Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Túrák Tōkyō körül vol. 6 - 弘法山

杭州

2010 őszén jártam először Hangzhouban, akkor még csak szagolgattam Kínát és mindenre órásira nyílt szemekkel csudálkoztam rá, ezért az elképesztő, hihetetlen, eszméletlen, megakolosszális, káprázatos etc. szavak képezték akkori bejegyzéseim tekintélyes hányadát. Mintegy három és fél év után jutott eszembe az ötlet, hogy ismét tehetnénk egy kitérőt a mongol  hódítás előestéjén még Kína legvirágzóbb városának tekintett Hangzhouba. Ma nagyjából éppúgy virágzik, mint bármely nagyobb kínai város, persze elég erősen a turizmusra épít, hiszen a Xihu (西湖), vagyis a Nyugati-tó méltán az egyik legszebb látnivaló a környéken. Ezúttal összesen egy nap állt rendelkezésünkre, így 24 óra, (pontosabban csak tíz és fél) Prokrusztész ágyába zsúfoltam minden megnézendő látnivalót.
Miután gaotie gyorsvonattal egy óra alatt megtettük a távot Shanghaiból Hangzhouba, a Liu-he "Hat harmónia" pagodával (六和塔) kezdtük a tripet, ami az agyon-photoshoppolt netes képeken módfelett impozánsnak tűnt, jelenleg renoválás alatt van és kevésbé impozáns, de próbáltam olyan képeket csinálni, amiket ha később visszanézek, megerősítsenek abban, hogy nem volt olyan vészes időpocsékolás elzarándokolni oda. Az eredetileg 970-ben felhúzott pagodát valamiért le kellett zúzni 1121-ben, aztán bizonyára akárcsak manapság, 578465387462894729384 vidéki segédmunkásnak nem volt éppen munkája, ezért a Déli Song kormány újabb nagy volumenű infrastrukturális projektbe kezdett, aminek eredményeként a pagoda 1165-ben újjáépült. Az objektum egyébiránt a közeli Qiantang-folyó (钱塘江) áradásainak mérsékletére való könyörgés, valamint navigációs segítségnyújtás céljából épült. Jelenlegi állapotában nem kifejezetten izgalmas, maga a pagoda nem is látogatható. Az ellátó személyzetet egy házsártos kínai jegyszedő és egy vak macska képzi. 
Mindezen trauma feldolgozását követően az Y2/ 游2 buszra pattanva a Xihúhoz mentünk, ami a meg-megeredő eső ellenére is nagyszerű látvány volt. Az itt található parkok valóban gyönyörűek, és itt Shanghai-jal ellentétben tényleg Kínában éreztem magam. Valódi, természetes szépséget sugall a táj, a megszokott kínai hipergiccses elemek teljesen mellőzöttek, vagy csak nem figyeltem rájuk, de egy rossz szavam nem lehet a Nyugati-tóra, ezt bátrán tudom ajánlani bárkinek, ki Kínába utazik.

És itt található az a bizonyos rosszul lejegyzett írásjegy is amit a Huagang halastavacskánál (花港观鱼) kell keresnünk (a halak egyébiránt nem mozognak a vízben, mely elég hideg lehet). A fenséges Kangxi császár által elcseszett írásjegyről az alábbi bejegyzésben olvashatunk bővebben. 
A következő állomás a Lingyin kolostor (灵隐寺) volt, aminek a közelében található Kína egyik legsinizáltabb Starbuck-ja. 
A Feilaifeng (飞来峰), a "röpülve érkezett csúcs" grottóiról csináltam vagy hárommillió képet, de a blogra csak a jobbnak vélteket töltöttem fel. Különleges aurája van ennek a helynek. Ezt tudják a kínaiak is, ezért kérnek külön belépőt a grottókhoz, valamint a Lingyin  - "Lélekrejtek" kolostorhoz. A tántoríthatatlanul zúduló eső ellenére is rengetegen voltak, a Lingyin kolostorhoz állatok módjára osztották-kapkodták a jegyeket.  Kayóra néztem, szépen levettem a táskám, fényképezőm, és egy rohadt állat módjára én is belevetettem magam a tumultuózus, csápos-ragacsos-bűzhödt-hörgő-ordibáló tömegbe, húsz perc alatt két jegyet zsákmányoltam, hogy aztán a kolostor füstölőinek kellemes illatának cirógatásában mintegy el is feledjem a bejutás megpróbáltatásait. 
Sok templomban és kolostorban jártam már Kínában, de a Lingyin messze az egyik legérdekesebb mind közül, ezúttal is köszi Zhou Enlai, hogy nem hagytad a vörös gárdisták játszóteréül. Van itt valami letisztult, izzadságszag nélküli, elbűvölő légkör, amiből egy kanálnyit sem találnánk mondjuk Shaolinben. Az elmúlt 3,5 év alatt a kolostor közelében egy kisebb bevásárló centrumot is felhúztak további Starbucks, Costa, KFC, Mc'Donalds kávézókkal-éttermekkel. Ha egy szerzetes Big Mackre vágyna, nem kellene messzire mennie.
Mivel még kora délutánra járt, úgy gondoltam van egy kis időnk Longjingra (龙井), azaz a Sárkánykút-teaföldekre is. Kivált, hogy nincs is túl messze a Lingyin kolostortól, a K27-es busz végállomása, bár érdemes a végállomás előtti állomáson leszállni, mert az sokkal közelebb van a teafalu bejáratához. A folyamatosan szitáló esőben, misztikusan ködös-párás hegyoldalakban lubickoló ültetvényeken tekeregtünk pár órát, szinte haraptam a jó levegőt (bár közben imádkoztam hogy ne PM 2.5 legyen). Sajnos tökre átázunk és meglehetősen hideg is volt, ám Shanghai betondzsungele után mégis valódi felfrissülés volt a zöldellő dombok-hegyek szabdalta ösvényeken barangolni. 
Amikor elszaladt mellettünk egy kínai Zsákos Bilbó, akaratlan is a teacserjék közé vágtam magam, nehogy elkapjon valami kommunista Nazgul.
Mielőtt visszaindultunk volna Shanghaiba, még elnéztünk egy kicsit a Xihúhoz. Jóféle kirándulás volt!

Kapcsolódó bejegyzések:

Hangzhou 2010 beszámoló 1 - 2- 3

Buddhista barlangszobrászat Luoyangban

Az öt híresen elrontott írásjegy - 五大著名错别字

Buddhista backpackerek a Tang-korból 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…