Ugrás a fő tartalomra

精选博文

土用の丑の日

Hattori "Démon" Hanzō története

Az ellen szemében csak mint Oni no Hanzō (鬼の半蔵), a Démon" Hanzō néven is ismert Hattori Hanzō (1542 -1596, 服部 半蔵 aka Hattori Masashige 服部 正成) a japán történelem véráztatta Hakozó fejedelemsége korszakának (戦国時代) hirhedt harcosa volt. Hogy történetét kontextusba helyezzük, érdemes egy pillantást vetni magára a korszakra. 

Sengoku jidai - a japán trónok harca 

A japán Hadakozó fejedelemségek korának (nem összekeverendő az azonos nevű ókori kinai érával) afféle intézményesült káoszában teljesen megszűnt a központi irányitás, s a feldarabolódott ország fejedelemségei 136 éven keresztül gyilkolták egymást. Az évszázadot átölelő harcok fináléjában három hadúr maradt talpon a japán trónok harcában, mégpedig Oda Nobunaga (織田信長), Toyotomi Hideyoshi (豊臣 秀吉), and Tokugawa Ieyasu (徳川 家康), ki utóbbi végül egyesiteni fogja Japánt. Ennek a Tokugawának a szolgálatában állt pedig többek között jelen bejegyzésben tárgyalt Hattori Hanzō (őt megelőzőleg már apja is). (Egyébiránt a nevével kapcsolatban azt találtam, hogy maga a "Hanzō" az a Hattori család fejének a mindenkori titulusa volt)

Hanzō Igában (伊賀) születtet, az egykori Mikawa (三河国) tartományban (mely a mai Aichi prefektúra része), és gyakran vissza is tért ide, a Hattori család birtokaihoz. Hattori Hanzō első ismert bevetésére viszont 16 éves korában került sor, mikor is mentőakció során kihozta Matsudaira Takechiyo (松平 竹千代, Tokugawa shógunná iktatását megelőző neve) fogva tartott lányait a Kaminogō-kastély (上ノ郷城跡) ostroma során. Egyébiránt úgy tudják Hanzō kiválóan bánt a lándzsával - ezt örökitette meg egy másik beneceve, a Lándázs Hanzō (Yari no Hanzō, 槍の半蔵). 
A korszak kiemelkedő összecsapásaiból bőven kivette a részét: 1569-ben ő vezette a ostromot a Kakegawa vár (掛川城) ellen, 1570-ben hősiesen harcolt az anegawai ütközötben (姉川の戦い, ahol Nobunaga a korszak csúcstechnológiás muskétásaival operált) mi több a legendák szerint ő nevéhez fűzhető a csatát eldöntő győztes stratégiát, majd 1572-ben a Tokugawa számára katasztrofális kimenetelű mikatagaharai csatában (三方ヶ原の戦い) is. Mindazonáltal, ezen mikatagaharai vereségben mutatott helytállásáért tették meg az igai alakulat, s mintegy 150 fegyveres parancsnokává. Itt érdemes egy kicsit kitérnünk a ninjákra.

Men in black 

A ninja (忍者) fogalma a népszerű kultúrának köszönhetően széleskörben ismert, ugyankkor széleskörben félreismert is. A ninják valóban léteztek, s bár a középkori Japán afféle különleges erőit képezték, ám alakjukat nagymértékben eltúlozta a köréjük szőtt legendák és fikció egyvelege. Mindazonáltal a fennmaradt források alapján a titkos bevetések, kémkedés (sekkō, 斥候), gerilla harcmodor, az ellenség prominens vezetőinek nyom nélkül való eltüntetése - ezek valóban a ninjutsu (忍術) taktikai eszköztárát képzték.
Bansenshukai (萬川集海) - a ninja tudás gyűjteménye

Köztudott, hogy a szemtől-szembeni szamurájharc eszményének mintegy antitéziseként (mely utóbbi jól illet szigorú fegyelemben felsorakozott, alakzatot tartó, gyalogos hadtestek, azaz ashigaru (足軽) gyakorlatához) gyökeresen eltérő harci stratégiákat alkalmazó ninjákat felbérelni alattomos és tiszteletlen taktikának számitott. Mindemellett a szamurájokkal ellentétben a ninják töbnyire alacsonyabb társadalmi csoportosulásokból kerültek ki, ami a harci módszereik mellett megvetésük további gyökeréül szolgált. 
Hokusai ninja-ábrázolása
Mivel a ninják szolgáltásai szigorúan bizalmas keretek között zajlottak az őket megbizó földesurak, a daimyōk között, ez a titokzatosság is hozzájárult a köréjük szőtt misztikumhoz.

A korszak két legismertebb professzionális ninja-konzultációt biztositó zsoldos alakulatai a Kōga-ryū (甲賀流) valamint a bejegyzés elején emlitett Iga járás nevéből számrazó Iga-ryū (伊賀流) iskolák számitottak, akik 1485 és 1581 között rivális daimyōk béreltek fel egymás ellen. 1581-től viszont mindkét ninja-klán a Japánt végül egyesitő Tokugawa szolgálatába került. 

Ördög, könnyek, szamuráj 

Hattori Hanzōra visszatérve, a csatateren kivül alakja sokkal inkább egy kémmester / stratéga alakja rajzolódott ki, semmint egy fekete ruhás ninjáé - talán éppen ez annak oka, hogy az egyetlen fennmaradt, Hanzōt ábrázoló portré szamurájpáncélban örökitette meg. 
Hattori Hanzō
Egyes feljegyzések szerint Sainen (西念) néven évekig élt szerzetesként, és az ő nevét viseli a templom, amit épittetett (西念寺), s mi utóbbi elsősorban Tokugawa Ieyasu idősebb fiának, Nobuyasu (松平 信康) emlékének szenteltetett. A sztoriról dióhéjban annyit, hogy Nobuyasu felesége Nobunaga lánya, Tokuhime (徳姫) volt. Tokuhime és Nobuyasu anyukája viszont nagyon nem birták egymást, Tokuhime pedig irt egy levelet apukájának, Nobunagának, amiben összeesküvéssel vádolta meg anyósát. 

Miután Nobunaga pedig mindezt felvetette Ieyasunak, Ieyasu zárkába tette feleségét majd kivégeztette, aztán seppukura utasitotta fiát, megjegyezve, hogy ő nem hiszi hogy Nobuyasu bűnös, vagy hogy részt vett volna az intrikákban, de az viszont túl nagy kockázat lett volna Ieyasu számára ha fia anyját megbosszulva harcot indit Nobunaga ellen, igy a klán egységének megérzése végett arra kérte, legyen szives felmetszeni a hasát inkább. És Hanzōt kérte fel a rituális öngyilkosság segédjének (aki a Nobuyasu hasfelmetszése után kegyelemből, azaz a halál meggyorsitásának érdekében lefejezte volna), Hanzō azonban nem volt képes kardot emelni saját urának gyermekére, igy megtagadta a parancsot. Állitólag ekkor mondta Ieyasu, hogy 

Még az ördög is képest könnyt ejteni (鬼の目にも涙)

Mindenestre értékelte Hanzō hűségét, amire a későbbiekben is nagy szüksége volt. Hattori Hanzō szervezte meg ugyanis a Tenshō Iga-háború (天正伊賀の乱, szó szerint az igai káosz a Tenshō-éra alatt) során Iga brilliáns védelmi stratégiáját 1579-től kezdve az önkényesen betörő Oda Nobukatsuval (織田 信雄) szemben, aki saját rátermettségét próbálta bizonyitani apjának, Oda Nobunagának, sikertelenül. 

Miután Nobunaga fia kudarcot vallott, a hirhedt hadúr Nobunaga saját irányitása alá vette a hadjáratot, a túlerővel Hattori Hanzō sem volt képes megbirkózni 1581-ben. Viszont ehhez az időszakhoz kapcsolódik az egyik legismertebb tette, mikor is a következő év során 1582-ben sikeresen kimenekitette Tokugawa Ieyasut Mikawa tartományból az Iga-járáson keresztül a Iga-klán, valamint az egykori rivális Koga-klán ninjáinak segitségével. Az történt ugyanis, hogy Nobunagát meggyilkolta saját tábornoka, Akechi Mitsuhide (明智 光秀) egy lázadás során, ki utóbbi szintén szeretett volna belépni a hatalmai játszmába, és hajtóvadászatot inditott a még élő riválisai, köztük az éppen nem túl messze tartózkodó Tokugawa Ieyasu ellen, aki pusztán egy maroknyi követőjére támaszkodhatott - köztük volt viszont Hanzō, aki épségben kimentette. 
Ninja és szamuráj összecsapása
Tokugawa később Edoba helyezte székhelyét, az Iga és Kōga klán ninjái képezték a személyi védelmét. A Kōga csapatok a kastély külső kapuja, az Otemon (大手門) védelmét látták el, mig az igai alakulatok a kastélyának legbelsőbb részeit, az Ōoku-t (大奥) őrizték (ahol többek között a shógun ágyasainak helységei is voltak), Hattori Hanzō vezetése alatt egészen 1596-ben bekövetkezett haláláig (a hagyomány szerint kedvenc hobbijának, a solymászat hódolása közben érte a vég, egyszerűen összesett). Azt már nem élhette meg, hogy ura, Tokugawa Ieyasu 1603-tól kezdve Japán shógunává válljon. 

Az örökség 

S noha a ninjákat ez elkövetkező évtizedekben is szerteágazóan alkalmazták, 1638-tól kezdve viszont tartós béke korszaka vette kezdedét, mely során a ninják szolgáltatásaira már egyszerűen nem volt szükség, igy lassan teljesen felszámolódtak az egykori iskolák és csoportosulások. 

Ugyanakkor éppen ez időtől kezdve kezdett formálódni az fikcióval és történelmi feljegyezésekkel vegyitett legendárium a ninjákkal kapcsolatosan nagyjából ma is a fejünkben él. A XVII. századtól kezdve emberfeletti képességeket tulajdonitottak nekik, éppúgy mint Hattori Hanzōnak.

A Meiji-restauráció (1868) idejére pedig már ninja vagy alternativájában shinobi (忍び) a kortárs folklór népszerű figurájának számitott, a különleges képességeik képzelt repertoárja a teleportációtól kezdve a vizen való járástól kedve a láthatatlanságig terjedtek, ami persze jobbára a szájhagyományon alapult hiteles forrásokkal szemben. E korábbi legendák lettek viszont táptalaja annak, hogy ninja történetek egyik legismertebb figurájaként Hattori Hanzō a későbbiekben mind a japán, mind a japánon kivüli népszerű kultúra hősévé vált a videójátéktól számos filmes produkcióig egyaránt. 
Egyszer elbringáztam a császári palotához, ez a kép éppen a Hanzō-kapunál készült 
Hanzō nevét őrzi ma a tōkyói császári palotának egyik bejárata (hol korábban a shógun rezidenciájva volt) - Hanzōmon (半蔵門, Hanzō kapuja), valamint az azonos nevű metróvonal, a Hanzōmon is. Egyébiránt a császári palota Hanzōmon bejárata előtti területet ma Wakában (若葉) ismerik, de 1945 előtt még Igacho (伊賀町), "Iga városként" tudták. Hanzō maradványait ma a Sainen-ji templom temetőjében őrzik, ahova valamikor elmegyek majd a közeljövőben.

Kapcsolódó bejegyzések:

A Távol-Kelet harcászata vol. 5  - Nobunaga muskétásai 

Ázsiai betyárok - Patkánykölyök és a ninjutsuban jártas Goemon legendája

Nijō-jō, KyōtōNinja-biztos csalogánypadlózat

Taira no Masakado - a fejnélküli szamuráj bosszúja

Konfuciánus gengszterek - a yakuza története

Ninja-irás a fubito.blogspot blogon

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara vesztőhelye

Minami senju (南千住) számos jelentős történelmi esemény emlékét őrzi, talán több olyat is, amire nem szívesen szoktak volt visszaemlékezni. Ilyen példának okáért a Kozukappara vesztőhelye (小塚原刑場), mely egyike volt az Edo-kori Tōkyō három nagy kivégzőhelyének - Nishikigamori - a mai Shinagawa közelében, valamint Odawa mellett - utóbbi Hachioji külvárosában. A vesztőhelyre a Edo-korszak legsúlyosabb halálnemeinek elszenvedői - fővesztés (斬首刑), keresztre feszítés (磔), máglyán elégetés (火罪) nyertek belépőt, de itt voltak közszemlére téve a gokumon 獄門 - 'börtönkapu' a testtől megválasztott koponyák (mint Masakado fejének esete) is. A hagyományos geomanciai képzetek alapján a rontás/negatív energiák a város északkeleti sarkából érkeztek, s mivel a város ezen kerülte Edo várától (江戸城) pontosan északkeleti irányban helyezkedett el, valamennyi kelletlen de szükséges intézmény - mint a kivégzőhely, vágóhidak, vagy éppen Yoshiwara vöröslámpás negyede is ezen a területen kapott helyet. Ara…

Obon お盆 és a japán túlvilági képzetek

Július végétől kezdve kezdődik Japánban az Obon (お盆) ünneplése, mely a voltaképpeni japán halottak napja, pontosabban ünnepségsorozata, mely során a az emberek meglátogatják s rendbe rakják elhunyt családtagjaik sirját (ohakamairi, 御墓参り) avagy tiszteletüket róják le eltávozott hozzátartozóiknak. Itt Tōkyōban az ünnepléssorozat főként Augusztus hónapjára esik. Ezzel egyidejűleg az obon ideje egy félhivatalos nyáriszünet is, a legtöbb japán cégnél ilyenkor szabadságra mennek, sokan használják fel ezt az időt arra, hogy hazalátogassanak.


Az obon hagyományának története igencsak hosszú és szerteágazó gyökerekre vezethető vissza. A korabeli Edo-korban használatos holdnaptár eredetileg júlis 15-re tette az ünnep napját  (kinai példa nyomán, amiről a kinai szellemünnep és túlvilági képzetek bejegyzésben irtunk már korábban) a modern naptár pedig augusztus 15-re updatelte. (Egyébiránt ugyanerre a napra esik Hirohito császár beszéde is, melyben bejelentette Japán fegyverletételét a második vi…

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 9 - San'ya népszállói

今日の仕事はつらかった
あとは焼酎をあおるだけ
どうせどうせ山谷のドヤ住まい
他にやることありゃしねえ

Kemény volt a mai gálya,
csak egy kis nyakalás maradt hátra,
Úgyis itt tengődöm San'yában,
tenni való tán mi más van?



Szabados forditásomban a San'ya Blues (山谷ブルース) sorai Nobuyasu Okabayashi (岡林 信康), a japán Bob Dylan tolljából, ami nagyjából Tōkyō egykori gettójának kvintesszenciája is. Igen, jól olvastad: a Tōkyō sötét múltja sorozat újabb epizódjában a város egykori, voltaképpeni nyomornegyedének történetét járjuk kicsit körül.
Taitō (台東) és Arakawa (荒川) kerületek között található a valaha San'yának (山谷) nevezett városrész, kivált a Namidabashi-kereszteződésről délre található részen. San'yát a fővárosi kormány 1966-ban feloszlatta, és a szétdarabolt közigazgatási egységeknek új nevet adott. San'ya, illetve ezen városrész története egyébiránt egészen az Edo-korig nyúlik vissza, ugyanis már régtől fogva itt kapott helyet kvázi minden olyan létesitmény, ami Edo lakói szerettek volna szőnyeg alá söpörni a nyilváno…