Kanamara matsuri - a fallosz-fesztivál

Nagyjából három dolog jut eszünkbe, ha Japánra gondolunk: messze van, hi-tech és perverz. Én mindhárom feltevéssel hajlandó vagyok vitatkozni, bár a kilométereket Budapest és Tōkyō között valóban nehéz lesz kimagyaráznom. 

Hi-tech: nos, a magam részéről egy Pest megyei faluból származom, ha azt vesszük összehasonlítási alapul, Tōkyō kétségkívül hi-tech, de Japán nem csak Tōkyōból áll. Másrészről néha igencsak groteszk nászban él ez a futurisztika az anakronisztikummal. 

Perverz: kedves olvasó, Japán nem csak a pornóról szól, illetve nem pusztán e műfajból lehet érdemes tájékozódni a szigetországgal kapcsolatban, a magam részéről nem javallom. 

Tiszta sor ergo Japán teljesen rendben van, köszönöm a figyelmet.

Most pedig pedig következzék egy beszámoló a fallosz fesztiválról, melynek során termetes szent brokikat visznek körbe a város egyik szentélyéből a másikba, miközben söröznek és pénisz alakú nyalókákat szopogatnak.

Rendben, ez a blogger tökéletesen meghülyült - nyugtázhatnók, hisz az iménti hegyibeszédre az előző bekezdést olvasván tökéletesen ellentmondó tartalmat írok, ami így önmagában talán igencsak furcsán hangzik, mi több pont olyan perverznek, mint ahogy azt a japcsiktól már ugyebár megszokhattunk.

Márpedig arra a kihívásra vállalkoznék, hogy ezen a sajátos ünnepen keresztül mutassam be, hogy bizony nem minden esetben Japánban van a hiba.

Mindenki számára, aki tisztában van azzal, hogy Japán államformája a hentai, köztudott, hogy létezik a szigetországban egy pélófesztivál, melynek során egy gigabráner-omikoshit hordoznak körbe a városon, köszönhetően az elmúlt évek média hypejának, híroldalaknak és youtube felhasználóknak. Igen, a Kanamara fesztiválról (かなまら祭り) van szó. 

Hazudnék ha azt mondanám nem mozgatott meg a dolog, hiszen magam is mindenképp szerettem volna részt venni a nem mindennapi matsurin, kivált Kawasaki fesztiváljaként kawasaki-i lakosként. Így hát vonatra pattantunk, és Kawasaki Daishi (川崎大師) megállónál leszálltunk, ahol özönlöttek a gaijinok, mind egy célért, A szent himbilimbi megtekintéséért. 

Amihez az állomástól nem kell túl messzire menni,  hiszem a közeli Kamaya-szentélyből (金山神社) indul a dolog, ahová alig bírtunk beférkőzni az irdatlan tömegtől, a tótágas nagy fekete alien péló mindenesetre igyekezett hangsúlyozni, hogy itt nem pusztán egy könnyed hanimiról lesz szó. A szemerkélő, borús idő miatt erre lehetőség sem lett volna. 

A Kanamara matsuri során a bevadult turisták/helyiek elementáris erővel szopkodhatják a brokit formázó nyalókákat, telefonok, fényképezők és másegyéb eszközök szorgos dokumentálása közepette, s elégedetten nyugtázhatják, hogy "fene a japcsik perverz pofáját". Mi természetesen ilyen felszínesen nem közelítünk a dologhoz, ellenben tovább olvassuk az alábbi sorokat, hogy némileg érthetőbb keretet kapjon ez a frenetikus fallosz farsang.

"Ne sírj rózsám keservesen, Majd megsegít a jó Isten"... egy jókora nyalókával

Szóval minden Április első vasárnapján kerül megrendezésre a falloszünnep a Kanayama-szentélyben, egy szentélykomplexumon belül helyezkedik el, ami egyébiránt a legendás császár,Nintoku (仁徳天皇) számára szentelt Wakamiya-Hachimangu szentély (若宮八幡宮) otthona is.

A szentély és fesztivált illetően számos legenda van, az egyik szerint a shintó istennő Izanami no Mikoto (伊弉冉尊) egy tűzistennel való vajúdása közepette nem meglepően súlyos sérüléseket szenvedett alsótestén, s úgy tartják hogy Kanayamahiko-no-Kami (金山彦神) valamint Kanayamahime-no-Kami (金山毘売神) gyógyították sebeit, (utóbbi kettőnek szentelték a Kanayama szentély). Eredetileg pediglen a két istenség a bányászat valamint a kovács szakmák szentje volt, Izanami megsegítése végett a szexuális fertőzésekben szenvedők, a biztonságos gyermekáldás/anyai boldogságért szóló fohászok is egyre inkább e két istenséget kezdték címezni.

Másik legendák arról beszél hogy volt egy leány, aki a benne lakó démon miatt az ún. vagina dentata (歯のある膣) problematikával küszködött (számos kultúrkörben előforduló motívum), ami főleg férjeinek volt fájdalmas, mivelhogy két férjének férfiasságát is elfogyasztotta a nászéjszakán. Ennek kapcsán felkereste kezelőorvosát, gyógyszerészét akik átirányították a kovácshoz. A kovács pediglen egy vas-brokit készített neki, amivel bezúzta ama démon fogait, és boldogan élt tovább, a fém fallosz ezek után a szentélybe került megőrzésre. 

A legendákon túl azonban történelmi magyarázata is van a Kanayama-szentélyben történő védelemért és boldogságért való fohászkodásnak. Tudniillik,  Kawasaki városa is a Tōkaidō (東海道) úton helyezkedett el - amiről már Suzugamori kivégzőhelye kapcsán említést tettünk - ami Edót és Japán nyugati felén található városokat kötötte össze. A Tōkaidō útvonalon utazók számára Kawasaki pihenőhelyként szolgált, és számos teaház volt a városban ahol nemcsak teázni, de kurvázni is lehetett. A helyi prostituáltak pedig gyakorta keresték fel a Kanayama szentélyt, a nemi betegségek ellen fohászkodva - ami nem meglepő, hisz legtöbbjük valamilyen betegségben hunyt el -, és vannak olyan nézetek, amelyek szerint hozzájuk köthető az egészség és a termékenység (biztonságos gyermekáldás) megünneplése is. 

Rózsaszín sakura és broki: van ennél jobb kompozíció a cseresznyevirág megörökítésére?

Érkezik a mikoshi menet

Kanamara Matsuri from Tamás Dóczi on Vimeo.

A számos magyarázatban közös fogalmak kapcsolódnak az ünnephez, mégpedig a jó egészség, termékenység, boldogság celebrálása. A látogatók azonban korántsem e célból, sokkal prózaibb okok miatt jönnek ki a mulatságra: szimplán faszt szeretnének fotózni. Minél többet. A pénisz alakú nyalókák miatt mindenki zöld utat kap gátlásai feloldásában, és élvezi, hogy legálisan gyakorolhatja a fertőt az amúgy is bolond és perverz Japánban. Ez is bizonyára hozzájárult ahhoz, hogy az ünnep jellege valóban groteszk, és a mindenki által elvárt abszurd formát kezdte el magára ölteni az elmúlt években. 

Par example efféle abszurdum az Elizabeth névre hallgató, rózsaszín megapéló, amit omikoshiként visznek át a Kawasaki Daishi szentélybe. Rákerestem, hogy ez mégis hogyan jött össze, s azt találtam, hogy a jókora farokszimbólumot az Elizatbeth Kaikan (エリザベス会館)  nevű, fővárosi transzvesztita/női ruhafétis pucckirálynő klub adományozta a szentélynek, és általában a klub tagjai, micsoda nők e férfik szokták volt cipelni. Az elmúlt évek során az ünnep kissé eldurvult, és megjelentek a szélsőséges, provokatív elemek, exhibicionisták, szado-mazo kosztümösök és másegyéb állatfajták, aminek hatására számos elemeket megnyirbálták a fesztiválból, úgymint a jókora fából faragott falloszokat és hasonló kellékeket, amikkel csak hergelték a farok-szelfiktől megrészegült tömeget. A mostani Kanamara fesztiválon így pusztán a három fallosz-omokoshi és farok-nyalókák kaptak helyet, de még így is akadt pár nehezen hovatehető figura...

Érzésem szerint az ünnep elsősorban a nyálukat verő gaijin turisták és úgy általánosságban a Japánon borzongó nagyérdemű kielégítésére szolgál, és senkit nem érdekel már az ünnep eredeti indítéka (remélem tévedek). A múltban a helyi lakosok (beleértve a prostituáltakat) tették tiszteletüket a Kanamara feszitvál során a betegségektől való megóvás, a jó egészség, biztonságos gyermekáldásért fohászkodtak, a modern emberek mohó szórakozási vágya viszont úgy tették tönkre a hagyományokat, akár az a bizonyos fémdákó a fogas vaginát. Hogyha még ehhez hozzávesszük, hogy milyen vészesen alacsony Japán termékenységi rátája, igencsak ironikusan fest, hogy pont egy egykori termékenységet is ösztönző fesztivált hagytak ily mód megüresedni. 

Szubjektív érdekességi faktor: 3/5

Megközelítés: Keikyū Daishi vonal, Kawasaki Daishi megálló. 

Rendezvény ideje: Minden év áprilisának első vasárnapja

Kapcsolódó bejegyzések: 

Hachioji matsuri - képekben gazdag bejegyzés a nagy nyári matsuriról

Tōrō nagashi - lampionfolyam a Sumidán

Újévi japán szokások

Sötét múltú ribanctemető Tōkyōban

Kínai ünnepek