Ugrás a fő tartalomra

精选博文

Urbex vol. 9 - Fuchū légtimászpont

Brian G. Martin: The Shanghai Green Gang


Brian G. Martin, a Hong Kong University Ázsiai kutatóközpontjának tudományos munkatársa az első nyugati szerző, ki monografikus igénnyel és kritikával vizsgálja a shanghai-i Zöld Banda összetett történetét, karizmatikus vezetőjének, Du Yuesheng alakján keresztül. A helyenként darabos s egymásnak ellentmondó forrásokból – diplomáciai beszámolók, memoárok, rendőrségi jelentések – kísérli meg a város történetének igencsak kaotikus periódusáról egységes képet adni; széleskörű betekintést engedve a Zöld Banda működésébe, felemelkedésébe, majd a Guomindang korporatív államszervezetébe való sajátos beilleszkedésébe.

A könyv bevezetőjében a XX. század első harmada Kína átmeneti időszakának bemutatása kap helyet, mely éra a hagyományos politika széthullásával, s új alternatívák, válaszok keresésével járt. E folyamat az előzőleg meghatározó értékrendekkel való szakítást, forradalmi változásokat foglalt magában, mely a nemzet valamennyi aspektusára – politikai, gazdasági, társadalmi – kifejtette hatását. A Kína sorsát fordító változások a nagyvárosokban kaptak helyet, ezek közül is az egyik legfontosabb volt Shanghai. Itt fejlődtek ki az új társadalmi osztályok, politikai, valamint gazdasági szervezetek, továbbá a tömegmédia első megnyilvánulása is e városhoz köthetőek.
            A hagyományos társadalom elemei nem pusztán egy haldokló rendszer maradványait képezték, ellenben számos olyan szervezet megalakításában vettek részt, melyek szoros együttműködésben voltak az újonnan kialakuló társadalmi, gazdasági, és politikai struktúrákkal. Erre a jelenségnek nyújtanak példát a titkos szervezetek, melyek sikeresen adoptálták a változásokkal járó új rendet, s lettek így a XX. századi Kína első felében felemelkedő új városi társadalom meghatározó elemei.  A Kínában működő titkos társaságok szerepe eltérő megítélést kap. A szerző érvelésében a modern Kína urbanizációs gócpontjaiban - Tianjin, Shanghai – kiemelt szerephez jutnak. Ezen társaságok közé tartozott a shanghai-i Zöld Banda, az egyik legnagyobb befolyással rendelkező szervezet valamennyi közül.
            A szervezet mind a kínaiak, mind a külföldiek körében a legismertebbnek számított. A Zöld Bandát övező misztikus légkör számos különböző irányba terelte az eredetére vonatkozó kutatásokat. Az utóbbi évek eredményei alapján a XIX. és a XX. század fordulóján, Jiangsu tartományában a Nagy Kanális mentén működő társaságokat - Anqing Daoyou („az egyenlőség és tisztaság útjának barátai’), Gelaohui („testvérek és idősek társasága”) szektáját – tartják a Zöld Banda előzményének. Az 1850-es évektől kezdődően a Nagy Kanális elvesztette korábbi jelentőségét, melynek hatására hajósok és csónakosok tömegei – közel 50.000 ember – vesztették el megélhetésüket. Ezek az emberek nyitottak lettek a radikális változásokat hirdető, forradalmi csoportosulások nézeteire, s lettek egyben tagjai is e szerveződéseknek. Az Anqing Daoyou és a Gelaohui erős szálakkal kapcsolódtak egymáshoz, a század végére gyakorlatilag egy szervezetként működtek, az elfogadott nézetek alapján ebből vált ki a Qing Bang, vagyis a Zöld Banda az 1880-90-es években. A modern Zöld Banda megalakulása azonban későbbre tolódott, közel négy évtizedes folyamatot vett igénybe egészen a 1920-as évekig. Ennek az átalakulásnak az egyik meghatározó személyisége volt Xu Baoshan, kinek nevéhez fűzhető az Anqing Daoyou, valamint a Gelaohui közötti szoros kapcsolat kiépítése. Xu követői közül kerülnek ki a Zöld Banda későbbi vezetői, Zhang Renkui és Gao Shikui, ki utóbbiak helyezik majd át Shanghaiban a szervezet működését.
            A modern értelemben vett shanghai-i Zöld Banda szervezeti struktúráit taglaló szabályzatok az 1930-40-es években jelentették meg. A korábbi szerveződési egységeket – bang („flotta/banda”) - felváltotta a porták rendszere – xiangtang („füstös csarnok”), valamint a fogadott testvériségek hálózata. A szervezet tagjai egy klánnak tekintették magukat, s gyakorta hivatkoztak a Zöld Bandára, mint a családra (jia), tagságukra, pediglen mint családtag voltukra (jiali). E jelenség további fontos aspektusa a Zöld Banda generációs határok mentén szervezett hierarchiája, melyben meghatározó szerepet kapott a szenior tagok (shifu vagy laoshi) tekintélye. Az újonnan belépő tagok közvetlenül ezen idősebb társaik irányítása alá kerültek. Eredetileg huszonnégy rangban egymás alatt álló korosztály létezett, melyek létrehozását a Zöld Banda vélt alapítójának, Jin Bifeng-nek tulajdonítanak, az Anqing Daoyou-ból átplántálva, ám a XX. század első felében négyre csökkent számuk – da, tong, wu, xue. Ugyanakkor a szervezeten belül nem pusztán az életkor jelentette az egyedüli utat a felemelkedéshez, a személyes kapcsolatok (guanxi) bárki számára lehetővé tették az egyéni előrejutást. Erre mindenekelőtt a fogadott testvériség biztosított lehetőséget, mely szövetség komoly befolyással bírt a belső harcokban. A fogadott testvériség eszközt jelentett a szervezet tagjainak a politikai és gazdasági elittel való kapcsolatteremtésben is egyúttal.
            A Zöld Bandának szigorú szabályai voltak a tagok magatartására vonatkozólag is, megsértésük akár halálbüntetést is magával vonhatott. A konfuciánus hagyományokat tükröző főbb szabályzatok, melyeket a „tíz nagy törvénynek neveztek” (shi da banggui), mindenekelőtt a szellemiség fenntartását szolgálta, egyfajta kohéziós erőt képzett: a tagok magukat, mint a „becsület és bátorság” (haoxia[1]) embereinek tekintették.
            Shanghai kedvező terepet biztosított a különböző bűnszervezetek, valamit titkos társaságok, így a Zöld Banda számára is. E tekintetben legfontosabb tényezőnek a város földrajzi helyzetéből adódóan a gabonaelosztás számára való kulcsfontosságú volta, a környező vidéki területekről irányuló nagymértékű bevándorlás, s az eltérő igazságszolgáltatással bíró külföldi kolóniák léte számított. Mindemellett Shanghai vezető ipari központtá fejlődött, ez lakosságának óriási iramú növekedését eredményezte: 1910 és 1930 között egymillióról hárommillióra emelkedett a város lélekszáma. A bevándorlók tekintélyes részét a társadalom perifériájára szorult, alacsonyabb státuszú csoportok tették ki: törvénykívüliek, útonállók, elbocsátott katonák, sócsempészek keresték a modern nagyváros nyújtotta lehetőségeket. Számos közülük olyan környező vidéki területről érkezett, mely az Anqing Daoyou-nak, majd a Zöld Bandának is korábbi befolyási övezetét képezte – így egyesek már a tagok közt tudhatták magukat, mikor Shanghaiba érkeztek. A tömeges bevándorlás a bűncselekmények számát is nagymértékben megnövelte, mely komoly gondot okozott a városi rendőrhatóságoknak. További problémát jelentett, hogy Shanghai városrészei – a kínai fennhatóság alatt lévő, a francia koncessziós telep, valamint a nemzetközi telep – egymástól független civil adminisztrációval és jogszolgáltatással rendelkeztek, mely megakadályozta a rendőri intézkedések hatékony összehangolását. Ez a szituáció teret engedett a különböző bűnszervezetek virágzásának és kiterjesztésének, így Shanghai a bűncselekmények hírhedt központjává vált az 1920-as évekre. Becslések alapján közel százezer emberre teszik az ezen időszakban Shanghaiban tevékenykedő gengszterek számát, kik nagy része a legjelentősebb titkos szervezethez, a Zöld Bandához tartozott.
            A Zöld Banda viszont korántsem egy egységes, egyetlen vezető alatt álló szervezetet alkotott. Inkább egyfajta átmenetet képzett a törvényes hatóságok és az alvilág között: 1919 és 1949 között a zöld banda negyvennyolc vezetője Guomindang párttag is volt egyben. Ezek a vezetők saját követőkkel rendelkeztek, s gyakorolták saját hatalmukat a szervezeten belül. E meghatározó vezetők közé tartozott Du Yuesheng (1888-1951), ki Shanghai, és a modern Kína igencsak említésre méltó személyisége volt. Nem pusztán a shanghai-i szervezett bűnözés egy központi alakja, de meghatározó politikai figurájaként írta be magát a történelembe, kinek szolgáltatásaira a Gomindang és a kínai burzsoázia is igényt tartott. Fogadásokon, prostituáltak futtatásán átívelő „karrierjének” első nagyobb állomása a francia koncessziós negyedben Haung Jinrong vezette kábító-szerkereskedelem átvételére irányuló kísérlete volt.
            A mű folytatása az ópium szerepével foglalkozik a Zöld Banda történetében: az ópiumkereskedelem irányításából befolyó jövedelem fedezte a banda kiterjedt bűnhálózatának gyors fejlődését. A kábítószer-kereskedelem Shanghai gazdasági és társadalmi életének számos aspektusát érintette: a banda vezéreinek megnövekedett befolyása révén kapcsolatba kerültek a gazdasági és politikai elittel is. A második ópiumháborút lezáró békeszerződés értelmében az ópiumhasználat legalizálásra került, s virágzó kereskedelmi vállalkozásokat részesített a kínaiak és a külföldiek között. A XX. század első évtizedében jóllehet újfent tilalom alá került a narkotikum, Shanghai továbbra is a drogkereskedelem, illetve droghasználat legfontosabb központja maradt. Az ópium felhasználás növekedett, a kereskedelem szervezettebbé vált.
            A drogkereskedelem lebonyolításáért az ebben az időszakban alakult „Nyolcak pártja” (Bagu Dang) felelt – nyolc nagyhatalmú bandavezetővel az élén – mely szerveződés szintén a Zöld banda rendszerébe tartozott. A Nyolcak pártjának központi bázisa a nemzetközi telephelyen lokalizálódott, Shanghai mellett viszont a ázsiai-pacifikus régióra is kiterjedt fennhatósága, a japán drogkereskedőkkel való kooperációjukból adódóan Yokohamától Tajvan szigetéig részt vettek a tiltott szerek terjesztésében.
            A Shanghai-i Helytartósági Rendőrség (SMP) a drogkereskedelem megfékezésére tett kísérletként 1923-ban felállította a Speciális Kábítószerellenes Osztagot. Az osztag kiterjedt informátor hálózatott alakított ki, folyamatos razziákat intézett az ópiumbarlangok és raktárak ellen, megerősítette az őrséget a drog-elosztás számára frekventált városrészekben. Ezek az intézkedések 1924 és 1927 között fejtették ki leginkább hatásukat, a kampány elsődleges célpontjának a Nyolcak pártja számított. A helytartósági rendőrség történetének legnagyobb sikereként a Nyolcak pártjának a nemzetközi negyedben virágzó hatalmi bázisát letörték, mely így a francia koncessziós negyedbe helyezte át működését. A politikailag instabil állapotokat kihasználván a zöld banda befolyása továbbra is meghatározó szerepet játszott, mi több monopóliummal rendelkezett a drogkereskedelemben, melyet a „Három virágzás vállalat” (Sanxin gonsi) megalapítása is jelzett 1925-ben, melynek vezető tagjai közé tartozott Huang Jinrong, Zhang Xiaoling, valamint Du Yuesheng.
            A következőkben a Zöld Banda és a francia hatóságok kapcsolatát vizsgálja a francia koncessziós negyeden belül a szerző, mely tulajdonképpen lehetőséget biztosított a szervezet számára a drogkereskedelem folytatására. A francia hatóságok és a Zöld Banda kapcsolatának egyik kulcsembere Huang Jinrong volt. Befolyását mindenekelőtt a francia koncessziós negyed rendőrségében betöltött pozíciójából nyerte, miképpen a francia rendőrhatóságok a koncessziós területen belüli presztízsük növelése érdekében előnyösnek látták egy nagyhatalmú bandavezérrel való szövetséglétesítést. Huang kapcsolatai a Zöld Bandával, valamint a Shanghaion kívüli bűnszervezetekkel több esetben kedvezőbb tárgyalási pozíciókhoz juttatta a francia rendőrséget.[2]
            1925-ben került sor megállapodásra a francia hatóságok és a Zöld Bandát képviselő Du Yuesheng között az ópiumkereskedelem kérdésében, mely során a rendőrség megvesztegetését követően azok szemet hunytak a banda tevékenységeire. Az ebből befolyt összeg a koncessziós negyed adminisztratív költségeinek ellátását fedezte, ergo mindkét félnek kölcsönösen kedvezőnek bizonyult. A Zöld Banda térnyerése a koncessziós negyedben vezetőségének átszervezését is magával vonta. Huang Jinrong egy Zhejiang-i hadúrral való konfliktusa miatt fokozatosan veszett szerepéből, a francia rendőrséggel való közvetítő szerepbe Du Yuesheng lépett.
            Az elkövetkező években a Zöld Bandának a Kínában kibontakozó forradalommal, a Guomindang s a felemelkedő Kínai Kommunista Párt harcából adódó új helyzettel kellett szembenéznie. A Zöld Banda kapcsolata az egyes politikai erőkhöz mindenekelőtt gyakorlati szempontokat vett figyelembe: saját érdekeik megvalósítása érdekében nem tettek különbséget a szembenálló felek között, amennyiben az előnyüket szolgálta. Mindazonáltal sem a GMD, sem a KKP nem nélkülözhette a Zöld Banda gazdasági és politikai erejét, melyet az ópiumkereskedelemből, valamint a francia hatóságokkal és a környező hadurakkal való kapcsolatiakból nyerték.
            Jiang Jieshi és a Zöld Banda kapcsolata kínai és külföldi források szerint egyaránt nyilvánvaló volt[3]. A Guomindang és a banda közötti kapcsolat az 1920-as évek közepére vált szorosabbá, a május 30.-a mozgalomban Du Yuesheng élénk szerepet vállalt a mozgalom politikai irányításának megszerzéséért. A diáktüntetés elterelte a közfigyelmet a kábítószer-monopólium jogáról, melyet a francia hatóságok biztosítottak a banda számára, továbbá egyfajta hazafias imázs kialakítását segítette elő a Zöld Banda vezetői számára.
            Jóllehet a Zöld Banda korántsem szimpatizált a kínai kommunistákkal, az ipari proletariátusra mint egy közegre tekintett, kiből az új tagokat toborozhatta. Ily mód, mikor a KKP elkezdte szakszervezetekbe szervezni Shanghai ipari munkásait, a Zöld Banda komoly pozíciójával szembesült a munkások körében. A kommunisták új taktikát alkalmazva beépültek a Zöld Banda szervezetébe, és kommunista befolyású szakszervezeteket alapítottak, majd Li Lisan vezetésével támadni kezdték a bandát, mely eredményeként a Zöld Banda a Gumindang jobboldali szárnyával tovább erősítette szálait.
            Jiang Jieshi számára Shanghai stratégiailag kulcsfontosságúnak bizonyult mind az északi-hadjáratban, mint az elkövetkező politikai harcokban. A Zöld Banda Jiang Jieshi, illetve a Guomindang lehetséges győzelméből saját előnyeit próbálta felmérni, a Generalisszimusszal való megegyezések hátterében a jövőt illető kábítószer-kereskedelem feletti monopólium fenntartása állt. A polgárháború kezdeti erőviszonyainak tükrében, 1927-ben végül a Guomindang támogatásáról döntöttek, s Shanghai különböző bűnszervezeteinek összehangolását határozták el a kínai kommunisták kiirtása érdekében.
            Az elkövetkező „fehér terror” végrehajtásában a Zöld Banda komoly szerepet vállalt nem pusztán Shanghai-ban, de a Jangce alsóbb folyása menti városokban, valamint Észak-Kínában működő hálózataikat is mozgósították. Bárkit megvádolhattak kommunistaként, a Guomindang hatalmának megszilárdításának következtében a terror Shanghai valamennyi társadalmi rétegére kiterjedt. Jiang Jieshi rezsimjének konszolidációjával párhuzamosan a Zöld Banda vezetői is az új politika legitim, elismert tagjai közé emelkedtek – tábornoktól a főkapitányi rangig terjedő pozíciókat betöltvén, melyek ugyan jobbára csak tiszteletbeli címek voltak, fontos volt azonban szimbolikus jelentőségük.
           A Zöld Banda felemelkedésének kulcsembere mindenekelőtt Du Yuesheng volt a francia koncessziós negyeden belül, ki aktív közvetítő szerepet vállalt a Guomindang jobboldali szárnya valamint a francia hatóságok között, a franciák oldaláról jelentős támogatást biztosítva a kommunista-ellenes harcnak. Du Yuesheng a franciák számára a helyi kínai hatóságokkal való konfliktusok kezelésében járult segítségükre, míg a kínaiak Du alakján keresztül remélték érdekeik érvényesítését a francia negyeden belül. Du remekül egyensúlyozva kétoldalú kapcsolatain keresztül mindvégig saját – ill. a Zöld Banda - pozícióját erősítette. Mindez 1931-re a zöld banda a francia negyed adminisztrációja feletti teljes irányítást átvételéhez vezetett, mely komoly aggodalomra adott okot Párizsban.
            Jacques Meyrier, az újonnan kinevezett francia főkonzult bízták meg a koncessziós negyed helyzetének orvoslatára, mindazonáltal az 1932-ben kitört kínai-japán konfliktust követően a francia negyedbeli civil közigazgatást Herr helyettes admirális, a francia haditengerészet távol-keleti flottájának, valamint a Shanghai-i francia katonai erők parancsnoka vette át, ki azonmód tiltás alá vette az ópiumkereskedést, valamint a fogadóirodákat. Du latba vetette valamennyi kapcsolatát, ám fokozatosan elvesztette a francia negyedben való befolyását, a bandavezért véglegesen azonban nem nélkülözhették a Guomindanggal való kapcsolatai miatt.
            A következőkben a szerző a Guomindang és a zöld banda kapcsolatának elemzésére tér ki. E kapcsolat meghatározó elemei közé tartozott a kábítószer-kereskedelem kérdése. A zöld banda vezetői számára – bármely féllel való tárgyalás során – saját ópiumkereskedelmi érdekeiknek megőrzése volt a legfontosabb cél. Jiang Jieshi 1927-es hatalomra kerülését, majd az északi-hadjárat megindítását követően financiális szükségletei érdekében az ópiumkereskedelem monopóliumának megszerzésére törekedett, ennek céljából jött létre a Xin Yuan vállalat, mely Jiangsu és Zhejiang tartományok drogkereskedelmét bonyolította. Később Shanghait, kivált a francia koncessziós negyedet is érdekeltségei közé kívánta venni, képtelen volt viszont a drogkereskedelem monopolizására, további teret engedve ezzel Du Yuesheng számára.    
            A katonai alapokon nyugvó nanjingi rezsim első éveiben politikailag meglehetősen ingatagnak bizonyult, ebben a szituációban a Zöld Banda szabadon kollaborálhatott a rezsimet támogató, illetve ellenző politikai erőkkel. Mindazonáltal a francia negyedben való térveszés után a Zöld Banda számára egyedül Jiang Jieshi kormánya adhatott legitimitást, a nemzetieknek pediglen Du Yuesheng kapcsolatait felhasználva léphettek kapcsolatban a kínai tőkésekkel, a Zöld Banda ekképp a Guomindang shanghai-i hatalmának egyik fontos pillére lett.
            Az 1932-es japán agresszió kezdetekor Du és társai számos japán-ellenes, patrióta mozgalomban vettek részt, köztük a japán-ellenes bojkottban. A hazafias szellem vezérelte társaságokat egyfajta legitimációs eszközként használták a gazdasági elit megsarcoltatására. Egyes kínai üzletemberek a Zöld Banda segítségével politikai és kereskedelmi ellenfeleik eltávolításának lehetőségét vélték a „nemzeti felszabadításban” felfedezni, így Du sikerrel érte el a kínai burzsoázia bizonyos tagjaival való szövetség létesítését.
            Du Yuesheng, a „politikus gengszter” volt az egyedüli Zöld Banda vezető, ki sikeresen tudta adoptálni Shanghai új politikai kihívásait, s képes volt megőrizni hatalmát mind a Zöld Bandán, mind a város politikai életén egyaránt. 1937-re, a kínai-japán háború kitörésére a Gominang korporatív államának egyik meghatározó figurájává vált. A shanghai-i civil társaság (SCA) útján a városi burzsoáziára, a postai dolgozók egyesületében betöltött vezető szerepével a városi szakszervezetekre tudta kiterjeszteni politikai befolyását, és támogatást nyújtva a Guomindang kormányzatnak a nemzeti válságban.
            Du és a shanghai-i hatóságok kapcsolatának alapja az ópiumkereskedelmen alapuló megegyezések voltak, szintúgy a Guomindaggal, mi több félhivatalosan a nanjingi rezsim ópium-monopóliumával rendelkezett. Ennek elsődleges céljául a Jiang Jieshi anti-kommunista hadjáratára fordított jövedelmeinek növelését szánták, ami fölött a nanchangi bázisú Különleges Adóhivatal rendelkezett. Du a megállapodást újfent saját céljaira használta, és fokozatosan csökkentette a Különleges Adóhivatal számára juttatott ópium mennyiségét, mely 1933-ban botrányos összeütközéshez vezetett a Generalisszimusszal.
            Du Yuesheng szerteágazó kapcsolatrendszerének következtében a Zöld Bandán belüli vezető szerepe sem volt kétséges: a harmincas évek közepére valamennyi vetélytársát kiiktatta, köztük egykori szövetségeseit Huang Jinrongot, és Zhang Xiaolint is. A Guomindang korporatív államszervezetében betöltött pozíciója döntő előnyhöz juttatta a Zöld Banda rendszerében, és Shanghai triád társaságaiban is egyaránt.  Du hatalmának növekedése 1932-1937 között természetszerűleg gazdasági érdekeltségeinek kiterjesztését is magával vonta, sikeressége - a többi bandavezérhez képest – kompromisszumkészségében, és sikeres kapcsolatteremtő képességében rejlett: mind a shanghai-i burzsoáziával, mind a francia hatóságokkal, valamint a Guomindanggal egyformán képes volt együttműködni, mely a társadalom legmagasabb lépcsőfokaira vezette politikai és financiális körökben is.
Martin érvelésében a Zöld Banda a XX. századi első felében Kína legbefolyásosabb titkos társasága volt, mely sikeresen alkalmazkodott a modernizáló város társadalmához, bizonyítva ezt a különböző rétegekhez – burzsoázia, ipari proletariátus, külföldi és helyi hatóságokhoz való –  szerteágazó kapcsolatrendszerével. Ezen túlmenően a Zöld Banda a szerző értékelésében több volt, mint pusztán egy bűnszervezet: nem pusztán alkalmazkodott, de részt vett a modernizációban. Vezetői, kiváltképp Du Yuesheng alakján keresztül Shanghai politikai rendszerének fontos részévé vált, mely által nem csak a város, de Kína nemzeti politikájára is kifejtette hatását. Az eredetileg doktori értekezésnek készült mű olvasmányos stílusban készített átfogó elemzést zöld banda szerkezetéről, s a shanghai-i szervezett bűnözésében betöltött szerepéről, kiegészítve a kínai urbanizáció aspektusainak vizsgálatával, a drogkereskedelem, továbbá a szervezett bűnözés világviszonylatban való megvilágításával.


[1] A haoxia képzete a népszerű regények (Három királyság története, Vízparti történet) hősire utal.
[2] Ilyen volt a Lincheng-incidens 1923-ban, a Peking-Shanghai expresszt banditák támadták meg, melynek során 300 foglyot ejtettek, köztük 35 külföldit.
[3] Tagságára is van bizonyíték. 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

百度一下,你就知道!

A számítógépes nyelvészet blog kezdeményezése kapcsán született az alábbi poszt:

Bǎi​dù yī​xià, nǐ jiù zhī​dào! (百度一下,你就知道!) –vagyis „Baidu-zz egy kicsit, és máris megtudod!- szól a Baidu - Bǎidù (百度) - 2000 januárja óta jegyzett pekingi központú, vezető kínai keresőportál szlogenje. Az Alexa Internet, Inc., az internetes oldalak forgalmának megbecsülése és rangsorolása alapján 2011 júniusában összesítésben a Baidu 6. helyen végzett, ami nem meglepő – pusztán a kínai internetfelhasználók rohamosan növekvő számából adódóan sem, mely mára kalkulációk szerint a négyszázötvenmilliót is meghaladta. A Baidu Kína vezető internetes keresőmotorja, a Google kivonulását követően folyamatosan növekvő piaci részesedéssel rendelkezik, 2011. márciusi adatok szerint már 75,5%-os dominanciával.
Számos szolgáltatással bír, ezek közül a legfontosabb a kínai nyelvű keresőmotor, mely által weblapokra, képekre, videókra kereshetünk rá. Néhány adatot tekintve a Baidu 740 millió weboldal, 80 millió kép, és köz…

上网了没有?

Szakszemináriumi matéria, a kínai internetes nyelvhasználatból.

When the society changes, language as a sign that the society will also undergo transformation. The digital age in China is the beginning of computer-mediated communication, and recent dramatic social, economic, and political changes that have taken place in China should lead to a change in the Chinese language as well.
The computer-mediated communication (CMC) has become increasingly widespread throughout the world, thanks to the rapid development of the computer technology. In mainland China, since the Internet service started in 1994, it has been developing very quickly. As early as October 1997 there were around six hundred and twenty thousand Chinese netizens. And approximately thirty hundred thousand computers were connected with the Internet.
In January 2007 there were approximately 137 million netizens in mainland China. Around 59 million computers were connected with the Internet. And China had about 843 thousan…

サムライ言葉

"Szamuráj-go" (サムライ語), régies kifejezésformák a japánban, a tofugu blogról, némileg kiegészítve azt. 
ありがとう → かたじけない [忝い / 辱い] → köszönöm. Az írásjegyek megszégyenülést, sérelmet jelentenek, ezzel a terminussal korábban azt fejezték ki, hogy a rendkívüli előny miatt, amit kaptunk, szégyelljük magunkat, és meg vagyunk sértve, mivelhogy nem vagyunk méltóak a kapott jó cselekedetre (s elismerjük szégyenünket (恥  [はじ]) az on - 恩 (おん) kapása miatt. Ergo egy feudális harctéren a szamuráj, akit sértetlenül engedtek el a hatóságok, azt is mondhatta: かたじけない, ami kb. azt jelentette, hogy: "megszégyenültem, hogy elfogadom ezt az ont; nem helyénvaló, hogy ilyen megalázkodó helyzetbe kerüljek; sajnálom; alázatosan köszönöm". 
~でござる 「ある」「いる」 「です」の尊敬語 → aru, iru, desu tiszteleti formában/archaizáló formában 
mellékneveknél a しい végződés しゅう-ra változik régies formában, s csak a ございます forma követheti: 
楽しゅうございます → vidám 美しゅうございます → szép, gyönyörű 寂しゅうございます → magányos  悲しゅうございます → sz…

七夕节- 牛郎织女

Qī​xī​jié (七夕节), a "hetek éjjele" Kína (valamint Japán [Tanabata 七夕], Korea, Vietnam) legromantikusabb napja, mondhatni a "kelet-ázsiai Valentin nap"[olykor pusztán kínai Valentin napként nevezik, de mivel más kultúrákban is éppúgy fontos, kár lenne kisajátítani] a kínai kalendárium hetedik holdhónapjának hetedik napjára esik(mely idén augusztus 6-a), mikor az Altair és a Vega csillag a legmagasabban van az égen, melyhez egy több variánsban ismert szerelmi történet köthető:

történt, hogy a fiatal marhapásztor - Niú Láng (牛郎) szemet vetett a gyönyörűséges szövőlányra -Zhī Nǚ-re (织女), az Ég úrnőjének hetedik leányára, aki kiszökött a szúette Égből a Földre kikapcsolódás képen, és botor módon rögvest meg is házasodott Niú Láng-gal az Égi úrnő tudta, s beleegyezése nélkül. Hatalmas boldogságban, és meghitt harmóniában éltek, két gyerkőc is született, ám Xī Wáng Mŭ (西王母) ("Nyugati anyakirályné") rájött, hogy a tündérleány (és halhatatlan) Zhī Nǚ a halandó Niú …

Japán folklór vol. 7 - Baku, az álomfaló

A soron következő japán folklór epizód különös entitása, melyet megvizsgálunk nem más mint a baku (獏 / 貘), mely természetfölötti lény elsődleges tevékenysége az álmok, pontosabban a lidércálmok felfalása. A legenda szerint mikor az istenségek úgy nagyjából végeztek az állatok teremtésével, kimaradt némi massza, amiből összegyúrták a bakut, ami, nos, külsején is visszatükröződik. A korabeli ábrázolások alapján - igaz, erősen stilizáltan - bár némiképp emlékeztet a tapírra, a mai japán nyelvben pediglen baku kanjija (獏, kínaiban mò) egyszerre vonatkozik az álomevő entitásra, illetve a tapír (Tapiridae) állatani elnevezése is. (És ezzel nincs egyedül, hisz gondoljunk csak a kirinre (麒麟), mely a mai japánban egyszerre jelent zsiráfot, valamint vonatkozik a kínai kiméra-szerű csodás patás állatra is, mely a közkedvelt sörünk címerén is szerepel.) Na de visszatérve a bakura, melynek alakja is a kínai folklórban gyökerezik, egyes nézetek szerint első említése a A hegyek és tengerek könyvében

ギャル文字

Nagy érdeklődéssel szoktam követni a különböző kínai online neológusok alapvetően cukiságban fogant nyelvtorzításait, vagy nyelvújításait, ahogy tetszik. Persze nem pusztán a kínaiban működik a dolog, nem is kell messzire menni, a japán gyaru közösség is megalkotta a maga sajátos online nyelvezetét (gyaru-moji, ギャル文字, vagy viccesebb elnevezésben 下手文字 - "béna írásjegyek) , mely a Taiwanból eredeztethető marslakónyelv példáját követi: a fiatal városi lánykák a 2000-es évek elejétől kezdődően, majd valahol 2005-ben a népszerűsége tetőfokán egyes kana karakterek helyett azokhoz hasonló, de nem egyező írásjegyeket/különböző egyéb karaktereket/más ábécékből kölcsönzött betűket, etc. használtak előszeretettel gondolataik esetlegesen hosszú műkörömmel való levéséséhez; így kerülhet a megszokott hiragana/katakana karakterek helyére man'yōgana, kínaiírásjegyek, cirill betűk, stb. Pár példa: 

禾ム→ 私
ネ申 → 神
木木 → 林
才(よчoぅ → おはよう / ぉレ£∋ぅ⊇〃±〃レヽма£→ おはようございます→ jó reggelt
尓o ヶ 毛 ω → ポケモン →…

Aokigahara

Mivel a Fuji környékére mentünk egy hétvégére, nem mulaszthattuk el az alkalmat, hogy tegyünk egy túrát Aokigaharában (青木ヶ原). Igen, a hírhedt Aokigaharában. A Jukai-nak (樹海), azaz fatengernek is nevezett, mintegy 35  négyzetkilométer kiterjedésű erdő az ország legmagasabb hegyének lábán fekszik, mely hegy kétségkívül a japán lélek és kultúra egyik legkarakterisztikusabb helyének számít.  Az erdő a japán popkultúrától kezdve a pszichológiai esettanulmányokon át rengeteg formában foglalkoztatja az embereket. Mindig is nagyon érdekelt a horror és a történelem összekapcsolódása, Aokigaharának viszont a jelennel való szoros kapcsolata miatt mégis valahogy különösen tragikusa miliője van, hiszen lehet hogy akár e percben valaki ott, a rengeteg közepén készül életének kioltására. Sokat olvastam korábban az erdőről, van pár érdekes nézet, illetve fejtegetés, hogy vajon miért is társultak a halállal kapcsolatos mitológia képzetek e vadonhoz, mi több, miért is lett Japán legkedveltebb desztinác…

A kínai írásjegyek

A kínai írás genezise igen mélyre nyúlik vissza, a világ egyik legrégebbi folyamatosan létező, és máig használt írása, a kialakulására vonatkozólag kevés forrás létezik, legenda viszont annál több. A Hadakozó Fejedelemségek korabeli művek - Xún​zǐ (荀子), Lǚ​shì​ Chūn​qiū (吕氏春秋) - szerint a kínai írásjegyek feltalálása Cāng​ Jié (仓颉) nevéhez fűzhető, ki a misztikus Sárga császár - Huáng​dì (黄帝) minisztere, és történésze is volt egyben, oly rendkívüli bölcsességgel, hogy még a félistenekkel és istenségekkel is megértette magát. Cāng​ Jié a Míng-kori (1367-1644) Táo Táoyí (陶宗仪) történeti művében - Shūshǐ huì​yào (书史会要) is megjelenik, miszerint Cāng​ Jié Huáng Jié (皇颉) adott névvel, s Hòugāng (候冈) családnévvel is ismert volt. Az ismert ábrázolások alapján négy szemmel rendelkezett, a felső kettő a nap és a hold váltakozását figyelte, míg az alsó kettővel a teknőspáncél, valamint a madártollak mintázatát is képes volt megkülönböztetni, az általa kifundált írást a leszármazottak régi írás…