Peca a Fuji lábánál
A Fuji yōsonjō (富士養鱒場 ) névre hallgató tenyészetben nem csak csodálni lehet a halacskákat, de ki is lehet őket fogni, és hát ez volt a célunk tegnap. Kora reggel már repítettünk az autópályán anyósékkal, majd megérkezés, és napijegy váltását követően megkaptuk a horgászbotot, ami szó szerint egy bot (竿) damillal és horoggal, némi halkaját és már kezdődött is a pecázás.
Kezdetben egy kutatóközpontként funkcionált a hely, ahol a pisztrángok növekedését tanulmányozták, de már évtizedek óta inkább üdülőhelyként szolgál, ahol előszeretettel jönnek kikapcsolódni, na megy friss pisztrángot fogni.
Az erdő, és a kristálytiszta vízű zuhatagok, vízcsatornák látványa elbűvölő. Gondolom látod hogy mennyit szerkesztettem a képeket, de nem feltupíroztam, hanem épp ellenkezőleg, olyan buja vegetációval van felvértezve az erdő hogy még nekem kellett a fotók szín szaturációjából visszatekerni, hogy hiteles legyen... Tiszta Jedi-templom feeling.
Számos eltérő szakasz van, ahol horgászni lehet, mélyebb-sekélyebb, halakban gazdagabb-szegényesebb, több ügyességet igénylő vagy éppen könnyen halhoz jutható egyaránt van, mindenki saját teljesítőképességének / enerváltságának megfelelő helyet választhat, s teheti próbára szerencséjét.
A hűvös, nyugtató erdei környezetben én egy csendes, viszonylag halszegény partszakaszt választottam, és élveztem a tiszta levegőt, a gyorsan áramló folyó zúgását, a fel-felszólaló madárfüttyöt, hiszen mindez totálisan kompenzálta azt is, hogy nem fogtam szart se.
Aztán jött asszony, és elmondta hogy aranyos hogy itt szarakodok, de mivel náluk családi hagyomány, hogy a teljes rokonság számára a következő ötéves terv végrehajtásához elegendő mennyiségű pisztrángot adnak ajándékba, ha ide jönnek, méltóztassak áthúzni az "akvárium" szakaszra, ahol annyi pisztráng van, hogy mérsékelt intelligenciával is 100-150 kilót lazán ki lehet fogni, és tömjem a családi haltartó szákunkat mert nem akar miattam égni.
Miután a WWF-et is könnyre fakasztó mennyiséget fogtunk, pont elkezdett szakadni az eső, és távozóra fogtuk a dolgot. Miután a helyi bódéban kiperkáltuk az elvitelre szánt halat, azt a helyszínen ki is zsigerelték és enyhén besózták ergo az embernek annyi dolga van, hogy hazamegy és kisüti. A halbél pedig az itt tanyázó macskapopuláció örömforrásául s egyben túléléséül szolgál, látod ez az élet körfogása Szimba.
A Fujiról származó hó olvadék illetve csapadék táplálta forrásokból eredő folyóvíz a hal-nevelde szerint nagyon gazdag ásványi anyagokban, és ez a halak növekedését is jótékonyan segíti, ezért hemzseg a víz a két kilónál is nagyobb pisztrángokban, amik különös további pozitív tulajdonsága, hogy még halszaguk sincs, ami a hús szagokra allergiás japánok számára örvendetes. Tanúsíthatom, hogy nincs szaga, de bővebben majd a receptben!
Kapcsolódó bejegyzések:
Aokigahara: a halál erdeje a szomszédban
Pokolvölgye majmai - téli vértelen majomvadászat
Shiromaru gát - a halfolyosóval
Túrázás Japánban - túrabeszámoló szerte az országból
Megjegyzések
Megjegyzés küldése