Ugrás a fő tartalomra

Kirifuri-felföld

Őrült dilemma súlyos malomkövei őrölték, s szilánkokra forgácsolták lelkem végig a múlt hét során. A dilemma tárgya pediglen, hogy mit vigyek magammal a hétvégi kirándulásra Nikkōba. 
Ugyanis nemrégiben szereztem egy Osmo Mobile 2-t, amit mindenképpen szerettem volna tüzetesebben kipróbálni, csakhogy tudnillik a tasak, amivel jön, némileg drabális a szerkezet egyébiránt nem túl nagy voltához képest. Namármost drónt biztosan vinni akartam a felföldre, és azon a kalkuláción kaptam magam, hogy a drón, az Osmo, és a D610 már objektiv nélkül sem fér be a Lowepro 400 AW-be. A kisördög, azaz a józanész pedig azt súgta, hogy a Nikont otthon kell hagyni. 
Soha nem utaztam még Nikon nélkül. Polgárpukkasztó volt maga a gondolat is otthon hagyni, de hát a tököm vigyen annyi cuccot, főleg hogy már tudtuk pár nappal az út előtt hogy újfent esni fog - talán egyáltalán nem sikerül majd fotózni, ez is benne volt a pakliban. Mindenesetre, amikor pakoltam be a táskába, a polcon pihenő D610 felnyüszitett, de hidegvérű sztoicizmussal elforditottam tekintetem, és útra keltünk. 
Nikkōt illetve Tochigi tartományt nagyon szeretjük, minden évben megyünk a környékre valami újat felfedezni, hiszen meglehetősen diverz tájakon barangolhatunk felföldektől a lápvidékekig, remek túraútvonalak, friss levegő, kellemesen hűvös, egyszóval nagyszerű lehetőség, hogy egy kicsit megszabaduljunk az idén még a szokásosnál is talán elviselhetetlenebb tōkyō-i nyárból. 
Ezúttal a Kirifuri-felföldre esett választásunk (霧降高原, Kirifuri-kogen), ami igen közel van a Tobu-Nikkō állomástól (kb. fél óra busszal). Az Oedo Onsen Kirifuri (大江戸温泉霧降) nevű hotelben szálltunk meg, ami korántsem hivalkodó, kissé baburukeizai-retró utánérzéssel operáló objektum, ámde nagyon jó ár-érték arányú hely, ajánlani tudom.
A hotelnak van egyébként egy menetrendszeri buszjárata a vonatállomástól, amivel elhoztak minket ide, s ahogy mgérkeztünk, gondoltuk nyomatunk egy rövid túrát az erdőben, aztán majd utána becsekkolunk.
El is indultunk a közeli erdőben egy kinézett útvonalon, már egy órája mentünk előre a lápvidéki erdőben, aztán egy tisztáshoz érve, míg én az Osmót bütyköltem és azon gondolkoztam hogy felküldjem-e itt a drónt, hirtelen Kayoko sikolya töri meg az étert ahogy rohan felém.

蛭!蛭!(hiru) kiálltja.

Jó, de mi a faszom az hiru?

Gondoltam valami kedves kis bogárka, hiszen Kayo úgyis iszonyodik minden rovartól-bogártól - mondom nyugodj le, állj meg megnézem mi az, hát leszedem róla azt a kis izét, meztelen csigát vagy mit.

Csiga a lófaszt, szárazföldi pióca! - jöttem rá ahogy tartom a kezemben és a tapadókorongos pofájával már szívná tovább a vérem. Leszedtem Kayóról azt egyet, erre nézem a saját lábam, s ahogy a térdig érő zoknimat lehúztam, akkor vettem csak észre hogy tiszta vér a vádlim, amin jópár vérszopó denevérféreg csüng - én azt hittem hogy ezek a rohadékok csak a vízben élnek, hát megwikipédiáztam most hogy bizony szárazföldi nadály is létezik, hát yoroshiku így e szép találkozóra...
A recepciós nénikének elújságoltam gyűrűsférges-kálváriám mivoltját, nevetve mondja "hát legalább megebédeltetted a piócákat" - ebből a szemszögből nem is gondoltam a dologra, mily igaz bazzeg! Akárhogy is, előbb egy onsen, aztán a nomihodai a hotel büféjében segitett elfeledni e traumát.
Másnap reggel indultunk a túrára a Kirifuri "Zuhanó/ereszkedő köd" felföld kisuge (キスゲ), ergo sásliliommal birott helyoldalában való ösvényen, a Kisuge Daira-parkban (霧降高原キスゲ平園) egészen 1600 méteres magasságokig mehetünk felfele (a kiindulópont kb. 1300 méteren van, ergo nem egy vészes mászás), mi több az 1445 falépcsőn keresztül viszonylag gyorsan fel is mehetünk a csúcsra, de persze érdemes a kis ösvényeken elkalandozni, ezek a narancssárga liliomok egyébiránt pont hogy június-júliusban nyilnak, ilyenkor a legszebb a táj. 
A Kirifuri-felföldre nevéhez méltóan sűrű köd ereszkedett, viszont ahogy felértünk a csúcsra pont kitisztult annyira az ég, hogy legalább végignézhessünk a jó időben igencsak szép tájon, ahol végigjöttünk - csodálatos három perc volt, mignem újfent ködgubába nem burkulózott a horizont. Az Osmo amúgy jól tette a dolgát az iPhoneX-el karöltve, meg vagyok elégedve vele, kár hogy az iMovieban 4K-ba nem lehet exportálni a felvételeket, muszáj lesz egy normális videószerkesztő programot szereznem. Itt a video amit korábban már a Doufukuai facebook oldalán is posztoltam:

Illetve minden jelen bejegyzésben készült képet is az Osmo & iPhone kombóval készitettem, a panoráma mód kézben tarva is jól használható. Miután lejöttünk a hegyről, visszajöttünk Nikkōba, ahol még drónoztam egy kicsit, ha már a sűrű ködben a felföldön nem nagyon sikerült, itt egy drónfotó:
S végül vissza Tōkyōba, ahol potom 30 fok adott egy nem túl kellemes taslit mintegy üdvözlő jelleggel, üdv vissza a betondzsungelpokolba! Jó kis trip volt, jó lenne ismételten valami felföldre szabadulni az elmúlt hét, kivált ezen hétvége abnormális hősége elől!

Kapcsolódó bejegyzések:

Nikkō-újratöltve

Nikkō - az első túra

Nasu-feföld - szintén Tochigi

Shimoda - menekülés a japán fővárosi nyárból

Túrázás Japánban - szintén blogcsokor a kapcsológó tag-ek mentén

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…