Ugrás a fő tartalomra

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 8 - A 731-es alakulat nyomában

A Tōkyō sötét múltja sorozatban esett már szó különböző Edo-kori vidámságokról, évszázadokkal ezelőtti borzalmakkal azonban vélhetően nehezebb együttérezni, mint a közelmúlt kegyetlenségeivel. A sorozat ezen következő epizódjában a XX. századba tekintünk vissza, azon belül is a 731-es alakulat (731 部隊), illetve az azokhoz köthető emlékekhez.
Mindenekelőtt ildomos belőlni a kontextust: második világháború, azon belül is második sino-japán háborúban (1937–1945) járunk. Kina észak-keleti területei - nevezetesen Mandzsúria - japán fennhatóság alatt. A tartomány fővárosa, Harbin (哈尔滨), s annak Pinfang kerülete (平房区) adott helyet a 731-es alakulat működésének, melyen keresztül a japán háborús bűnök legsötétebb bugyraiba nyerhetünk némi betekintést.
A Japán birodalmi hadsereg hivatalosan Járványmegelőzési és Víztisztító Osztályának (関東軍防疫給水部本部) nevezett alakulatát a Kenpentai (憲兵隊), a voltaképpeni titkosrendőrség irányitása alatt hozták létre, ám az hamarosan az Északkelet-Kinában és Oroszországban tevékenykedő Kvantung-hadsereg (関東軍) sebész-ezredesének, Shirō Ishii (石井 四郎) kezelésébe került. A szervezet 1941-ben vette fel a 731-es alakulat (満州第731部隊) nevét.
Shirō Ishii
Ishii már az egyetemei évei alatt is pusztán hobbiból tenyésztett baktériumokat, majd mintegy két éves európai tanulmányútja (érdekességképpen Magyarországon is járt) többek között a biológia és vegyi fegyverekről szóló ismereteinek bővitéséről szólt a japán hadügyminisztérium támogatásával. A japán császári expanziós törekvések a térség dominanciájának érdekében háborúra készültek, s úgy hirlett, hogy a nem túl messzi szovjeteknek volt egy ütőkártyája, ami Japánnak akkor még nem: a biológiai fegyverek. Az Ázsia feletti uralom átvételéhez pediglen a japán vezérkar úgy vélte, elkerülhetetlen az efféle arzenál saját fejlesztése.

S jóllehet az 1925-ös genfi jegyzőkönyv tiltásba vette a biológiai és vegyi fegyvereket, Ishii is meggyőződéssel vélte, hogy ezen módszerek alkalmazásával háborút nyerhet Japán. 1931-ben megkezdődött a japán agresszió Mandzsúriában, majd kisvártatva 1932-ben Ishii megkezdte a titkos biológiai fegyverfejlesztőközpontot a hirhedt Zhongma erődben (中马城). A japán katonai vezérkar megvetéssel bizonyult a kinaiakkal szemben, alacsonyabb rangú emberi életformának tekintették őket, akikkel bármit megtehetnek. Olyan aberrált dolgokat is, amiket a saját országukban nem tudtak megtenni.  Ezért sem estek semmilyen korlátozás alá a Kinában végzett emberkisérletek. Másrészről pedig, a polgárháborús megosztottságban lévő, illetve az ország északkeleti részein durva japán okkupáció alatt álló ország embertömegei folyamatos elletást biztositottak ezen kisérletekhez. Ha kifogytak a tesztalanyokból, a Kenpentai egyszerűen kiment Harbin utcáira és összefogdosott egy tucat kevéssé előnyös társadalmi helyzetben lévő kinait, akik aztán az intézet falai közt lelték halálukat.

A hivatalosan a japán katonák járványvédelméért végző kutatóintézet a valóságban éppen hogy a tömegpusztitó járványok terjesztésén munkálkodott. A Zhongma börtöntáborban közönséges bűnözőkön keresztül politikai foglyok, japán-ellenes felkelők kerültek, akiken Ishii bubópestist, fekete himlőt, kolerát, antraxot és egyéb kórokozókat tesztelt. Egyre több emberkisérletet végző katonai egységet hoztak létre, Ishii közel 10,000 alkalmazottból (kutatók, orvosok, ellátó személyzet) álló mini-birodalmat hozott létre.
A börtöntábort alkot foglyok többsége kinai volt, de kisebb részben oroszok, mongolok, koreaiak, illetve az elfogott szövetséges országokból származók is az áldozatok közé kerültek. Az emberkisérletek a fertőzéseken kivül kiterjedtek viviszekcióra (élveboncolás), kényszeritett abortuszra, szexuális úton terjedő betegségek terjedésének és hatásaian megfigyelésére. A borzalmas kisérletek palettáján kapott még a helyet a mesterségesen előidézett szivroham, fagyási sérülések illetve hiportemia, égési sérülések, sugárzás emberi testre gyakorolt hatásainak vizsgálatára. Történészek becslései mintegy 250,000 főre teszik csak a 731-es egység Pinfangi bázisának emberkisérleteiben elhunytak számát. 

A Japán Birodalmi Hadsereg a második világháború utolsó hónapjaiban a biológiai fegyverek bevetéséről döntött, az amerikai San Diego lett a célpont, ahol az Esti Sakura hadművelet (夜桜作戦) keretében 1945. szeptember 22-én vetette volna be pestissel fertőzött bolhákat tartalmazó bombákat, ám közbejött két atombomba és Japán végül 1945. szeptember 2-án kapitulált.

Érdekes módon a 731-es alakulat - köztük Ishiivel - amerikai közbenjárásra nem kerültek hadbiróság elé, és ennek megvolt az oka: miután a Szövetségesek a nürnbergi perben elővették a nácikat - többek között az embereken kisérletező orvosokat - az amcsi hirszerzés úgy vélte jobb lesz gyorsan szőnyeg alá söpörni a dolgot Tōkyōban. Elkerülendő, hogy a japánok emberkisérleteinek kutatási anyaga illetve eredményei szovjet kézre kerüljenek, az USA a MacArthur vezette tōkyō-i perben megalkudott: az információkért cserébe a programban részt vevő japán kutatók - vagy éppen maga Hirohito császár és köteléke, akik bizonyára szintén tudtak az emberkisérletekről - nem kerültek felelősségre vonás alá.

Elég hosszú bevezető volt, és joggal tehetnénk fel a kérdést: oké, de ennek mi köze Tōkyōhoz?
A régi katonai orvosi iskola (旧陸軍軍医学校) területe akkor...

Nos, a város közepében, Shinjuku negyedben pár perc sétára a Waseda megállótól, 1989. július 7-én, a ma Nemzeti Járványkutató Intézet (国立感染症研究所) területén végzett felújitási munkálatok során nagyszámú emberi csontokra bukkantak, aminek kivizsgálásához nem meglepően meglehetősen vonakodva kezdtek hozzá. A helyi önkormányzat (Ushigome, 牛込) tisztviselője háromszor kérvényezte levélben az Egészségügyi Minisztériumot a maradványok vizsgálat alá vételére, ám a minisztérium elutasitotta a kérvényt, miszerint a csontok mielőbbi elhamvasztása és nyugalomba helyezésére volna szükség...
És most...
Az akkori Shinjuku kerületi polgármester, Yamamoto Katsutada (山本 克忠) azonban elhatározta, hogy saját független nyomozásba kezd, a csontok vizsgálatával pediglen Sakura Hajime (佐倉朔) professzort, a Nemzeti Természettudományi Múzeum Antropológiai Osztályának (国立科学博物館人類研究部) vezetőjét bizta meg, végül 1991-ben készült el a jelentés (戸山人骨の鑑定報告書) - amit ezen a linken keresztül elérhetünk -  s a következők derülnek ki belőle:

1. A sirban talált egyéneket több, mint harminc-negyven éve, és kevesebb mint száz évvel ezelőtt temethették el

2. Noha pusztán 62 homlokcsontot (前頭骨) találtak, a csontok teljes száma alapján több mint 100 főre lehet következtetni az itt eltemetettek számát

3. 3:1 arányban vannak a férfi és női holttestek, gyermekcsontvázakat is azonositottak

4. A holttestek ázsiai, de nem japán eredetűek, köztük számos mongoloid tipusú

5. A csontokon súlyos sérülések nyomát azonositották, melyek emberi eszközök, 
úgymint fűrész, fúrok, kalapács okoztak. Koponya-műtétre utaló nyomokat is találtak.

6. A csontokon továbbá vágások, szúrások, golyó általi sérülés nyomai is észrevételezhetőek. A sirban felleltek teljesen összezúzott csontvázakat is. 

7. A csontok egy részét formalinban konzerválták illetve találtak kiszáritott csontokat is


Ezen a helyen ugyanis korábban egy katonai orvosi iskola működött (旧陸軍軍医学校跡地), melynek egyik része egy járványmegelőzési osztály volt (minden konteó nélkül elég érdekes egybeesés, hogy ma is járványkutató intézet működik itt...), ami pedig szoros kapcsolatban volt az előbbiekben bemutatott 731-es alakulattal. A csontvázak felfedezését követően számos kutató egyértelműen a japán háborús bűnökkel hozta egyértelmű párhuzamba a dolgot.

Shinjuku önkormányzata azonban hajthatatlan volt, mindenáron el szerették volna hamvasztani a csontokat, hiszen a japán kormány ameddig csak lehetett, tagadta az emberkisérletek vádját. Ámde a csontok ügyének felderitésért összefogott civil csoportosulás, az (Emberi) Csontok Bizottsága (人骨の会) Keiichi Tsuneishivel (常石 敬一) az élen a legfelsőbb biróságra vitte az ügyet. A felsőbbiróság bár elsőfokon elutasitotta kérülmüket, az Egészségügyi Minisztériummal folytatott tárgyalások eredményeként végül a 2002-ben eltekintettek a csontvázak elhamvasztásáról, illetőleg egy szimbolikus siremlék felállitását rendelték el - nem mellékesen ekkor ismerte el a kormány hivatalosan is, hogy valóban emberkisérleteket végeztek a háború alatt.

Ennek ellenére az ügy nem sokadt haladt egészen 2006-ig, mikor is a létesitmény egy korábbi dolgozója, Toyo Ishii (石井とよ)nyugalmazott nővér mintegy 60 év hallgatás után bevallotta, hogy kollégiáival együtt egyébiránt 1945-ben a fegyverletételt követően hullákat, illetve testrészeket kellett elföldelniuk mielőtt a bevonolú amerikai csapatok rálelhettek volna az emberkisérletek bizonyitékaira. További öt évet kellett várni, hogy az addigra a területre épült objektumok közül elbontsanak néhányat és 2011-ben végre megkezdődtek a feltárások.

A Csontok Bizottsága Kinába utazott, hogy felvegye a kapcsolatot a 731-es alakulat áldozatainak egyesületével, és egy peticióval tértek vissza, hogy a japán kormány egy átható vizsgálat keretében nyomozza ki az elhunytak személyazonosságát DNS vizsgálatok útján- a Csontok Bizottságának kérvényében a csontvázakat vissza kell szállitatni szülőföldjükre végső nyugalmuk és a múlttal való szembenézés miatt. A kinai hozzátartozók később beperelték a japán kormányt és kompenzációt kértek, a japán Legfelsőbb Biróság azonban már lezártnak tekintette ezt a dolgot a második világháborút lezáró békerszerződések, valamint a korábban Kinával kötött megállapodásokkal járó kollektiv kártérités értelmében.

És noha számos tōkyō-i főpolgármester megigérte már, hogy lépéseket fognak tenni a csontvázak azonosságának kideritésében, mindeddig túl sokat nem haladt a dolog.

Alább megtekinhetünk egy dokumentumfilmet is a 731-es alakulatról:

Kapcsolódó olvasmányok: 


Kapcsolódó bejegyzések:

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol.1 - Masakado átka - a főt vesztett szellem átka a mai napig kísért

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 2 - Kozukappara, az Edó-kor nagy vesztőhelye
Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 3 - Jōkanji, a ribanctemető

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 4.- Suzugamori vesztőhelye

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 5. - Denma-chō börtöne

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 6 - Gyilkosságok a Tōkyō-ekinél

Fejezetek Tōkyō sötét múltjából vol. 7 - Hitachi repülőgépgyár áramellátó állomása

Aokigahara - félelem és reszketés a Fujinál 

Urbex-sorozat - urbánus barangolások

Japán agresszió Mandzsúriában - némi háttérsztori

8341-es alakulat - Maó elit őrgárdája

Megjegyzések

  1. A youtubeon mar nem elerheto a dokumentumfilm. Esetleg meg tudnad nekem irni hogy mi a dokumentumfilm cime? Elore is koszi! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sajnos úgy fest leszedték ezt a videót, a nevére pontosan nem emlékszem, de nem találtam meg. Mindenesetre ha simán rákeresel youtube-on a 731-re, egy vagonnyi találat van.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű tofuszeletek

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

Japán kocsmológia vol. 3. - Yokochō sikátorok - Nonbe Yokochō

A japán kocsmológia áltudományos bejegyzéssorozat soron következő epizódjában jó messzire mentünk, mégpedig a Tateishi (立石) állomáshoz, ami a Keisei-vonalon (京成) a Skytreetől kb. tiz percnyire van, mintegy a civilizáció határmezsgyéjén, hiszen ott található a Nonbe Yokochō (呑んべ横丁). Igazából jártunk már itt pár évvel ezelőtt, amikor még csak kirándulóban jártam át Shàng​hǎi​ból, és az isten sem tudja miért, de Taito-kuban kellett szállást foglalnom, hiszen fingom nem volt mi hol van Tōkyōban.  1955-ben nyitották meg a Tateishi áruházat, aztán azóta itt nagyjából meg is állt az idő. Az állomást környékező kis sikátorok hálózatában rendesen időutazhatunk valami képzeletbeli, régmúlt Tōkyōba. Szóval masszivan retrós hangulata van, de én imádom az ilyen helyeket, a szineket, a szagokat, az árusok kiabálását, a szünhetetlen sürgés-forgást. És itt van maga a Nonbe Yokochō bejárata, enyhén cyberpunkos miliőben. Nem túl nagy kiterjedésű maga a cimben szereplő yokochō, mindössze pár szűk utcác…

Edo-kori fingbakok

Az Edo-kori (1603-1868) Japánnal kapcsolatos bejegyzéseimmel kapcsolatosan az olvasó már bizonyára jó előre felhúzott szemöldökkel veselkedik neki, miszerint már megint miféle aberrált téma kerül terítékre...Ezúttal sem lesz másképp persze: a kortárs japán arisztokrácia egyik sajátos munkakört betöltő alkalmazottjáról, a bűnbakról, avagy ez esetben nevezzünk fingbaknak, ergo a fingbakról lesz szó.  Mármost az Edo-korról érdemes tudni, hogy valódi fordulópont volt a Japán történelemben: a több száz évszázados káosz és véres polgárháborúkat követően végre egy erős központi kormány irányítása alá került az ország. Már nem kellett a környező hegyekből lezúduló szomszédos szamuráj-klánok portyáitól tartani, megszűnt az örökös harcok miatti készültség és félelem, s az ezzel felszabaduló energiát a japánok sokkal szofisztikáltabb tevékenységekbe, mintegy kultúrafejlesztésbe invesztálhatták - avantgárd divat, új képzőművészeti irányzatok megteremtése, vagy éppen annak a látszatnak fenntartás…

土用の丑の日

Július 20-ra esett a nyárközépi ökör napja (土用の丑の日) a kínai tradícionális holdnaptár szerint, 18 nappal az ősz kezdete előtt (mely a ugyanezen kínai képzetek szerint Augusztus 7 körül kezdődik).
Ez az ún. doyou no ushi-nap van tavasszal, ősszel és télen is, de általánosságban ha az ushi no hi-ről beszélnek az emberek, akkor a mostanit, azaz a nyárközépi ökör napját értik alatta.
Ilyenkor Japánban unagit, azaz angolnát esznek hagyományosan, azt mondják hogy már az Edo-kor óta. A legismertebb sztori szerint, egy korabeli angolna-árus tanácsot kért egy híres gondolkodótól, hogy mégis hogyan adhatna el több angolnát e forró nyári napok közepette, amikor az eladás a béka segge alatt volt, mivelhogy az nem számított éppen szezonális ételnek. 
A tudós gondolkodónak eszébe jutott egy régi japán népi hiedelem, miszerint azon ételek, melyek elnevezésében szerepel az “u” fonéma (udon tészta, umeboshi befőtt szilva, uri tök, etc) azok jó hatással vannak az egészségre, mi több nyáron is minden hő…

Shimoda

Az 1850-es években Japán még mindig izmoskodott hogy nem kér a külvilágból, aztán Matthew Perry s ama fekete hajóinak noszogatására megnyitották Shimoda kikötőjét. Majd Yokohamát is, és Shimodát pedig bezárták. Ennyi háttérsztori talán elég is lesz, mi több nem érdemes azon búslakodni, hogy mi történt Bakumatsu (幕末) korszak alatt, hiszen Shimoda a mai napig egy közkedvelt tengerparti nyaralóövezet. A salaryman számára a tōkyō-i nyár a 18 szintes buddhista pokol 19. szintje. Öltöny-nyakkendőben rohangálni a perzselő napon összeaszalódott emberszőlők szarkofágjában szégyenletesen szar.  A Yamanote vagonjaiban Guernica-üzemmódban transzportálódván vizet vizonáltam. Nagyon sok vizet, amiben úgy úszhatok, mint egy delfin.  Szóval efféle gondolatsorok közepette keveredtünk el végül Shimodába, ahol végre delfinné változhattam. Nem vittem sok cuccot, csak egy táskányi felszerelést, goprókat, sparkot, a D610-et, egy 50-est, és hát muszáj volt a 80-200-at is, hogy Kayokóról mindenféle tengerip…

Japán folklór vol. 9 - Ribancpók

A jorōgumo gyűjtőnév alatt noha számos, a Nephila rendben tartozó pókot ért a köznyelv, a japán entomológusok specifikusan a Nephila Clavata nevű pókra vonatkoztatva használják (ez esetben katakanával irják ジョロウグモ).  Maga a kifejezés kapcsán tudni érdemes, hogy jorōgumo esetében az ún. jukujikun (熟字訓) olvasatról* van szó, mely során bizonyos összetételekben máshogy olvassák ki a kanjikat, mint ahogyan azt on'yomi avagy kun'yomi olvasatuk illetve hangalak sarkallná. Az eredetileg 絡新婦 kanjikkal leirt kifejezés - aminek szó szerinti forditása "körbefonó ifjú hitves" - jukujikun olvasatban 女郎蜘蛛, azaz ribancpók értelmet hordoz.  Minekutána a jorō (女郎) alatt Edo-kori prostituáltat, úgymint Yoshiwara leányait értjük. Ergo nem véletlenül ezúttal is az Edo-korba (1603-1867) kell visszarepülnünk azért, hogy megérthessük ezen furcsa elnevezés mibenlétét.  A jorōgumo alatt ugyanis nem pusztán holmi filológia furfangról van szó, hanem egy japán folklórban létező, alakváltó yōkai…

Japán kocsmológia vol. 5 - Nikka lepárló

A japán kocsomológia tudományos bejegyzéssorozat  újabb epizódjában a whisky világában való legutóbbi búvárgyakorlatom, nevezetesen a Hokkaidō szigetén,  Yoichiben (余市) található Nikka lepárlóba vezetett tanulmányutam elbeszélésére kerül sor. 
Japánban a whisky már a XIX. századtól kezdve, főképp az 1870-es évektől vált elérhetővé, bár vélhetőleg már az 1850-es években megjelent a szigetországban. A whisky Japánban való gyártására azonban egészén a XX. századig kellett várni, s azon agilis japán férfiakra, akik fejükbe vették, hogy márpedig a Felkelő Nap földjén is meghonositják ezen italt.  
A japán whisky megszületését többnyire Skóciának köszönheti, miképp az első lepárló szakember, Masataka Taketsuru (竹鶴 政孝) maga is Skóciában tanult, hogy aztán Japánba visszatértve kamatoztathassa tudását. 
JR Yoichi állomás

Japán ezen északi szigetének, Haokkaido tájai igencsak hasonlóak elsősorban a skót Highland vidékére, ugyanis tőzegmocsarak, hegyek és gránitszikák között fakadó források itt is…