Kanamara fallosz fesztivál - fertő Kawasakiban
Tōrō nagashi - lampionfolyam a Sumidán
Megjegyzések
Megjegyzés küldése