Luoyang 2. nap - 龙门石窟

Nézd már, halandók, hihi! 
Első városnézéses napom után késő estig vártam barátaimra, akik szintén hozzám hasonló körülmények között futottak be, addig is a hostel utazóival eszme-cseréltem, megtudakoltam mivel, merre, hogy érdemes másnap menni a Sárkánykapu barlangszobrászatának levadászásához. Első hallásra talán nem hangzik túl izgalmasnak, barlangszobrászat?! De elöljáróban annyit elmondhatok, hogy nem véletlenül szerepel a placc az Unesco világörökségi listáján. 

Tang-kori kő-catwalk
Másnap reggel Katjáéknak is szereztünk az enyémhez hasonló vip vonatjegyeket, aztán felszálltunk a 81-es buszra (de az 53-asra is lehet), melynek a végállomása Longmen. Az embertömeg csak úgy tódult, hömpölygött előre, egészen a jegyirodáig, az egész világon nem vártak annyian az iphone 5-re, mint a longmeni jegypénztárnál belépőre. (Főleg, hogy az előbbi Kínában már rég megjelent 笑.) A legrövidebb sor a rokkantak és idősek kedvezményes pénztárához vezetett, így oda soroztunk be mi is, amitől 787429846246287462427482742678263846 további évek óta sátorozva várakozó kínai személy nagyon pipa lett, és hívták a biztonságiakat, hogy vegyenek ki minket; de kitaláltunk valami homályos hülyeséget, hogy két óra múlva indul a gépünk, és csak egy óránk van Longmenre, és végtelenül meg akarjuk nézni, amit persze ők se hittek el, de hagytak minket jegyet venni. Cserébe viszont nem fogadták el a diákimat, hiába mondtam nekik, hogy pedig én úgy élek, mint Lei Feng.

A longmeni barlangfaragások (龙门石窟) Kína kevés épségben megmaradt buddhista barlangszobrászatának egyedülálló együttesét képzik. A szobrokat akkor kezdték el kivájni, mikor az Északi Wei-korban (北魏, i.sz. 386-534) a főváros Luoyangba költözött (egészen pontosan 494-ben) majd a Keleti Wei (534-550), Nyugati Wei (535-557), Északi Qi (北齐, (550-557), Sui (隋,581-617), Tang (唐, 618-907), és még egy izgalmas adalékként az Északi dinasztiák korában (五代, 936-947) is infatigábilis mód farigcsálták a barlangokat, illetve az azokat díszítő szoborremekeket évszázadokon keresztül, legfőképpen azért, hogy ezer év múlva a csámcsogó és nyálukat folyató turisták sok-sok képet készíthessenek, és óriásit flesseljenek. Összesen 2345 sziklába faragott barlang, és több, mint százezer szobor, szentkép, epigráfia, valamint a Wei-kor legtutibb kalligráfiái teszik nehezen kihagyhatóvá a helyet.

Mivel Yi-folyó (伊河) partja menti domboldalakba vájták a barlangokat, korábban Yiqueként (伊阙) is nevezték a barlangokat, csak azután kezdték Longmennek illetni azokat, miután Sui Yangdi császár (隋炀帝) palotáját a barlangokkal szemközti irányba telepítette. Longmen korábban stratégiai jelentőségű átkelőhely szerepét is betöltötte, emellett Luoyang egyik leghíresebb látványossága volt már a kezdetektől fogva. Bai Juyi (白居易), a Tang-kori költőmágus (诗魔) vagy költőfejedelem (诗王) a következőképp emlékezett meg Longmenről: "洛都四郊,山水之胜,龙门首焉"  - "Luoyang négy városhatárának gyönyörű tájai közül Longmen a legkiválóbb"
Katia©

A szobrok tekintélyes részének - úgymint jobbra a másodiknak - a 
XX. század első felében levágták fejét a tolvajok,  számos ezek
közül külföldön kötött ki, úgymint a Metropolitan Museum of
Artban New Yorkban, vagy az Atkinson Museumban, Kansas 
városában többek között. Az újkorban pedig,  a kulturális forradalom 
legsötétebb napjai alatt szintén nem uborkapakolásban részesítették
a szobrokat, de sajnos többet is megrongáltak közülük. 

Longmen együttesének legfontosabb részei közé tartozik a Három Binyang-barlang (宾阳三洞), melyeket az Északi Wei-dinasztia idején kezdtek faragni, és bár két barlangot csak a Sui-, majd a Tang-dinasztiák idején fejeztek be, egyértelműen Wei-kori stílusjegyekkel operál. (Ez utóbbit nem ránézésre mondtam, hanem könyvből olvastam.) A Binyang-barlangoktól délre található a Tízezer buddha-barlangja (万佛洞), melyet 680-ra datálnak, bónuszként van itt egy igen szép Amithaba Buddha képmás is. Ezek után érünk az 527-ben készült Lótuszvirág barlanghoz (莲花洞), majd a fő attrakcióhoz, az Ősök tiszteletének templomához (奉先寺), mely utóbbi a legnagyobb, és legkifinomultabb szobrokkal rendelkezik: a Tang-kori szobrok a Wei-korban készültekkel szemben sokkal inkább térhatásúak, alakjuk és kifejezésük emberszerűbb, természetesebb. 

Az Ősök tiszteletének temploma...Végre valami, amitől hosszú idő után tényleg sikerült beszarnom Kínában. A monumentális, 17 méteres, kőkemény sziklába faragott óriásbuddha fittyet hány az időre s múló emberéletekre, mintegy az örökkévalóságra fintorogva tűri a meg-megújuló, már-már koptató, káprázó szempárok kokettálását, miközben a körülötte lévő szobrok némelyike látszólag táncra pattant az évezredekkel. Dinasztiák ugrálhatnak ide, ugrálhatnak oda, a buddhaszobor olyan tökéletesen mozdulatlanul és egyben semmitmondóan néz maga elé - de ha hirtelen rám morogna, sikítanék. Állítólag (az egyetlen) császárnőről, Wu Zetianról (武则天) mintázták az arcát, ha ez igaz, nagy マグロ lehetett az öreglány! 

Ezen kívül további miriádnyi barlang érdemelne még figyelmet, mint mondjuk a Legkorábbi barlang (阳古洞), ám az Ősök tiszteletének temploma után az ember - hasonlóan a Tiltott városhoz - egyszerűen elkezdni unni az egészet, legalábbis nem nagyon képes egyszerre ilyen mérhetetlen, grandiózus morzsákból álló információdömping megemésztésére, vagy újbóli felülírására. Mindenesetre átkelve a Yi-folyón még további barlangokat cserkészhetünk be, par exemple egy ezer fejű Guanyin szobor - nem mellesleg szép rálátás nyílik a teljes domboldalra -, de ami igazi felüdülést nyújt a sok szobor után, az a Xiangshan "Illatoshegy" kolostor (香山寺). Levezetésül, ha jó kiscserkész módjára szeretnénk kilyukasztatni mind az összes rubrikát a belépőnkön, tekintsük meg Bai Juyi sírját is, meg amúgy is. 

Délután visszatértünk Luoyangba és a hostelba (apropó, Longmen este, illetve éjszaka is megtekinthető elképesztő megvilágításban!), és rákészültünk a Shaolin-kolostorra és annak környékére, aztán pedig véletlenül megmásztuk a Song-hegyet, pedig nem is terveztük

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

ギャル文字

A Kék-folyó tényleg kék?

2017 top 15