Brian G. Martin: The Shanghai Green Gang
Brian G. Martin, a Hong Kong University Ázsiai kutatóközpontjának tudományos munkatársa az első
nyugati szerző, ki monografikus igénnyel és kritikával vizsgálja a shanghai-i Zöld Banda
összetett történetét, karizmatikus vezetőjének, Du Yuesheng alakján
keresztül. A helyenként darabos s egymásnak ellentmondó forrásokból –
diplomáciai beszámolók, memoárok, rendőrségi jelentések – kísérli meg a város
történetének igencsak kaotikus periódusáról egységes képet adni; széleskörű
betekintést engedve a Zöld Banda működésébe, felemelkedésébe, majd a Guomindang
korporatív államszervezetébe való sajátos beilleszkedésébe.
A könyv bevezetőjében a XX. század első harmada Kína
átmeneti időszakának bemutatása kap helyet, mely éra a hagyományos politika
széthullásával, s új alternatívák, válaszok keresésével járt. E folyamat az
előzőleg meghatározó értékrendekkel való szakítást, forradalmi változásokat
foglalt magában, mely a nemzet valamennyi aspektusára – politikai, gazdasági,
társadalmi – kifejtette hatását. A Kína sorsát fordító változások a
nagyvárosokban kaptak helyet, ezek közül is az egyik legfontosabb volt
Shanghai. Itt fejlődtek ki az új társadalmi osztályok, politikai, valamint
gazdasági szervezetek, továbbá a tömegmédia első megnyilvánulása is e városhoz köthetőek.
A hagyományos társadalom elemei nem
pusztán egy haldokló rendszer maradványait képezték, ellenben számos olyan
szervezet megalakításában vettek részt, melyek szoros együttműködésben voltak
az újonnan kialakuló társadalmi, gazdasági, és politikai struktúrákkal. Erre a
jelenségnek nyújtanak példát a titkos szervezetek, melyek sikeresen adoptálták
a változásokkal járó új rendet, s lettek így a XX. századi Kína első felében
felemelkedő új városi társadalom meghatározó elemei. A Kínában működő titkos társaságok szerepe
eltérő megítélést kap. A szerző érvelésében a modern Kína urbanizációs
gócpontjaiban - Tianjin, Shanghai – kiemelt szerephez jutnak. Ezen
társaságok közé tartozott a shanghai-i Zöld Banda, az egyik legnagyobb
befolyással rendelkező szervezet valamennyi közül.
A szervezet mind a kínaiak, mind a
külföldiek körében a legismertebbnek számított. A Zöld Bandát övező misztikus
légkör számos különböző irányba terelte az eredetére vonatkozó kutatásokat. Az
utóbbi évek eredményei alapján a XIX. és a XX. század fordulóján, Jiangsu
tartományában a Nagy Kanális mentén működő társaságokat - Anqing Daoyou („az egyenlőség és tisztaság útjának barátai’), Gelaohui („testvérek és idősek
társasága”) szektáját – tartják a Zöld Banda előzményének. Az 1850-es évektől
kezdődően a Nagy Kanális elvesztette korábbi jelentőségét, melynek hatására
hajósok és csónakosok tömegei – közel 50.000 ember – vesztették el
megélhetésüket. Ezek az emberek nyitottak lettek a radikális változásokat
hirdető, forradalmi csoportosulások nézeteire, s lettek egyben tagjai is e
szerveződéseknek. Az Anqing Daoyou és a Gelaohui erős szálakkal kapcsolódtak
egymáshoz, a század végére gyakorlatilag egy szervezetként működtek, az
elfogadott nézetek alapján ebből vált ki a Qing Bang, vagyis a Zöld Banda az
1880-90-es években. A modern Zöld Banda megalakulása azonban későbbre tolódott,
közel négy évtizedes folyamatot vett igénybe egészen a 1920-as évekig. Ennek az
átalakulásnak az egyik meghatározó személyisége volt Xu Baoshan, kinek nevéhez
fűzhető az Anqing Daoyou, valamint a Gelaohui közötti szoros kapcsolat
kiépítése. Xu követői közül kerülnek ki a Zöld Banda későbbi vezetői, Zhang
Renkui és Gao Shikui, ki utóbbiak helyezik majd át Shanghaiban a szervezet
működését.
A modern értelemben vett shanghai-i Zöld
Banda szervezeti struktúráit taglaló szabályzatok az 1930-40-es években
jelentették meg. A korábbi szerveződési egységeket – bang („flotta/banda”) - felváltotta a porták rendszere – xiangtang („füstös csarnok”), valamint a
fogadott testvériségek hálózata. A szervezet tagjai egy klánnak tekintették
magukat, s gyakorta hivatkoztak a Zöld Bandára, mint a családra (jia),
tagságukra, pediglen mint családtag voltukra (jiali). E jelenség további fontos aspektusa a Zöld Banda generációs határok mentén szervezett hierarchiája, melyben
meghatározó szerepet kapott a szenior tagok (shifu vagy laoshi) tekintélye. Az
újonnan belépő tagok közvetlenül ezen idősebb társaik irányítása alá kerültek.
Eredetileg huszonnégy rangban egymás alatt álló korosztály létezett, melyek
létrehozását a Zöld Banda vélt alapítójának, Jin Bifeng-nek tulajdonítanak, az
Anqing Daoyou-ból átplántálva, ám a XX. század első felében négyre csökkent
számuk – da, tong, wu, xue. Ugyanakkor a szervezeten belül nem pusztán az
életkor jelentette az egyedüli utat a felemelkedéshez, a személyes kapcsolatok
(guanxi) bárki számára lehetővé tették az egyéni előrejutást. Erre
mindenekelőtt a fogadott testvériség biztosított lehetőséget, mely szövetség
komoly befolyással bírt a belső harcokban. A fogadott testvériség eszközt
jelentett a szervezet tagjainak a politikai és gazdasági elittel való kapcsolatteremtésben
is egyúttal.
A Zöld Bandának szigorú szabályai
voltak a tagok magatartására vonatkozólag is, megsértésük akár halálbüntetést
is magával vonhatott. A konfuciánus hagyományokat tükröző főbb szabályzatok,
melyeket a „tíz nagy törvénynek neveztek” (shi da banggui), mindenekelőtt a
szellemiség fenntartását szolgálta, egyfajta kohéziós erőt képzett: a tagok
magukat, mint a „becsület és bátorság” (haoxia[1])
embereinek tekintették.
Shanghai kedvező terepet biztosított
a különböző bűnszervezetek, valamit titkos társaságok, így a Zöld Banda számára
is. E tekintetben legfontosabb tényezőnek a város földrajzi helyzetéből adódóan
a gabonaelosztás számára való kulcsfontosságú volta, a környező vidéki
területekről irányuló nagymértékű bevándorlás, s az eltérő
igazságszolgáltatással bíró külföldi kolóniák léte számított. Mindemellett
Shanghai vezető ipari központtá fejlődött, ez lakosságának óriási iramú
növekedését eredményezte: 1910 és 1930 között egymillióról hárommillióra
emelkedett a város lélekszáma. A bevándorlók tekintélyes részét a társadalom
perifériájára szorult, alacsonyabb státuszú csoportok tették ki:
törvénykívüliek, útonállók, elbocsátott katonák, sócsempészek keresték a modern
nagyváros nyújtotta lehetőségeket. Számos közülük olyan környező vidéki
területről érkezett, mely az Anqing Daoyou-nak, majd a Zöld Bandának is
korábbi befolyási övezetét képezte – így egyesek már a tagok közt tudhatták
magukat, mikor Shanghaiba érkeztek. A tömeges bevándorlás a bűncselekmények
számát is nagymértékben megnövelte, mely komoly gondot okozott a városi
rendőrhatóságoknak. További problémát jelentett, hogy Shanghai városrészei – a
kínai fennhatóság alatt lévő, a francia koncessziós telep, valamint a
nemzetközi telep – egymástól független civil adminisztrációval és
jogszolgáltatással rendelkeztek, mely megakadályozta a rendőri intézkedések
hatékony összehangolását. Ez a szituáció teret engedett a különböző
bűnszervezetek virágzásának és kiterjesztésének, így Shanghai a bűncselekmények
hírhedt központjává vált az 1920-as évekre. Becslések alapján közel százezer
emberre teszik az ezen időszakban Shanghaiban tevékenykedő gengszterek számát,
kik nagy része a legjelentősebb titkos szervezethez, a Zöld Bandához tartozott.
A Zöld Banda viszont korántsem egy
egységes, egyetlen vezető alatt álló szervezetet alkotott. Inkább egyfajta
átmenetet képzett a törvényes hatóságok és az alvilág között: 1919 és 1949
között a zöld banda negyvennyolc vezetője Guomindang párttag is volt egyben. Ezek
a vezetők saját követőkkel rendelkeztek, s gyakorolták saját hatalmukat a
szervezeten belül. E meghatározó vezetők közé tartozott Du Yuesheng
(1888-1951), ki Shanghai, és a modern Kína igencsak említésre méltó személyisége
volt. Nem pusztán a shanghai-i szervezett bűnözés egy központi alakja, de
meghatározó politikai figurájaként írta be magát a történelembe, kinek
szolgáltatásaira a Gomindang és a kínai burzsoázia is igényt tartott. Fogadásokon,
prostituáltak futtatásán átívelő „karrierjének” első nagyobb állomása a francia
koncessziós negyedben Haung Jinrong vezette kábító-szerkereskedelem átvételére
irányuló kísérlete volt.
A mű folytatása az ópium szerepével
foglalkozik a Zöld Banda történetében: az ópiumkereskedelem irányításából
befolyó jövedelem fedezte a banda kiterjedt bűnhálózatának gyors fejlődését. A
kábítószer-kereskedelem Shanghai gazdasági és társadalmi életének számos
aspektusát érintette: a banda vezéreinek megnövekedett befolyása révén
kapcsolatba kerültek a gazdasági és politikai elittel is. A második
ópiumháborút lezáró békeszerződés értelmében az ópiumhasználat legalizálásra
került, s virágzó kereskedelmi vállalkozásokat részesített a kínaiak és a
külföldiek között. A XX. század első évtizedében jóllehet újfent tilalom alá
került a narkotikum, Shanghai továbbra is a drogkereskedelem, illetve
droghasználat legfontosabb központja maradt. Az ópium felhasználás növekedett,
a kereskedelem szervezettebbé vált.
A drogkereskedelem lebonyolításáért
az ebben az időszakban alakult „Nyolcak pártja” (Bagu Dang) felelt – nyolc nagyhatalmú
bandavezetővel az élén – mely szerveződés szintén a Zöld banda rendszerébe
tartozott. A Nyolcak pártjának központi bázisa a nemzetközi telephelyen
lokalizálódott, Shanghai mellett viszont a ázsiai-pacifikus régióra is
kiterjedt fennhatósága, a japán drogkereskedőkkel való kooperációjukból adódóan
Yokohamától Tajvan szigetéig részt vettek a tiltott szerek terjesztésében.
A Shanghai-i Helytartósági Rendőrség
(SMP) a drogkereskedelem megfékezésére tett kísérletként 1923-ban felállította
a Speciális Kábítószerellenes Osztagot. Az osztag kiterjedt informátor
hálózatott alakított ki, folyamatos razziákat intézett az ópiumbarlangok és
raktárak ellen, megerősítette az őrséget a drog-elosztás számára frekventált
városrészekben. Ezek az intézkedések 1924 és 1927 között fejtették ki leginkább
hatásukat, a kampány elsődleges célpontjának a Nyolcak pártja számított. A
helytartósági rendőrség történetének legnagyobb sikereként a Nyolcak pártjának
a nemzetközi negyedben virágzó hatalmi bázisát letörték, mely így a francia
koncessziós negyedbe helyezte át működését. A politikailag instabil állapotokat
kihasználván a zöld banda befolyása továbbra is meghatározó szerepet játszott,
mi több monopóliummal rendelkezett a drogkereskedelemben, melyet a „Három
virágzás vállalat” (Sanxin gonsi) megalapítása is jelzett 1925-ben, melynek
vezető tagjai közé tartozott Huang Jinrong, Zhang Xiaoling, valamint Du
Yuesheng.
A következőkben a Zöld Banda és a
francia hatóságok kapcsolatát vizsgálja a francia koncessziós negyeden belül a
szerző, mely tulajdonképpen lehetőséget biztosított a szervezet számára a
drogkereskedelem folytatására. A francia hatóságok és a Zöld Banda
kapcsolatának egyik kulcsembere Huang Jinrong volt. Befolyását mindenekelőtt a
francia koncessziós negyed rendőrségében betöltött pozíciójából nyerte,
miképpen a francia rendőrhatóságok a koncessziós területen belüli presztízsük
növelése érdekében előnyösnek látták egy nagyhatalmú bandavezérrel való
szövetséglétesítést. Huang kapcsolatai a Zöld Bandával, valamint a Shanghaion
kívüli bűnszervezetekkel több esetben kedvezőbb tárgyalási pozíciókhoz juttatta
a francia rendőrséget.[2]
1925-ben került sor megállapodásra a
francia hatóságok és a Zöld Bandát képviselő Du Yuesheng között az
ópiumkereskedelem kérdésében, mely során a rendőrség megvesztegetését követően
azok szemet hunytak a banda tevékenységeire. Az ebből befolyt összeg a
koncessziós negyed adminisztratív költségeinek ellátását fedezte, ergo mindkét
félnek kölcsönösen kedvezőnek bizonyult. A Zöld Banda térnyerése a koncessziós
negyedben vezetőségének átszervezését is magával vonta. Huang Jinrong egy Zhejiang-i
hadúrral való konfliktusa miatt fokozatosan veszett szerepéből, a francia
rendőrséggel való közvetítő szerepbe Du Yuesheng lépett.
Az elkövetkező években a Zöld Bandának
a Kínában kibontakozó forradalommal, a Guomindang s a felemelkedő Kínai
Kommunista Párt harcából adódó új helyzettel kellett szembenéznie. A Zöld Banda
kapcsolata az egyes politikai erőkhöz mindenekelőtt gyakorlati szempontokat
vett figyelembe: saját érdekeik megvalósítása érdekében nem tettek különbséget
a szembenálló felek között, amennyiben az előnyüket szolgálta. Mindazonáltal
sem a GMD, sem a KKP nem nélkülözhette a Zöld Banda gazdasági és politikai
erejét, melyet az ópiumkereskedelemből, valamint a francia hatóságokkal és a
környező hadurakkal való kapcsolatiakból nyerték.
Jiang Jieshi és a Zöld Banda
kapcsolata kínai és külföldi források szerint egyaránt nyilvánvaló volt[3]. A
Guomindang és a banda közötti kapcsolat az 1920-as évek közepére vált
szorosabbá, a május 30.-a mozgalomban Du Yuesheng élénk szerepet vállalt a
mozgalom politikai irányításának megszerzéséért. A diáktüntetés elterelte a
közfigyelmet a kábítószer-monopólium jogáról, melyet a francia hatóságok
biztosítottak a banda számára, továbbá egyfajta hazafias imázs kialakítását
segítette elő a Zöld Banda vezetői számára.
Jóllehet a Zöld Banda korántsem szimpatizált
a kínai kommunistákkal, az ipari proletariátusra mint egy közegre tekintett, kiből
az új tagokat toborozhatta. Ily mód, mikor a KKP elkezdte szakszervezetekbe
szervezni Shanghai ipari munkásait, a Zöld Banda komoly pozíciójával szembesült
a munkások körében. A kommunisták új taktikát alkalmazva beépültek a Zöld Banda
szervezetébe, és kommunista befolyású szakszervezeteket alapítottak, majd Li
Lisan vezetésével támadni kezdték a bandát, mely eredményeként a Zöld Banda a
Gumindang jobboldali szárnyával tovább erősítette szálait.
Jiang Jieshi számára Shanghai
stratégiailag kulcsfontosságúnak bizonyult mind az északi-hadjáratban, mint az
elkövetkező politikai harcokban. A Zöld Banda Jiang Jieshi, illetve a
Guomindang lehetséges győzelméből saját előnyeit próbálta felmérni, a Generalisszimusszal
való megegyezések hátterében a jövőt illető kábítószer-kereskedelem feletti
monopólium fenntartása állt. A polgárháború kezdeti erőviszonyainak tükrében,
1927-ben végül a Guomindang támogatásáról döntöttek, s Shanghai különböző
bűnszervezeteinek összehangolását határozták el a kínai kommunisták kiirtása
érdekében.
Az elkövetkező „fehér terror”
végrehajtásában a Zöld Banda komoly szerepet vállalt nem pusztán Shanghai-ban,
de a Jangce alsóbb folyása menti városokban, valamint Észak-Kínában működő
hálózataikat is mozgósították. Bárkit megvádolhattak kommunistaként, a
Guomindang hatalmának megszilárdításának következtében a terror Shanghai
valamennyi társadalmi rétegére kiterjedt. Jiang Jieshi rezsimjének konszolidációjával
párhuzamosan a Zöld Banda vezetői is az új politika legitim, elismert tagjai
közé emelkedtek – tábornoktól a főkapitányi rangig terjedő pozíciókat
betöltvén, melyek ugyan jobbára csak tiszteletbeli címek voltak, fontos volt
azonban szimbolikus jelentőségük.
A Zöld Banda felemelkedésének
kulcsembere mindenekelőtt Du Yuesheng volt a francia koncessziós negyeden
belül, ki aktív közvetítő szerepet vállalt a Guomindang jobboldali szárnya
valamint a francia hatóságok között, a franciák oldaláról jelentős támogatást
biztosítva a kommunista-ellenes harcnak. Du Yuesheng a franciák számára a helyi
kínai hatóságokkal való konfliktusok kezelésében járult segítségükre, míg a
kínaiak Du alakján keresztül remélték érdekeik érvényesítését a francia
negyeden belül. Du remekül egyensúlyozva kétoldalú kapcsolatain keresztül
mindvégig saját – ill. a Zöld Banda - pozícióját erősítette. Mindez 1931-re a
zöld banda a francia negyed adminisztrációja feletti teljes irányítást átvételéhez
vezetett, mely komoly aggodalomra adott okot Párizsban.
Jacques Meyrier, az újonnan
kinevezett francia főkonzult bízták meg a koncessziós negyed helyzetének
orvoslatára, mindazonáltal az 1932-ben kitört kínai-japán konfliktust követően
a francia negyedbeli civil közigazgatást Herr helyettes admirális, a francia
haditengerészet távol-keleti flottájának, valamint a Shanghai-i francia katonai
erők parancsnoka vette át, ki azonmód tiltás alá vette az ópiumkereskedést,
valamint a fogadóirodákat. Du latba vetette valamennyi kapcsolatát, ám fokozatosan
elvesztette a francia negyedben való befolyását, a bandavezért véglegesen
azonban nem nélkülözhették a Guomindanggal való kapcsolatai miatt.
A következőkben a szerző a
Guomindang és a zöld banda kapcsolatának elemzésére tér ki. E kapcsolat
meghatározó elemei közé tartozott a kábítószer-kereskedelem kérdése. A zöld
banda vezetői számára – bármely féllel való tárgyalás során – saját
ópiumkereskedelmi érdekeiknek megőrzése volt a legfontosabb cél. Jiang Jieshi
1927-es hatalomra kerülését, majd az északi-hadjárat megindítását követően
financiális szükségletei érdekében az ópiumkereskedelem monopóliumának
megszerzésére törekedett, ennek céljából jött létre a Xin Yuan vállalat, mely
Jiangsu és Zhejiang tartományok drogkereskedelmét bonyolította. Később Shanghait,
kivált a francia koncessziós negyedet is érdekeltségei közé kívánta venni,
képtelen volt viszont a drogkereskedelem monopolizására, további teret engedve
ezzel Du Yuesheng számára.
A katonai alapokon nyugvó nanjingi
rezsim első éveiben politikailag meglehetősen ingatagnak bizonyult, ebben a
szituációban a Zöld Banda szabadon kollaborálhatott a rezsimet támogató,
illetve ellenző politikai erőkkel. Mindazonáltal a francia negyedben való
térveszés után a Zöld Banda számára egyedül Jiang Jieshi kormánya adhatott
legitimitást, a nemzetieknek pediglen Du Yuesheng kapcsolatait felhasználva
léphettek kapcsolatban a kínai tőkésekkel, a Zöld Banda ekképp a Guomindang
shanghai-i hatalmának egyik fontos pillére lett.
Az 1932-es japán agresszió
kezdetekor Du és társai számos japán-ellenes, patrióta mozgalomban vettek
részt, köztük a japán-ellenes bojkottban. A hazafias szellem vezérelte
társaságokat egyfajta legitimációs eszközként használták a gazdasági elit
megsarcoltatására. Egyes kínai üzletemberek a Zöld Banda segítségével politikai
és kereskedelmi ellenfeleik eltávolításának lehetőségét vélték a „nemzeti
felszabadításban” felfedezni, így Du sikerrel érte el a kínai burzsoázia
bizonyos tagjaival való szövetség létesítését.
Du Yuesheng, a „politikus gengszter”
volt az egyedüli Zöld Banda vezető, ki sikeresen tudta adoptálni Shanghai új
politikai kihívásait, s képes volt megőrizni hatalmát mind a Zöld Bandán, mind
a város politikai életén egyaránt. 1937-re, a kínai-japán háború kitörésére a
Gominang korporatív államának egyik meghatározó figurájává vált. A shanghai-i
civil társaság (SCA) útján a városi burzsoáziára, a postai dolgozók
egyesületében betöltött vezető szerepével a városi szakszervezetekre tudta
kiterjeszteni politikai befolyását, és támogatást nyújtva a Guomindang kormányzatnak
a nemzeti válságban.
Du és a shanghai-i hatóságok
kapcsolatának alapja az ópiumkereskedelmen alapuló megegyezések voltak,
szintúgy a Guomindaggal, mi több félhivatalosan a nanjingi rezsim
ópium-monopóliumával rendelkezett. Ennek elsődleges céljául a Jiang Jieshi
anti-kommunista hadjáratára fordított jövedelmeinek növelését szánták, ami
fölött a nanchangi bázisú Különleges Adóhivatal rendelkezett. Du a
megállapodást újfent saját céljaira használta, és fokozatosan csökkentette a
Különleges Adóhivatal számára juttatott ópium mennyiségét, mely 1933-ban
botrányos összeütközéshez vezetett a Generalisszimusszal.
Du Yuesheng szerteágazó kapcsolatrendszerének
következtében a Zöld Bandán belüli vezető szerepe sem volt kétséges: a
harmincas évek közepére valamennyi vetélytársát kiiktatta, köztük egykori
szövetségeseit Huang Jinrongot, és Zhang Xiaolint is. A Guomindang korporatív
államszervezetében betöltött pozíciója döntő előnyhöz juttatta a Zöld Banda
rendszerében, és Shanghai triád társaságaiban is egyaránt. Du hatalmának növekedése 1932-1937 között természetszerűleg
gazdasági érdekeltségeinek kiterjesztését is magával vonta, sikeressége - a
többi bandavezérhez képest – kompromisszumkészségében, és sikeres
kapcsolatteremtő képességében rejlett: mind a shanghai-i burzsoáziával, mind a
francia hatóságokkal, valamint a Guomindanggal egyformán képes volt
együttműködni, mely a társadalom legmagasabb lépcsőfokaira vezette politikai és
financiális körökben is.
Martin érvelésében a Zöld Banda a XX. századi első felében
Kína legbefolyásosabb titkos társasága volt, mely sikeresen alkalmazkodott a
modernizáló város társadalmához, bizonyítva ezt a különböző rétegekhez –
burzsoázia, ipari proletariátus, külföldi és helyi hatóságokhoz való – szerteágazó kapcsolatrendszerével. Ezen túlmenően a Zöld Banda a szerző
értékelésében több volt, mint pusztán egy bűnszervezet: nem pusztán
alkalmazkodott, de részt vett a modernizációban. Vezetői, kiváltképp Du
Yuesheng alakján keresztül Shanghai politikai rendszerének fontos részévé vált,
mely által nem csak a város, de Kína nemzeti politikájára is kifejtette
hatását. Az eredetileg doktori értekezésnek készült mű olvasmányos stílusban
készített átfogó elemzést zöld banda szerkezetéről, s a shanghai-i szervezett
bűnözésében betöltött szerepéről, kiegészítve a kínai urbanizáció aspektusainak
vizsgálatával, a drogkereskedelem, továbbá a szervezett bűnözés
világviszonylatban való megvilágításával.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése