Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Hattori "Démon" Hanzō története

Hullámsírban az üdvözüléshez - Fudaraku tokai

Valamikor i.sz. 1000 környékén, egy Sanuki no Sanmi (讃岐の三位) nevezetű fiatalember aggódni kezdett lelke üdve miatt. Biztosra szeretett volna menni, hogy következő újjászületése sikeres lesz, s megkezdte a szükséges előkészületeket.Első gondolat az volt, hogy elégeti magát.
Testének ily mód való feláldozása megfelelő opciónak tűnt a derűs reinkarnációhoz, de aztán mégis revízió alá vonta elhatározását. Miként a halál pillanatának tudatállapota meghatározó volt a következő újjászületésre nézve, tökéletes koncentráció hiányában a siker nem lehetett garantált. Sanukinak jobb ötlete támadt: volt egy hely, ahol úgymond biztosabbra mehetett testének prezentálásával, nevezetesen a Potalaka hegyen (Fudoroku 補陀落, kínaiul Bǔtuóluò 补陀落). 

Sanuki tudta, hogy a Potalaka valahol a Japántól délre eső szigeteken található, így a korabeli Tosa (土佐国) tartományból, a mai Kōchi prefektúrából hajóra szállt, s a megfelelő északi szeleket kihasználva csónakra szállt, s lassan eltűnt a horizonton. Sanuki volt az első feljegyzett, aki a japán buddhista kontextusban Fudaraku tokai (補陀落渡海), vagyis a "Fudorokuhoz való átkelés a tengeren" rituáléját véghez vitte. A Fudaraku tokai gyakorlatát megkísérlők utazásai Japán déli partvidékeiről indultak, egy kifejezetten erre a célra készített, voltaképpeni úszó koporsóban. Mikor kellőképpen eltávolodtak a partoktól, vagy a vízbe vetették magukat, vagy szándékosan elsüllyesztették a csónakot a hajótest vízzel való elárasztásával, a halál viszont mindkét kimenetel esetében bizonnyal bekövetkezett. 
Fudaraku, vagy Potalaka a Avalokiteśvara bodhisattva misztikus lakhelye volt (egyébiránt a lhászai Potala Palota is elnevezése is innen eredeztethető), egy tulajdonképpeni paradicsom, egyike a "tiszta földeknek" a buddhista hagyományban. Potalakát áthatolhatatlan, magas hegyek vették körül, sziklás völgyekkel, veszélyes hasadékokkal. A legendák szerint egyik oldalról úgy festett, mint egy alvó sárkány, míg a másikról egy lapuló tigris.
S bár misztikus hely volt, mégis nagyon is e világinak ismerték, szanszkrit források szerint valahol India déli részén lokalizálódott. A kínai buddhista backpacker Xuanzang szerint a Maláj-félszigettől keletre volt, míg az általános Japán konszenzus szerint valahol (a Japántól) délre eső tengereken kellett keresni. 

A Fudaraku tokai azonban korántsem nevezhető elterjedt gyakorlatnak, mintegy ezer éves intervallumra vonatkozólag 57 feljegyzés maradt fenn, amiket nagyjából egyazon mód hajtottak végre. Számos esetben előfordult, hogy a pusztán a megszégyenülés elkerülése végett vágtak bele a biztos halált jelentő vállalkozásba. Ilyen eset volt például Shimokobe Rokuro, aki előkelőjével való vadászat során eltévesztette az őzet nyílvesszejével, szégyenében a Kumamo hegyekbe költözött, s szerzetes lett, a Lótusz szútra kántálva éjt nappallá téve. Pár év elteltével csónak-koporsójával becélozta Fudarakut, s eltűnt a hullámsírokban. 

Másokat a csatában való vereség vezetett el Fudarakuhoz. I.sz. 1184-ben, a Genpei háborúk (源平合戦) végén Taira no Koremori (平 維盛), a Taira-klán egyik parancsnoka szintén ily mód kerülte el a szégyent, s határozta el zarándoklatát a "Tiszta Földre", többek között erről számol be a blogon korábban említett Heike Monogatari epikus elbeszélése is, mikor a Tairák a megadás helyett a császárral együtt a tengerbe vetették magukat.

Ebből is látszik, hogy sokan egy tulajdonképpeni megváltás reményében keltek útra a nyílt óceánra, mely utazásnak minden eleme rituális töltetet kapott. A csónak, melyben a tokaisha (渡海者)"a tengeren átkelő" úttalan útjára kelt egy voltaképpeni sírhely szimbóluma is volt egyben. Testüket egy 49 rács alkotta négyzet vette körül, mely szám az útra kelteket illető szükséges gyásznapok számát is jelentette egyúttal. Négy kijárat volt a kereten, Buddha életszakaszaira való utalásként. A tokaisha öltözéke a Tisza Föld kilenc szintjét szimbolizálta, hajósírjának árboca és kormánya szantálfából készült, míg a vitorlára a Lótusz Szútra idézetei szerepeltek szanszkritul. 

Jóllehet az utazás a Tiszta Földig egyszemélyes trip volt, a "zarándokok" általában nem egyedül indultak neki az útnak: gyászolók tömegei kísérték őket utolsó útjukra, illetve a zarándokhajót két másik hajó vontatta ki a tengerre. Az egyik papokat és szerzeteseket, míg a másik általában aszkétákat szállított. Miután elérték a Kötélvágó szigeteket (Kokinshima, 綱切島), leválasztották a tokaisha ladikját, és magára hagyták a déli paradicsom felé sodródni. 

Egy portugál jezsuita misszionárius, Caspar Vilela ((1525-72) szemtanúja volt egy tokaisha útra bocsátásának, 1562-ben írt beszámolójában meglepően tapasztalta, micsoda derűvel vágnak neki a rituálénak, míg egy másik portugál misszionárius, Luis Frois (1532 –1597) szintén megemlítette Fudaraku tokai gyakorlatát.
A tokaishák nem minden esetben vetették magukat a tengerbe, esetenként egyszerűen kihúzták a szándékosan e célra, hajótestbe ékelt fadugót, így elsüllyesztették magukat. A koporsóhajó kabinjában mintegy hónapra elegendő élelem volt, így volt, aki az előző két megoldást mellőzve, éhenhalás útján távozott a Tiszta Földbe jutás reményében. 

Előfordult olyan eset is, hogy a zarándok túlélte az utazás. Egy Nisshu Shonin (日秀上人) nevű pap útra kélt a Tiszta Föld vélt irányában a XVI. században a rituálé rendje szerint, ám a Rjúkjú-szigeteknél partra vetették a hullámok. A partra érést követően pedig kinyilvánította, hogy voltaképp el is ért a Tiszta Földre, hátra lévő éveit pedig meditációval töltötte. 

A Fudaraku tokai bár egyfajta szimbolikus utazás volt a végtelen békesség meglelésében, maga a gyakorlat nem mindig volt erőszaktól mentes. Egy XIII. századi feljegyzés legalábbis egy furcsa esetről tesz említést: egy papot mutat be, ki elhatározta, hogy a habok közé vetve magát jut el ama Paradicsomba, s az esemény napján népes gyászoló tömegek kísérete közben útjára indult. Kisvártatva azonban, a tengerre szállván hirtelen meggondolta magát, és inkább mégse vállalkozván a biztos halálra, megpróbált visszabotorkálni a partra, ezt látván az őt eredetileg gyászoló tömeg feldühödött, és addig dobálták kövekkel, míg be nem tört feje és el nem merült a hullámok között. 
Ráadásul ez nem az egyetlen eset volt, hogy a halálos zarándoklat kényszerítő körülmények közepette ment végbe. Yasushi Inoue (1907 – 1991) író, aki számos történelmi regényt és novellát jegyzett, a Fudaraku tokai története (補陀落渡海記, angolul Passage to Fudaraku) című művében egy XVI. századi buddhista templom apátjának történetét meséli el, aki 61. esztendejének betöltését követően nem saját elhatározásából, de a közösségi kényszerből indult halálos zarándoklatára. Az út során az apát kimenekült a koporsóladikból, és a közeli szigetekhez sodorta a tenger, paptársai azonban elkapták és visszadeportálták az úszó koporsóra, ekkor fogalmazta meg a következő sorokat: "Ha Kannont (Avalokitesvarát) keresed, ne higgy Fudarakuban, ha Fudarakut keresed, ne higgy a tengerben".

A Fudaraku tokait tehát igen különböző okok miatt űzték, volt a végső béke és üdvözülés megleléséért, s volt ki rituális öngyilkosságként a közösség/saját bűnei miatti megváltás érdekében. A tokaisha személye így valahol egyszerre volt zarándok, bűnbak, felfedező és önfeláldozó is.

Irodalom: 

Jacob Mikanowski: The Self-Sacrificing Japanese Pilgrims Who Chose to be Swallowed by the Sea

Michael Hoffman: On the road to...

Bryan J. Cuevas & Jacqueline Ilyse Stone: The Buddhist Dead: Practices, Discourses, Representations

Kapcsolódó bejegyzések: 

Japán szerzetesek a Tang-kori Kínában: Saichō és Kūkai utazásai - a korabeli tengeri utazások viszontagságaival 

Ubaseteyama - legenda vagy valóság?

Japán folklór vol. 6 - szamuráj-szellem rákok - a Heikegani legendája - hogyan lett a hullámsírt választó Tairákból dühös szellem rák?

"Három hüvelyknyi aranylótusz" - lábelkötés Kínában - jó szokások a szomszédból

Tōkyō sötét múltja sorozat - helytörténeti sorozat a japán főváros nem éppen üde színfoltjaiból 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban ) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

A japán vonatokról

"Japánban a vonatok olyan elbaszottul fejlettek, hogy hangsebességgel közlekednek és androidok irányítják őket, soha a büdös életbe nem késnek. Optimusz fővezérben tótágast áll a genitális szerelem a japán csodát szemlélve: hejj de high-tech vagy bébi" - hallhatjuk a Blikk tudósítóját Tokióból. 
Köztudottan sok van, mi csodálatos, ezek egyike pediglen az a bizonyos japán vonat. Amiről bizonyára a fentebbi fantazmagóriáink vannak, s mi több furtonfurt visszaöklendezi magát a toposz, hogy a japán közlekedési miniszter lemond, ha egy percet késik a vonat, et cetera.

Nos, amire te gondolsz, az nagy valószínűséggel a shinkansen, ami valóban egy módfelett előrehaladott jószág, azonban a japán fővárosban élve a napi ingázásban aligha találkozni vele. Közlekedni vele pedig, még annyira se. A magam részéről két vonalat használok a mindennapi közlekedésben, a Den-en-toshit (田園都市線) s a Yamanotét (山の手線), így pusztán e kettőről van tapasztalatom, ám elöljáróban annyit, hogy felejtsük el…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú…

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…