Oda Nobunaga, a szofisztikált állat
A Netflixen futó történelmi dokumentumfilm, az Age of Samurai: Battle for Japan az ország egyesítésért folytatott véres időszakot mutatja be nagyon érdekesen - dióhéjban egyébiránt korábban itt írtunk e korszakról a blogon. Na mármost a sztori egyik kulcsfigurája természetesen Oda Nobunaga (織田信長, i.sz. 1534 –1582) hadúr, kinek alakja e dokumentumfilmben látottak szerint leginkább a pszichopata állat, Trónok Harcából ismert Ramsay Bolton karakterével állítható párhuzamba. Annyit elöljáróban meg kell jegyezni, hogy Nobunaga jóllehet nagyszerű stratéga volt, nemcsak ártatlan tömegeket, templomok szolgálóit, de a saját családtagjait is előszeretettel mészároltatta le, szóval vélhetőleg nem volt alaptalan a későbbiekben ráragadt Démon Király (魔王) elnevezés.
Mindazonáltal, a démoni hadúrnak volt azonban egy másik oldala, amit nem igazán került kibontásra a dokumentum-sorozat által:
Nobunaga, a bolond
Mielőtt ugyanis ráragadt volna ez a bizonyos Démon Király titulus, jobbára csak mint Owari nagy barmának (尾張一の大馬鹿 vagy 尾張の大うつけ) ismerték a különc, furcsa viselkedésével kitűnő úrfit, többek között azon ominózus tette miatt, mikor is az apja (Oda Nobuhide 織田 信秀 nagy hatalmú daimyō) temetésén kirívó öltözetben jelent meg, majd hanyag mozdulattal dobta a füstölőt elhunyt családtagja hamvai közé mindenki megrökönyödésére, hiszen ez elképzelhetetlenül tiszteletlen dolognak számított.
Ugyanakkor a források szerint ezt megelőzően is meglehetősen szabados életet élt, nem törődve mások megítélésével, ami különösen a korc mércéjével mérve igencsak extravagáns alkatra utal: előszeretettel hordott levágott ujjú yukatát, tigris és leopárdőrből készült félnadrágot, erszények csüngtek a derekáról (amikben kovakövet meg hasonló kellékeket tárolt), továbbá szalmakötelet használt öv helyett. Frizkóját is érdekesen fonta, feljegyzések szerint chasen (茶筅), azaz teakeverő ecset formájúra, s ezen hóbortos megjelenés ráadásul egy hetvenkedő jellemmel társult, aki szándékosan kereste a balhét.
Ha ezt mind összerakjuk, egy nagy melák, exhibicionista, arcoskodó középkori hippi alakja rajzolódik ki, ergo érezzük, hogy nem mindennapi látvány lehetett a XVI. századi Japánban. Tovább tetézte a helyzetet, hogy egy nagyhatalmú családból származott, akikkel senki nem szeretett volna ujjat húzni, vagyis vélhetően a kortárs Japán egyik különösen utált figurája lehetett.
Nobunaga, a szörnyvadász
Az 1550-es években még javában harcolt azért, hogy átvegye az irányítást a korabeli Owari (尾張, a mai Aichi tartomány területén) tartomány felett, de így is maradt annyi ideje, hogy kivizsgálja egy Matazaemon (又左衛門) nevű fószer sztoriját, aki egy óriási szörnykígyót vélt látni az Amagaike-tónál (あまが池) a Hira kastély (平城) közelében. Elmondása szerint így festett e bestia:
「顔は鹿のようで、眼は星のように光り輝き、舌は真っ赤で大きく、人の手のひらを開いたようだった」
"Feje mint az őzé, szeme vakítóan ragyog akár a csillagok, vérvörös nyelve oly széles, mint az ember kitárt tenyere"
Ennyi elég is volt Nobunagának, aki elhatározta hogy likvidálja a rettenetes csúszómászót. A környék összes földművesével együtt elindultak meglincselni a japán Nessiet, és miután hosszú órák után sem találták, Nobunaga egy késsel a fogai között a tóba vetette magát, mindhiába: számos merülés után sem volt nyoma a kígyónak, ezért a küldetést feladva nemsokára hazamentek. Nobunaga szerencséjére, ugyanis a Hira kastély urasága éppen abban reménykedett, hogy tőrbe tudja csalni és eltenni láb alól, ami ezáltal nem jött össze.
Nobunaga, a művészetek patrónusa
Az Age of Samurai alapján az a benyomásunk lehet, hogy Nobunaga egy heroinfüggő gótikus rockert imitálva élezte a kardjait naphosszat egy sötét, komor szoba kellős közepén, valójában Nobunaga a művészetek kifinomult, nagy pártolója volt, és ennek kapcsán számottevő műgyűjteménnyel rendelkezett. Különös tekintettel a teaszertartással kapcsolatos tárgyak érdekelték.
Nobunaga, a Démon Király, imádott teázni.
Nobunaga tea-mestere nem kisebb figura volt, mint Sen no Rikyū (千利休, 1522 – 1591) aki tulajdonképpen a ma ismert japán teaszertartás, chanoyu (茶の湯), és azon belül is az ún. wabi-cha (わび茶; 侘茶) hagyomány megteremtőjeként tartanak számon.
 |
| Hadakozó fejedelemségek korából származó magazinok |
Mindezen túl, Nobunaga szeretette a sumót (相撲), számos tornát rendezett élete során. Pazar palatokát és gyönyörű kerteket (nihon teien日本庭園 vagyis a japánkert) építtetett, számos zsánerfestő művészt támogatott, a noh (能) színházakkal egyetemben, amiket szintén nagyon bírt. Magyarán, lényegében mindent, amit ma a japán kultúra meghatározó elemei között tartunk számon - sumo, japán kertek, teaszertartás, vagy éppen a japán esztétikát megtestesítő festményeket, azt Nobunaga bőkezűen támogatta, megteremtve azon kulturális fellendülés kereteit, amit ma Azuchi–Momoyama-korszaknak (安土桃山時代, 1573-1615) nevezünk. Ezen periódus pedig voltaképpen Japán számára a középkorból a kora újkorba való átmenet ideje volt, olyannyira messze ható társadalmi illetve kulturális változásokkal, amiket napjaink Japánjában is érezhetünk.
Láthatjuk tehát, hogy Nobunaga sem pusztán egy egydimenziós, afféle kaotikus gonosz figura volt, és tény hogy nem kevés vér tapadt a kezéhez - a kollektív emlékezet illetve a Netflix tévéműsora is elsősorban ezt az oldalát igyekszik kihangsúlyozni - de az sem elfelejtendő, hogy mennyit tett a japán kultúra és művészetek ápolásának ügyében. És még egy szörnykígyónak is nekiment volna.
Denma-chō börtöne - Edo Hilton
Jōkanji, a ribanctemető
Nijō-jō, Kyōtō- Ninja-biztos csalogánypadlózat
Taira no Masakado - a fejnélküli szamuráj bosszúja
Nijō-jō, Kyōtō- Ninja-biztos csalogánypadlózat
Taira no Masakado - a fejnélküli szamuráj bosszúja
Kunoyoshi & Kunisada - az ukiyo-e punk zsenijei
Shunga - egy kiállítás margójára
Megjegyzések
Megjegyzés küldése