Doufukuai

Van egy hal nevelde Shizuoka tartományban (静岡), a Fuji déli lejtőjénél, Fujinomiya (富士宮市) városában, az Inokashira parkon (猪之頭公園) belül, ahol szivárvány pisztrángot ( niji masu 虹鱒) tenyésztenek. A Fuji yōsonjō (富士養鱒場 ) névre hallgató tenyészetben nem csak csodálni lehet a halacskákat, de ki is lehet őket fogni, és hát ez volt a célunk tegnap. Kora reggel már repítettünk az autópályán anyósékkal , majd megérkezés, és napijegy váltását követően megkaptuk a horgászbotot, ami szó szerint egy bot (竿) damillal és horoggal, némi halkaját és már kezdődött is a pecázás. Kezdetben egy kutatóközpontként funkcionált a hely, ahol a pisztrángok növekedését tanulmányozták, de már évtizedek óta inkább üdülőhelyként szolgál, ahol előszeretettel jönnek kikapcsolódni, na megy friss pisztrángot fogni. Az erdő, és a kristálytiszta vízű zuhatagok, vízcsatornák látványa elbűvölő. Gondolom látod hogy mennyit szerkesztettem a képeket, de nem feltupíroztam, hanem épp ellenkezőleg, olyan buja vegetációval va...

Őrült dilemma súlyos malomkövei őrölték, s szilánkokra forgácsolták lelkem végig a múlt hét során. A dilemma tárgya pediglen, hogy mit vigyek magammal a hétvégi kirándulásra Nikkō ba.  Ugyanis nemrégiben szereztem egy Osmo Mobile 2 -t, amit mindenképpen szerettem volna tüzetesebben kipróbálni, csakhogy tudniillik a tasak, amivel jön, némileg drabális a szerkezet egyébiránt nem túl nagy voltához képest. Na mármost drónt biztosan vinni akartam a felföldre, és azon a kalkuláción kaptam magam, hogy a drón, az Osmo, és a D610 már objektív nélkül sem fér be a Lowepro 400 AW-be. A kisördög, azaz a józanész pedig azt súgta, hogy a Nikont otthon kell hagyni.  Soha nem utaztam még Nikon nélkül . Polgárpukkasztó volt maga a gondolat is otthon hagyni, de hát a tököm vigyen annyi cuccot, főleg hogy már tudtuk pár nappal az út előtt hogy újfent esni fog - talán egyáltalán nem sikerül majd fotózni, ez is benne volt a pakliban. Mindenesetre, amikor pakoltam be a táskába, a polcon pih...

Tōkyō környéki túrák következő, mintegy közhelyes epizódja Hakone. Hakonéba tőlünk eljutni elméletileg nem lenne különösebb kihivás, ámbár a kanagawai Odakyu- vasútvonal éppúgy a kifürkészhetetlen természet karmai között nyomorog, mint a Magyar Államvasutak Zrt. Szombat reggel szokatlanul korán sikerült zigótaállapotból embert faragni magunkból, s már kilenc óra tájékán Odawarában voltunk honnét pusztán egy zhenjiangi fogatlan vámpir köpésének hatótávolságában lokalizálódik Hakone (箱根) városa (6 km). De az kegyetlen természeti erők rettentő faágat basztak az Odawarából Hakonéba induló vasútvágányra, ami totálisan megbénitotta a közlekedést órákon keresztül.  Marhára nem illik az az Ashinoko (芦ノ湖) tóra ez az álkalózhajó... Sebaj, fogjunk taxit - gondultuk, hisz nincs olyan messze Hakone. Ez alapvetően jó ötlet volt, csakhogy előttünk éppen 126,999,000 embernek is eszébe jutott , ergo már a taxiba sorban állók enumerációját nézve feladtuk az egészét. Menjünk gyalog?...

Itt az ősz, irány a hegy ! Ezúttal pedig nem más, mint a Nagy Hegy (大山), ergo az Ōyama . Ami azért a valóságban nem olyan vészesen nagy, a kanagawai csimborasszót 1252 méteren kell keresni.  Kőoroszlán az Afuri-szentély bejáratánál Ragyogó reggeli napsütésben megérkeztünk Iseharához (伊勢原), ahonnan újabb 30 perces út a felvonóig (大山ケーブルカー), azaz a túra kiindulópontjához. A felvonó végállomásától a csúcson található szentélyig kb. másfél órát vesz igénybe a túra az útmutatók alapján, nekünk kicsivel kevesebb, olyan 80 perc alatt sikerült.  Fölszállott a páva vármegye-házra, én meg drónnal az Afuri-szentély fölé Ami optimális körülmények közepette még lehett volna jobb, optimális körülmények alatt értem a minusz 127, 000,000 ember hiányát, akik szintén a mai napot szánták arra, hogy tegyenek egy vizitet a szent hegyen.  Hiszen Ōyamát már régtől fogva vallásos buzgalom és tisztelet övezi. Már a Hōreki-érától (宝暦, 1751-1764) kezdve aszketikus zarándok...