Okunoin - 奥の院

A Kōyasanra (高野山) már régóta szerettem volna elmenni, egyrészt azért, mert Peopleimeet Gábor barátom azt mondta jó hely, és ő tudja a jó helyeket széles e világban. Másrészt pedig, még írástudó deák koromban összekörmöltem egy dolgozatot korabeli nagy japán buddhista backpackerekről, akik megannyi viszontagság után eljutottak Kinába, visszajöttek, aztán iskolákat alapítottak. Egyik ilyen iskola volt a Shingon, Kūkai által alapítva, mégpedig pont itt a Kōyasanon. S már a porosodó könyvtárok félhomályában mint vak-őrült zongorista vervre, cibálva a billentyűket a beadványt írva eljátszottam a gondolattal, hogy ide elkéne egyszer jönni. Eljött hát az idő az idei Golden Week során.

A Kōyasanra eljutni viszontagságos. Tokyo, shinkansen fel, Osaka, shinkansen le, Nankai Namba metró, s onnan a Nankai Koya vonal még másfél óra, egészen a Gokurakubashi (極楽橋) állomáshoz, ami effektíve a Kōyasan lába, és még onnan felvonó. Szóval ott vagy a Kōyasanon, és...

...és az ugye bazi nagy kiterjedésű, nem egy instant móka hogy kiszállsz a felvonóból aztán felülsz valami buddhista hullámvasútra, ellenkezőleg kiválasztod hogy mit szeretnél megnézni a miriádnyi templomból-szentélyből, és buszra szállsz. Mi az Okunoint (奥の院) néztük ki magunknak első célpontként, ennek kezdete fél órás buszozás volt, de ahogy végre elkezdtünk az égigérő cédrusok között járkálni, egyből elkap a hely varázsa. Itt a videó amit az Osmóval csináltam:

Apropó még el nem felejtem, érdemes megvenni a Koyasan Word Heritage jegyet, valami 2800 yenő de benne van a vonatjegy, a fevolnó, és a Kōyasanon való buszozás is. Szóval Okunoin, s jóllehet nem fogok még egyszer dolgozatot írni Kūkairól aka Kōbō-Daishiról (弘法大師), de Te kedves olvasó olyan lusta vagy, hogy akkor se olvasod el extatikus elukubrációm, ha azt még egyszer belinkelem neked ide. 

Az Okunoin kontextusának megértéséhez annyit dióhéjban azért elárulok, hogy Kūkai az egyik legszentebb fazonja a japán vallástörténetnek. Éppúgy ahogy Yoda mester eggyé vált az erővel, Kūkai sem szűnt meg létezni a Shingon nézetek szerint, ellenben az ún. végtelen samadhi, azaz egyféle meghatározatlan ideig tartó, halál-szerű meditációs állapotban pihen (egyébként már jó előre megjövendelte saját samadhijának napját és be is jött neki). Kūkai ebben a létben tervez maradni Miroku Bosatsut (弥勒菩薩 ), azaz Maitréját, a buddhista eszkatológia szerinti jövőbeli Buddha eljövetelét várva.

A Shingon tanítások szerint egyedül Kūkai lesz képes Maitréja üzenetét tolmácsolni, aki nagy valószínűséggel itt, az Okunoinban fog megjelenni. Kūkai Maitréja eljövetelekor tehát kilép a samadhi állapotból, és szinkrontolmácsolni fogja Maitréja mondókáját. E várakozás közben pedig a hozzá megváltásért esendőkön segít. Ezért is számít a hely Japán egyik legszentebb zarándok-helyéknek.

Az Inochihashi (一の橋) híd képzi az Okunoin hagyományos bejáratát, ildomos meghajolni Kūkai tiszteletére beléptünk során. Ezután kezdődik meg a közel 2 kilometeres séta Japán legnagyobb temetőjében, hol legalább 200,000 sztúpa síremlék található, köztük híres szamurájoktól, shógunoktól -  úgymint Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉), Oda Nobunaga (織田 信長) - kezdve  a Panosonic ot alapitó Konosuke Matsushitáig (松下 幸之助). Mindenki itt szeretne lenni, mikor Maitréja, illetve Kūkai visszatér. 

Ha a számos történelmí híresség síremléke nem is lenne elég, ezen túl is elég komoly cuccok vannak errefelé. Ilyen például ez nesztoriánus sztélé (igaz, csak egy replika, amiből elvileg csak 3 van a világon), amit i.sz. 781-ben emeltek a Tang-dinasztia korában Chang'anban, azaz a mai Xi'an városában, nem sokkal azelőtt, hogy Kūkai i.sz. 804 - 806 között itt folytatta tanulmányait, ergo vélhetőleg ő saját szemével láthatta. A sztéle azért is különleges, mert a kereszténység Kínába érkezésének első 150 évét dokumentálja, miután az első Középföldén ismert misszionárius, Alopen (阿羅本) meggyőzte a kozmopolita Tang császár Taizongot (太宗) hogy ismerje el a nesztoriánus keresztény egyházat 638-ban. A sztélét 845-ben eltemették egy kezdetben buddhizmus-elleni fellépés következtében, mely aztán a nesztoriánusokat is maga alá vonta. Aztán a kései Ming-dinasztia korában valamikor 1623-1625 között újra felfedezték, és nem sokra rá ezen sztélének francia illetve latin fordításai visszakeveredtek Európába is, vélhetően a jezsuiták révén. A korabeli jezsuiták mindazonáltal azt állították, hogy e sztélét tulajdonképpen egy római katolikus közösség allitotta fel, ergo stipi-stopi ők voltak itt először, s csak utánuk jött ez a nesztoriánus banda. Ezt lehet annak alapján vélték, hogy a sztélén szereplő felirat úgy hangzik hogy

大秦景教流行中國碑 

ergo "Emlékmű Daqin fényes tanának a Középső Birodalombeli elterjedéséről". Ez a Daqin (大秦) pedig ugye agyományosan a Római Birodalom megfelelője volt. Viszont történészek bebizonyították hogy a legelső keresztény misszionáriusok mégiscsak a nesztoriánusok voltak Kínában. Bővebben a sztéléről ebben a magyar nyelvű tanulmányban olvashatunk. 

Számos síremlék az úgynevezett gorintō (五輪塔) "ötgyűsű pagoda" alakot ölt,  e japán stílusú pagodaformát először vélhetően éppenhogy a Shingon, illetve a Tendai-iskolák alkalmazták, kifejezetten síremlékekhez. A  gorintō szimbólumai a Mikkyō (密教) "titkos tanítások", vagyis az ezoterikus buddhizmusból kölcsönzött elemek. 

Az öt gyűrű öt elemet képez, melyek szanszkrit karakterrekel vannak leírva a Siddhaṃ (梵字) - középkori brámikus abugida (alfabetikus szótagírás) -szövegben, a buddista kozmológiát szimbolizálva. Az öt elem Vairócsana (大日如来), a kozmikus Buddha testét, a saját testünket, valamint a fizikai világot alkotja.  Az ékszer alakú tetőék az Űrt, míg a kocka alapzat a Földet jelenti. Ezen elemeket a halál sem puszíthatja el, ezáltal az elmúlás után is megoldható a Vairócsanával való egyesülés az ezzel kapcsolatos magyarázatok szerint. 

Az öt elem pediglen a következő:

Forma	Szimbólum	Szanszkrit	Japán
ékszer	Űr	ख / kha	空輪 /   kuurin
félgömb	Levegő	ह / ha	風輪 /   fuurin
piramis	Tűz	फ / fa	火輪 /   karin
gömb	Víz	व / va	水輪 /   suirin
kocka	Föld	अ / a	地輪 /  chirin

Láthatunk a temetőben számos Jizō szobrot is - szanszkritul Kṣitigarbha (क्षितिघर्भ) ha nem tudtad volna akik a gyermekek védőszentjei, illetve Japánban a halva született / elvetélt magzatok lelkének segítői, erről korábban a misztikus Kanmangafuchi zúgójának Jizōi kapcsán írtam. 

A számos történelmi hírességen, sztéléken, gorintōn, Jizōn kivül egy további érdekes dolgot is megfigyelhetünk az Okunoinban, ami pedig nem más mint a céges emlékművek. Jól olvastad, valamennyi nagy japán cégnek van itt egy elmlékműve, a Nissantól a Sharpig a saját dolgozóik üdvének érdekében. 

Aztán végül elérünk a Gobyobashi (御廟橋) hídhoz, amin átkelve elérkezhetünk Kūkai mauzóleumához, az Okunoins spiritualitásának szívéhez, innentől kezdve tilos a fényképezés, szomorú szamurájként mint katanát csúsztattam tokjába a fényképzőm s az Osmót.

A szent mauzóleumba vezető hídnál vannak az ún. Mizumuke Jizōk (水向け地蔵), amiket a látógatók vízzel locsolnak meg áldozatként az elhunyt családtagjaik üdvének érdekében. 

Kūkai mauzóleuma, na az egy nem mindennapi élmény volt, egyszerre sajnálom hogy nem tudtam fotózni, másrészről valahogy jobb is, hiszen azáltal hogy nem a gépett nyomogattam veszettül - ahogy végig az út során - végre a kamera keresőjén túl élhettem át a helyet, s ilymód sokkal jobban maga köré font az a nehezen leírható légkör, amit a mauzóleumon belüli félhomály, a haloványan pislákoló gyertyák, a helységet uraló tömény szantálfüstülők szakrális illata, valamint a papok kántálásának (shōmyō,声明) együttes hatása alkotott. Ez önmagában nem hangzik túl egyedinek, hiszen más buddista szentélyben is tapasztalhatunk hasonlót, de ami itt volt, azt az eddigieknél sokkal intenzívebben éltem meg, a Shingon szentélyeket valahogy valóban áthatja az ezoteria.

Szóval tényleg erős hely, a Kōyasanban nem lehet csalódni. És az Okunoin pusztán az egyik szelete volt a hegy ezernyi más látnivalója mellett, de azokról majd egy másik bejegyzésben. 

Nagyon ajánlom, bármennyire is baszottul körülményes eljutni a Kōyasanhoz, mindenképpen megéri. Kūkai itt lesz még egy darabig, ne aggódj. 

Kapcsolódó bejegyzések:

Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában: Saichō és Kūkai utazásai - harmadszorra is belinkelem, olvasd már el! 

Takino-temető - sapporói sci-fi Buddha 

Zenkōji - szintén érdekes templomkomplexum Naganóban

Luoyang - Baimasi templom - vizit a kínai buddhizmus bölcsőjéhez 

Lingyin-templom Hangzhouban - a mai napig az egyik legklasszabb templom-együttes, ahol valaha jártam

Shanghai Jing'an templom - az urbánus buddhista oázis

Kamakura - Daibutsu

Jindai-ji templom - az egyik kedvenc templom-együttesem Tōkyōban

Jezsuiták akcióban Keleten: Matteo Ricci kalandjai

Hullámsírban az üdvözüléshez - Fudaraku tokai - halálos buddhista zarándoklat az üdvözülés jegyében

Aokigahara - a halál erdeje