Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Kirifuri-felföld

Luoyang 2. nap - 龙门石窟

Nézd már, halandók, hihi! 
Első városnézéses napom után késő estig vártam barátaimra, akik szintén hozzám hasonló körülmények között futottak be, addig is a hostel utazóival eszme-cseréltem, megtudakoltam mivel, merre, hogy érdemes másnap menni a Sárkánykapu barlangszobrászatának levadászásához. Első hallásra talán nem hangzik túl izgalmasnak, barlangszobrászat?! De elöljáróban annyit elmondhatok, hogy nem véletlenül szerepel a placc az Unesco világörökségi listáján. 

Tang-kori kő-catwalk
Másnap reggel Katjáéknak is szereztünk az enyémhez hasonló vip vonatjegyeket, aztán felszálltunk a 81-es buszra (de az 53-asra is lehet), melynek a végállomása Longmen. Az embertömeg csak úgy tódult, hömpölygött előre, egészen a jegyirodáig, az egész világon nem vártak annyian az iphone 5-re, mint a longmeni jegypénztárnál belépőre. (Főleg, hogy az előbbi Kínában már rég megjelent 笑.) A legrövidebb sor a rokkantak és idősek kedvezményes pénztárához vezetett, így oda soroztunk be mi is, amitől 787429846246287462427482742678263846 további évek óta sátorozva várakozó kínai személy nagyon pipa lett, és hívták a biztonságiakat, hogy vegyenek ki minket; de kitaláltunk valami homályos hülyeséget, hogy két óra múlva indul a gépünk, és csak egy óránk van Longmenre, és végtelenül meg akarjuk nézni, amit persze ők se hittek el, de hagytak minket jegyet venni. Cserébe viszont nem fogadták el a diákimat, hiába mondtam nekik, hogy pedig én úgy élek, mint Lei Feng.

A longmeni barlangfaragások (龙门石窟) Kína kevés épségben megmaradt buddhista barlangszobrászatának egyedülálló együttesét képzik. A szobrokat akkor kezdték el kivájni, mikor az Északi Wei-korban (北魏, i.sz. 386-534) a főváros Luoyangba költözött (egészen pontosan 494-ben) majd a Keleti Wei (534-550), Nyugati Wei (535-557), Északi Qi (北齐, (550-557), Sui (隋,581-617), Tang (唐, 618-907), és még egy izgalmas adalékként az Északi dinasztiák korában (五代, 936-947) is infatigábilis mód farigcsálták a barlangokat, illetve az azokat díszítő szoborremekeket évszázadokon keresztül, legfőképpen azért, hogy ezer év múlva a csámcsogó és nyálukat folyató turisták sok-sok képet készíthessenek, és óriásit flesseljenek. Összesen 2345 sziklába faragott barlang, és több, mint százezer szobor, szentkép, epigráfia, valamint a Wei-kor legtutibb kalligráfiái teszik nehezen kihagyhatóvá a helyet.

Mivel Yi-folyó (伊河) partja menti domboldalakba vájták a barlangokat, korábban Yiqueként (伊阙) is nevezték a barlangokat, csak azután kezdték Longmennek illetni azokat, miután Sui Yangdi császár (隋炀帝) palotáját a barlangokkal szemközti irányba telepítette. Longmen korábban stratégiai jelentőségű átkelőhely szerepét is betöltötte, emellett Luoyang egyik leghíresebb látványossága volt már a kezdetektől fogva. Bai Juyi (白居易), a Tang-kori költőmágus (诗魔) vagy költőfejedelem (诗王) a következőképp emlékezett meg Longmenről: "洛都四郊,山水之胜,龙门首焉"  - "Luoyang négy városhatárának gyönyörű tájai közül Longmen a legkiválóbb"
Katia©

A szobrok tekintélyes részének - úgymint jobbra a másodiknak - a 
XX. század első felében levágták fejét a tolvajok,  számos ezek
közül külföldön kötött ki, úgymint a Metropolitan Museum of
Artban New Yorkban, vagy az Atkinson Museumban, Kansas 
városában többek között. Az újkorban pedig,  a kulturális forradalom 
legsötétebb napjai alatt szintén nem uborkapakolásban részesítették
a szobrokat, de sajnos többet is megrongáltak közülük. 

Longmen együttesének legfontosabb részei közé tartozik a Három Binyang-barlang (宾阳三洞), melyeket az Északi Wei-dinasztia idején kezdtek faragni, és bár két barlangot csak a Sui-, majd a Tang-dinasztiák idején fejeztek be, egyértelműen Wei-kori stílusjegyekkel operál. (Ez utóbbit nem ránézésre mondtam, hanem könyvből olvastam.) A Binyang-barlangoktól délre található a Tízezer buddha-barlangja (万佛洞), melyet 680-ra datálnak, bónuszként van itt egy igen szép Amithaba Buddha képmás is. Ezek után érünk az 527-ben készült Lótuszvirág barlanghoz (莲花洞), majd a fő attrakcióhoz, az Ősök tiszteletének templomához (奉先寺), mely utóbbi a legnagyobb, és legkifinomultabb szobrokkal rendelkezik: a Tang-kori szobrok a Wei-korban készültekkel szemben sokkal inkább térhatásúak, alakjuk és kifejezésük emberszerűbb, természetesebb. 

Az Ősök tiszteletének temploma...Végre valami, amitől hosszú idő után tényleg sikerült beszarnom Kínában. A monumentális, 17 méteres, kőkemény sziklába faragott óriásbuddha fittyet hány az időre s múló emberéletekre, mintegy az örökkévalóságra fintorogva tűri a meg-megújuló, már-már koptató, káprázó szempárok kokettálását, miközben a körülötte lévő szobrok némelyike látszólag táncra pattant az évezredekkel. Dinasztiák ugrálhatnak ide, ugrálhatnak oda, a buddhaszobor olyan tökéletesen mozdulatlanul és egyben semmitmondóan néz maga elé - de ha hirtelen rám morogna, sikítanék. Állítólag (az egyetlen) császárnőről, Wu Zetianról (武则天) mintázták az arcát, ha ez igaz, nagy マグロ lehetett az öreglány! 

Ezen kívül további miriádnyi barlang érdemelne még figyelmet, mint mondjuk a Legkorábbi barlang (阳古洞), ám az Ősök tiszteletének temploma után az ember - hasonlóan a Tiltott városhoz - egyszerűen elkezdni unni az egészet, legalábbis nem nagyon képes egyszerre ilyen mérhetetlen, grandiózus morzsákból álló információdömping megemésztésére, vagy újbóli felülírására. Mindenesetre átkelve a Yi-folyón még további barlangokat cserkészhetünk be, par exemple egy ezer fejű Guanyin szobor - nem mellesleg szép rálátás nyílik a teljes domboldalra -, de ami igazi felüdülést nyújt a sok szobor után, az a Xiangshan "Illatoshegy" kolostor (香山寺). Levezetésül, ha jó kiscserkész módjára szeretnénk kilyukasztatni mind az összes rubrikát a belépőnkön, tekintsük meg Bai Juyi sírját is, meg amúgy is. 

Délután visszatértünk Luoyangba és a hostelba (apropó, Longmen este, illetve éjszaka is megtekinthető elképesztő megvilágításban!), és rákészültünk a Shaolin-kolostorra és annak környékére, aztán pedig véletlenül megmásztuk a Song-hegyet, pedig nem is terveztük

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…