Kirifuri-felföld

Őrült dilemma súlyos malomkövei őrölték, s szilánkokra forgácsolták lelkem végig a múlt hét során. A dilemma tárgya pediglen, hogy mit vigyek magammal a hétvégi kirándulásra Nikkōba. 

Ugyanis nemrégiben szereztem egy Osmo Mobile 2-t, amit mindenképpen szerettem volna tüzetesebben kipróbálni, csakhogy tudniillik a tasak, amivel jön, némileg drabális a szerkezet egyébiránt nem túl nagy voltához képest. Na mármost drónt biztosan vinni akartam a felföldre, és azon a kalkuláción kaptam magam, hogy a drón, az Osmo, és a D610 már objektív nélkül sem fér be a Lowepro 400 AW-be. A kisördög, azaz a józanész pedig azt súgta, hogy a Nikont otthon kell hagyni. 

Soha nem utaztam még Nikon nélkül. Polgárpukkasztó volt maga a gondolat is otthon hagyni, de hát a tököm vigyen annyi cuccot, főleg hogy már tudtuk pár nappal az út előtt hogy újfent esni fog - talán egyáltalán nem sikerül majd fotózni, ez is benne volt a pakliban. Mindenesetre, amikor pakoltam be a táskába, a polcon pihenő D610 felnyüszített, de hidegvérű sztoicizmussal elfordítottam tekintetem, és útra keltünk. 

Nikkōt illetve Tochigi tartományt nagyon szeretjük, minden évben megyünk a környékre valami újat felfedezni, hiszen meglehetősen diverz tájakon barangolhatunk felföldektől a lápvidékekig, remek túraútvonalak, friss levegő, kellemesen hűvös, egyszóval nagyszerű lehetőség, hogy egy kicsit megszabaduljunk az idén még a szokásosnál is talán elviselhetetlenebb tōkyō-i nyárból. 

Ezúttal a Kirifuri-felföldre esett választásunk (霧降高原, Kirifuri-kogen), ami igen közel van a Tobu-Nikkō állomástól (kb. fél óra busszal). Az Oedo Onsen Kirifuri (大江戸温泉霧降) nevű hotelben szálltunk meg, ami korántsem hivalkodó, kissé baburukeizai-retró utánérzéssel operáló objektum, ámde nagyon jó ár-érték arányú hely, ajánlani tudom.

A hotelnak van egyébként egy menetrendszeri buszjárata a vonatállomástól, amivel elhoztak minket ide, s ahogy megérkeztünk, gondoltuk nyomatunk egy rövid túrát az erdőben, aztán majd utána becsekkolunk.

El is indultunk a közeli erdőben egy kinézett útvonalon, már egy órája mentünk előre a lápvidéki erdőben, aztán egy tisztáshoz érve, míg én az Osmót bütyköltem és azon gondolkoztam hogy felküldjem-e itt a drónt, hirtelen Kayoko sikolya töri meg az étert ahogy rohan felém.

蛭！蛭！(hiru) kiálltja.

Jó, de mi a faszom az hiru?

Gondoltam valami kedves kis bogárka, hiszen Kayo úgyis iszonyodik minden rovartól-bogártól - mondom nyugodj le, állj meg megnézem mi az, hát leszedem róla azt a kis izét, meztelen csigát vagy mit.

Csiga a lófaszt, szárazföldi pióca! - jöttem rá ahogy tartom a kezemben és a tapadókorongos pofájával már szívná tovább a vérem. Leszedtem Kayóról azt egyet, erre nézem a saját lábam, s ahogy a térdig érő zoknimat lehúztam, akkor vettem csak észre hogy tiszta vér a vádlim, amin jópár vérszopó denevérféreg csüng - én azt hittem hogy ezek a rohadékok csak a vízben élnek, hát megwikipédiáztam most hogy bizony szárazföldi nadály is létezik, hát yoroshiku így e szép találkozóra...

A recepciós nénikének elújságoltam gyűrűsférges-kálváriám mivoltját, nevetve mondja "hát legalább megebédeltetted a piócákat" - ebből a szemszögből nem is gondoltam a dologra, mily igaz bazzeg! Akárhogy is, előbb egy onsen, aztán a nomihodai a hotel büféjében segített elfeledni e traumát.

Másnap reggel indultunk a túrára a Kirifuri "Zuhanó/ereszkedő köd" felföld kisuge (キスゲ), ergo sásliliommal borított hegyoldalában való ösvényen, a Kisuge Daira-parkban (霧降高原キスゲ平園) egészen 1600 méteres magasságokig mehetünk felfele (a kiindulópont kb. 1300 méteren van, ergo nem egy vészes mászás), mi több az 1445 falépcsőn keresztül viszonylag gyorsan fel is mehetünk a csúcsra, de persze érdemes a kis ösvényeken elkalandozni, ezek a narancssárga liliomok egyébiránt pont hogy június-júliusban nyílnak, ilyenkor a legszebb a táj. 

A Kirifuri-felföldre nevéhez méltóan sűrű köd ereszkedett, viszont ahogy felértünk a csúcsra pont kitisztult annyira az ég, hogy legalább végignézhessünk a jó időben igencsak szép tájon, ahol végigjöttünk - csodálatos három perc volt, mígnem újfent ködgubába nem burkolózott a horizont. Az Osmo amúgy jól tette a dolgát az iPhoneX-el karöltve, meg vagyok elégedve vele, kár hogy az iMovieban 4K-ba nem lehet exportálni a felvételeket, muszáj lesz egy normális videó-szerkesztő programot szereznem. Itt a video amit korábban már a Doufukuai facebook oldalán is posztoltam:

Illetve minden jelen bejegyzésben készült képet is az Osmo & iPhone kombóval készítettem, a panoráma mód kézben tárva is jól használható. Miután lejöttünk a hegyről, visszajöttünk Nikkōba, ahol még drónoztam egy kicsit, ha már a sűrű ködben a felföldön nem nagyon sikerült, itt egy drónfotó:

S végül vissza Tōkyōba, ahol potom 30 fok adott egy nem túl kellemes taslit mintegy üdvözlő jelleggel, üdv vissza a betondzsungel-pokolba! Jó kis trip volt, jó lenne ismételten valami felföldre szabadulni az elmúlt hét, kivált ezen hétvége abnormális hősége elől!

Kapcsolódó bejegyzések:

Nikkō-újratöltve

Nikkō - az első túra

Nasu-feföld - szintén Tochigi

Shimoda - menekülés a japán fővárosi nyárból

Túrázás Japánban - szintén blog-csokor a kapcsolódó tagek mentén