Doufukuai

A múltkori pisztráng pecás tripünk után hazafele tettünk egy kitérőt a közeli Oshino hakkai (忍野八海 ), " Oshino nyolc tengere " forrásaihoz, mely nyolc kis forrástavat foglal magában. Valamikor az i.sz. 800-as évekre emlékszenek vissza azok a korabeli japán források, mely során a Fujiból kitörő láva nagymértékben elárasztotta a hegy lábát elterülő vidékeket, ahol aztán hol buja erdőségek , hol pedig efféle forrástavak alakultak ki a későbbiekben.  E tavacskák vízét is alapvetően a Fuji hó-olvadéka képzi, ami a vulkanikus talajon át szűrődve hosszú évtizedek alatt csordogált egészen idáig. Ezáltal e tavak vize nem pusztán rendkívül gazdag ásványi anyagokban, de nem egészen evilági jellegűen kristálytiszta is: Apropó látod a csillagként csillogó pénzérméket a tó alján? A víz tisztásáról csak annyit, hogy az érmék nyolc méter mélyen vannak ... Hyakubun wa ikkenni shikazu (百聞は一見に如かず) - jobb egyszer látni mint százszor hallani róla, tartja a mondás. Az Oshino hakkai a Fujihoz

Van egy hal nevelde Shizuoka tartományban (静岡), a Fuji déli lejtőjénél, Fujinomiya (富士宮市) városában, az Inokashira parkon (猪之頭公園) belül, ahol szivárvány pisztrángot ( niji masu 虹鱒) tenyésztenek. A Fuji yōsonjō (富士養鱒場 ) névre hallgató tenyészetben nem csak csodálni lehet a halacskákat, de ki is lehet őket fogni, és hát ez volt a célunk tegnap. Kora reggel már repítettünk az autópályán anyósékkal , majd megérkezés, és napijegy váltását követően megkaptuk a horgászbotot, ami szó szerint egy bot (竿) damillal és horoggal, némi halkaját és már kezdődött is a pecázás. Kezdetben egy kutatóközpontként funkcionált a hely, ahol a pisztrángok növekedését tanulmányozták, de már évtizedek óta inkább üdülőhelyként szolgál, ahol előszeretettel jönnek kikapcsolódni, na megy friss pisztrángot fogni. Az erdő, és a kristálytiszta vízű zuhatagok, vízcsatornák látványa elbűvölő. Gondolom látod hogy mennyit szerkesztettem a képeket, de nem feltupíroztam, hanem épp ellenkezőleg, olyan buja vegetációval va

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában.  A Jukai -nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására.  Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedvel