Ugrás a fő tartalomra

精选博文

I ♥ 侬

Nasu

Tavaly óta van egy új ünnep Japánban, mégpedig a hegy napja, ergo fogtuk magunkat és elmentünk ünnepelni a vad bércek közé, el távol tova Tōkyō tomboló gőzkamrájától, ahol az elmúlt pár hónapban két lábon járó dim summá sültünk.
Nasura (那須) esett ezúttal a választás, már nem is tudom miért. Bár miért ne, hisz Tochigi, kedvenc kis városunktól, Nikkōtól sincs túl messzire, felföld, hegyek, hűvös, zöldellő erdőrengetegek, mi kell még? Shinkansen, ergo Tōkyō eki s felpattanás ama csodás vonatra. Kora reggel, két ásitás és egy bóbiskolás közben meg is érkeztünk Nasushiobarára, gondosan kimunkált útitervvel, amit rögvest kerékbe tört az időjárás, lévén esőt jósoltak mind délutánra, mind a következő napra.
Ilyképp felrúgva az eredeti statégiát - mely a hegymászás-túrát a második napra időzitette - a vonatállomásról kapásból a Nasu Ropeway felvonoállomásra mentünk, és miután felvonultunk, meg is kezdtünk a mászást effektive, ergo a Chaousu dake (茶臼岳, 1915 m) csúcs bevételét. Volt itt egy alpaka a helyi vadasparkból, aminek a bundája egyébiránt épp olyan, mint egy kanapé. 
Szóval elkezdtük a túrát a ma is aktiv vulkánon, a borús-felhős idő miatt azonban tulajdonképpen végig a ködgubába bújt ormokon kellett föl s föjjebb bandukolnunk, miközben a feltörekvő kénes gázok folytogató ölelése kisért.

Ahogy felértünk a csúcsra, elővettem a drónt és csináltam pár teszt-felvételt, aztán pedig egy sebtiben megkoreografált röppályán nagyon jó felvételeket készitettem - csak miután megtettem minden kört, amit akartam jöttem rá hogy a felvétel gombot nem sikerült megnyomni az app-en, vagy nem tudom de semmit nem vett az emlitett etápból, amin úgy felbasztam az agyam hogy a nap hátralévő részében csak mordoriul voltam hajlandó beszélni, és három órányi nyuszika-simogatás győzött meg arról, hogy korai volna még rituálisan felmetszeni a hasam.
Imhol egy moslékból összetákolt videó, ne is nézd meg. 
Nasu from Tamás Dóczi on Vimeo.

Aztán közben ráadásul elkezdett esni az eső, méginkább elsötétült az ég, az eredeti tervünknek, hogy eljussunk a Sanbonyari (三本槍岳) csúcshoz szó szerint befellegzett. Visszamentünk hát a panziónk irányába, melyet egy idős házaspár gardirozott, hangulatos kis hely volt meg minden, a nénike meg bácsika rendkivül beszédes, már dőltünk volna belefe az ágyba de csak nem szabadultunk verbális lasszójuktól, hogy átadjak valami leckét az életről tudd meg most itt hogy a kabócák Tochigiben máshogy ciripelnek mint a fővárosban és azt mondják hogy カナカナ (kanakana), wakatta?  Szerintem egyébként úgy ciripelnek hogy kr-krrr-krrrr mint a Predator
Egész estén átivelve reggelig zuhogott az eső, és mire felkeltünk még mindig szemerkélt, de az sem tántoritotta vissza hirtelenjében felvillant elhatározásunkat, hogy megnézzünk egy nem túl messze, a hegy lábában elhelyezkedő lápvidéket, Numapparát (沼ッ原湿原) - tudniilik Senjougahara az egyik kedvenc túraútvonalunk Japánban, gondoltuk az itteni mocsárvilág is hasonló lesz.
Hát az is lett volna tejszerű, sűrű köd nélkül - tiz méterig, ha lehetett előre látni. Jóllehet egészen misztikus látvány volt ilyen körülmények között az ingoványon átivelő deszkajárdán haladni előre. E mocsárvilág amúgy még inkább szép lehet még inkább szép időben, valami 230 különleges virágfaj él itt, meg még kitudja mi. Itt is felküldtem a drónt alkotni, de olyan rossz volt a jel a telefonommal, hogy kicsit paráztam hogy elvesztem, le is hoztam pár perc után - bevallom elég hülyeség is volt itt bevetni, a ködben csurom vizessé vált a Spark, nem győztem száritgatni utána. Drón-szopóka második felvonás. Semmi sikeres felvételt nem sikerült most gyártanom vele, bánatomat a GoPróba meg a D610-be öltem. Apropó képek itt a sejtelmes, ködben úszó mocsaras-rengetegről:



Az egyibként nem túl nagy kiterjedésű lápvidék bejárását követően pedig egy 6 km-es túrába kezdtünk a Otomenotaki (乙女の滝) vizeséshez, mely ugyancsak egy erdőn (és némi autópályán keresztül vezett végig), és túránk utolsó állomása is lett egyben. Némi záró képsor:
Aztán pedig busz, az első és egyben utolsó járat innen vissza városba, majd újfent Nasushiobara. Állunk az állomáson, dübörög a föld, látom jön az áthaladó shinkansen.

Gondoltam levideózom.

Reakció-idő: 2 másodperc 

Telefont kivenni a zsebből: 2 másodperc 

Elhúzni a kijelzőt hogy betöltődjön a kamera-app: 1 másodperc

Kompozíció...

...a shinkansen időközben elhúzott a faszba!

De aztán jött a miénk is, és secperc vissza is jöttünk a fülledt, forró Tōkyōba, hogy tovább párolódjunk még a forró augusztusi napokban.
Ahogy felszálltunk a vonatra Nasuban, mintegy órási középső ujjat formálva kisütött a Nap, és arannyal hintette be a felhőket a hegyek fölött: természet thug life. Sztoikusan szemlélve horizontot azonban elhatároztuk - I'll be back! Hisz Nasu még rengeteg izgalmat tartogat!

Kapcsolódó bejegyzések:

Túrák Tōkyō körül vol. 1 - Takaó-kakaó bébihegymászás

Túrák Tōkyō körül vol. 2 - Mitake-hegy, egy fokkal nehezebb túra

Túrák Tōkyō körül vol. 3 - Hossawa vizesés

Aokigahara - hullajó kikapcsolódás is lehet

Shiromaru-gát - szintén Okutama-barangolás

Nikkō - ne mondd, hogy kekkó, míg nem láttad Nikkót!

Shimoda - irány a tenger!

Megjegyzések

  1. Ezen a ködös lápvidéken remek horrort lehetne forgatni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? :) Sajnos túlontúl is ködös volt, napsütésben is szivesen megnézném ezt a helyet!

      Törlés
    2. Időben milyen messze van a Keleti Fővárostól?

      Törlés
    3. 新幹線-nel kb. egy óra!

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…