杭州

2010 őszén jártam először Hangzhouban, akkor még csak szagolgattam Kínát és mindenre órásira nyílt szemekkel csudálkoztam rá, ezért az elképesztő, hihetetlen, eszméletlen, megakolosszális, káprázatos etc. szavak képezték akkori bejegyzéseim tekintélyes hányadát. Mintegy három és fél év után jutott eszembe az ötlet, hogy ismét tehetnénk egy kitérőt a mongol  hódítás előestéjén még Kína legvirágzóbb városának tekintett Hangzhouba. Ma nagyjából éppúgy virágzik, mint bármely nagyobb kínai város, persze elég erősen a turizmusra épít, hiszen a Xihu (西湖), vagyis a Nyugati-tó méltán az egyik legszebb látnivaló a környéken. Ezúttal összesen egy nap állt rendelkezésünkre, így 24 óra, (pontosabban csak tíz és fél) Prokrusztész ágyába zsúfoltam minden megnézendő látnivalót.

Miután gaotie gyorsvonattal egy óra alatt megtettük a távot Shanghaiból Hangzhouba, a Liu-he "Hat harmónia" pagodával (六和塔) kezdtük a tripet, ami az agyon-photoshoppolt netes képeken módfelett impozánsnak tűnt, jelenleg renoválás alatt van és kevésbé impozáns, de próbáltam olyan képeket csinálni, amiket ha később visszanézek, megerősítsenek abban, hogy nem volt olyan vészes időpocsékolás elzarándokolni oda. Az eredetileg 970-ben felhúzott pagodát valamiért le kellett zúzni 1121-ben, aztán bizonyára akárcsak manapság, 578465387462894729384 vidéki segédmunkásnak nem volt éppen munkája, ezért a Déli Song kormány újabb nagy volumenű infrastrukturális projektbe kezdett, aminek eredményeként a pagoda 1165-ben újjáépült. Az objektum egyébiránt a közeli Qiantang-folyó (钱塘江) áradásainak mérsékletére való könyörgés, valamint navigációs segítségnyújtás céljából épült. Jelenlegi állapotában nem kifejezetten izgalmas, maga a pagoda nem is látogatható. Az ellátó személyzetet egy házsártos kínai jegyszedő és egy vak macska képzi. 

Mindezen trauma feldolgozását követően az Y2/ 游2 buszra pattanva a Xihúhoz mentünk, ami a meg-megeredő eső ellenére is nagyszerű látvány volt. Az itt található parkok valóban gyönyörűek, és itt Shanghai-jal ellentétben tényleg Kínában éreztem magam. Valódi, természetes szépséget sugall a táj, a megszokott kínai hipergiccses elemek teljesen mellőzöttek, vagy csak nem figyeltem rájuk, de egy rossz szavam nem lehet a Nyugati-tóra, ezt bátrán tudom ajánlani bárkinek, ki Kínába utazik.

És itt található az a bizonyos rosszul lejegyzett írásjegy is amit a Huagang halastavacskánál (花港观鱼) kell keresnünk (a halak egyébiránt nem mozognak a vízben, mely elég hideg lehet). A fenséges Kangxi császár által elcseszett írásjegyről az alábbi bejegyzésben olvashatunk bővebben. 

A következő állomás a Lingyin kolostor (灵隐寺) volt, aminek a közelében található Kína egyik legsinizáltabb Starbuck-ja. 

A Feilaifeng (飞来峰), a "röpülve érkezett csúcs" grottóiról csináltam vagy hárommillió képet, de a blogra csak a jobbnak vélteket töltöttem fel. Különleges aurája van ennek a helynek. Ezt tudják a kínaiak is, ezért kérnek külön belépőt a grottókhoz, valamint a Lingyin  - "Lélekrejtek" kolostorhoz. A tántoríthatatlanul zúduló eső ellenére is rengetegen voltak, a Lingyin kolostorhoz állatok módjára osztották-kapkodták a jegyeket.  Kayóra néztem, szépen levettem a táskám, fényképezőm, és egy rohadt állat módjára én is belevetettem magam a tumultuózus, csápos-ragacsos-bűzhödt-hörgő-ordibáló tömegbe, húsz perc alatt két jegyet zsákmányoltam, hogy aztán a kolostor füstölőinek kellemes illatának cirógatásában mintegy el is feledjem a bejutás megpróbáltatásait. 

Sok templomban és kolostorban jártam már Kínában, de a Lingyin messze az egyik legérdekesebb mind közül, ezúttal is köszi Zhou Enlai, hogy nem hagytad a vörös gárdisták játszóteréül. Van itt valami letisztult, izzadságszag nélküli, elbűvölő légkör, amiből egy kanálnyit sem találnánk mondjuk Shaolinben. Az elmúlt 3,5 év alatt a kolostor közelében egy kisebb bevásárló centrumot is felhúztak további Starbucks, Costa, KFC, Mc'Donalds kávézókkal-éttermekkel. Ha egy szerzetes Big Mackre vágyna, nem kellene messzire mennie.

Mivel még kora délutánra járt, úgy gondoltam van egy kis időnk Longjingra (龙井), azaz a Sárkánykút-teaföldekre is. Kivált, hogy nincs is túl messze a Lingyin kolostortól, a K27-es busz végállomása, bár érdemes a végállomás előtti állomáson leszállni, mert az sokkal közelebb van a teafalu bejáratához. A folyamatosan szitáló esőben, misztikusan ködös-párás hegyoldalakban lubickoló ültetvényeken tekeregtünk pár órát, szinte haraptam a jó levegőt (bár közben imádkoztam hogy ne PM 2.5 legyen). Sajnos tökre átázunk és meglehetősen hideg is volt, ám Shanghai betondzsungele után mégis valódi felfrissülés volt a zöldellő dombok-hegyek szabdalta ösvényeken barangolni. 

Amikor elszaladt mellettünk egy kínai Zsákos Bilbó, akaratlan is a teacserjék közé vágtam magam, nehogy elkapjon valami kommunista Nazgul.

Mielőtt visszaindultunk volna Shanghaiba, még elnéztünk egy kicsit a Xihúhoz. Jóféle kirándulás volt!

Kapcsolódó bejegyzések:

Hangzhou 2010 beszámoló 1 - 2- 3

Buddhista barlangszobrászat Luoyangban

Az öt híresen elrontott írásjegy - 五大著名错别字

Buddhista backpackerek a Tang-korból